Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Ficsor Mihály: A nemzetközi iparjogvédelem és az általános vám- és kereskedelmi egyezmény: a TRIPS általános szabályai
A TRIPS általános szabályai 19 nek az egyezményeknek a velük ellentétes különmegállapodások lehetőségét kizáró rendelkezéseire - még a formális értelemben, de jure nem tagállamok esetében is. Nem szabad mindazonáltal megfeledkezni arról a jelentős különbségről, amely a Párizsi Uniós vagy a Berni Uniós Egyezmény tagállamai és azok között áll fenn, akik a TRIPS alapján kötelesek megfelelni az egyezmények érdemi szabályainak. Ez utóbbi esetben ugyanis kizárólag az adott állam a szabályozás címzettje; ez az állam köteles belső jogszabályait azzal az egyezménnyel összhangba hozni, amelyhez egyébként nem csatlakozott. Ez a rendelkezés magánszemélyek jogviszonyaiban közvetlenül nem alkalmazható. Ezzel szemben - mint láttuk - a Párizsi, illetve a Berni Uniós Egyezmény érdemi rendelkezései esetében legalábbis a közvetlen alkalmazhatóság lehetősége fennáll, e rendelkezéseknek a magánszemélyek tekintetében is „normapotenciálja” van, amely az egyes tagállamok alkotmányos berendezkedésétől függően válik ténylegesen közvetlenül alkalmazható belső joggá. A TRIPS és a szellemi tulajdon védelmét szabályozó alapvető nemzetközi egyezmények viszonyát illetően végül érdemes a WTO-egyezmény két rendelkezésére felhívni a figyelmet: a XIII. cikk 1. bekezdése értelmében ugyanis valamely multilaterális kereskedelmi egyezmény - így pl. a TRIPS - nem alkalmazható bármely tagállam és egy másik tagállam viszonyában, ha bármelyikük nem járul hozzá az alkalmazáshoz valamelyikük csatlakozása időpontjában. Ez azzal járhat, hogy a TRIPS-et a Világkereskedelmi Szervezet bizonyos tagállamai közt nem lehet alkalmazni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy abban az esetben, ha az érintett országok részesei a WIPO által igazgatott valamely nemzetközi egyezménynek is, ez utóbbi egyezmény változatlanul alkalmazandó köztük. A WTO-egyezmény IX. cikkének 3. bekezdésére is hasonló értelmezés irányadó. Ez a rendelkezés ugyan lehetővé teszi, hogy a Világkereskedelmi Szervezet legfelsőbb szerve, a Miniszteri Értekezlet háromnegyedes többséggel hozzájáruljon ahhoz, hogy valamely szerződő fél a multilaterális kereskedelmi egyezmények valamelyike - mondjuk a TRIPS - alapján fennálló kötelezettségét ne teljesítse, egy ilyen döntés azonban nyilván nem mentesíti az érintett országot a WIPO által igazgatott valamely egyezmény alapján fennálló kötelezettségei teljesítése alól. NEMZETI ELBÁNÁS, LEGNAGYOBB KEDVEZMÉNYES ELBÁNÁS , ANYAGI VISZONOSSÁG A legnagyobb kedvezményes elbánás megkövetelése a GATT vezérlő elve (19); a GATT I. cikke kizárja, hogy a tagállamok vám-, adó- és a kereskedelemre vonatkozó más szabályozásukban diszkriminációt alkalmazzanak a GATT szerződő felei tekintetében: bármely előnyt, amelyet a GATT-ban részes valamely állam megad egy másik tagállamnak, biztosítani kell a GATT többi szerződő felének is. A legnagyobb kedvezményes elbánás termékekre vonatkozik: azaz ezt az elbánást a szerződő felek területéről származó vagy a felek területére szállított, oda irányuló termékekre kell alkalmazni. A GATT III. cikkében előírt nemzeti elbánás a legnagyobb kedvezményes elbánás követelményét kiegészítő elv: miközben a legnagyobb kedvezményes elbánás alapján a szerződő felek területéről származó és oda irányuló termékek tekintetében kizárt a megkülönböztetés, a nemzeti elbánás előírásával a GATT a hazai és az importált termékek közötti - a hazai termelés védelmét célzó - megkülönböztetést zárja ki az adózás és a termékekkel kapcsolatos szabályozás egyes kérdéseit illetően (pl. hogy a terméket meghatározott arányban belföldi anyagok felhasználásával, belföldi forrásból állítsák-e elő) (20). A GATT - mint arról már szó volt - tehát nem arra irányul, hogy meghatározott személyek számára bizonyos - abszolút szerkezetű - jogokat nyújtson, hanem az a rendeltetése, hogy a termékek nemzetközi forgalmának zavartalanságát, diszkriminációmentességét az államok (illetve kormányaik) számára előírt kötelezettségekkel biztosítsa, vagyis a relatív szerkezetű jogviszonyokon alapuló forgalom nemzetközi feltételrendszerét megteremtse. A GATT-ban ezért meghatározó a legnagyobb kedvezményes elbánás elve, és ezért tölt be csupán kisegítő, kiegészítő szerepet hozzá képest a nemzeti elbánás követelménye. Továbbá a GATT említett rendeltetéséből adódik, hogy a GATT szerinti nemzeti elbánás - akárcsak a legnagyobb kedvezményes elbánás - nem meghatározott személyeket illet meg, hanem meghatározott termékekre vonatkozik. Ezzel szemben az iparjogvédelmi és a szerzői jogi egyezmények középpontjában személyek, nevezetesen az egyezményekkel létesített uniók hatálya alá tartozó személyek állnak. E személyek számára kell a tagállamoknak a belföldiekkel azonos, egyenlő elbánást biztosítaniuk. AGATT és a szellemi tulajdon nemzetközi védelmének összeházasítása következésképpen nem tűnt lehetségesnek a nemzeti elbánás GATT szerinti felfogása alapján; a TRIPS nem hagyatkozhatott a GATT III. cikkére, helyette speciális, a szellemi tulajdon védelmének természetéhez igazodó és a termékre orientált szemlélettel szakító elvet kellett megfogalmaznia. A TRIPS 3. cikke ennek az igénynek megfelelően személyekre vonatkozóan rendelkezik a nemzeti elbánásról: a szellemi tulajdon védelme tekintetében a tagállamok a többi tagállam állampolgárait (21) nem részesíthetik kevésbé kedvezményes elbánásban, mint saját állampolgáraikat. A védelem (avagy oltalom) kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed a szellemi tulajdonjogok hozzáférhetőségére, megszerzésére, terjedelmére, fenntartására és érvényesítésére, valamint az e jogok gyakorlását befolyásoló ügyekre.
