Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Fellebbezési eljárás a Német Szövetségi Köztársaságban szabadalmi ügyekben

16 dr. Palágyi Tivadar hat, mint a Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban. E szabály alól kivételt jelent, hogy a felszólaló a felszólalási jogcí­mét a Bíróság előtt sem változtathatja meg. Új leírást, főleg új szabadalmi igénypontokat is be lehet nyújtani. Ha egy bejelentő az elővizsgáló azon felszólítá­sát, hogy korlátozza igénypontjait, nem teljesítette, ezt a mulasztást a fellebbezési eljárásban helyrehozhatja. Ha ilyen korlátozás után a Bíróság a szabadalmat engedélyez­­hetőnek találja, a megtámadott határozatot hatálytalanítani kell, és a szabadalmat meg kell adni. Ha az új igénypon­toknak megfelelően a leírást is módosítani kell, de ha a bejelentő a szükséges változtatásokat nem végzi el és azokat a szóbeli tárgyaláson sem terjeszti elő, mert a tárgyaláson nem jelenik meg, a fellebbezést el kell utasí­tani. Az érdemi vizsgálat eredményeként a fellebbezést mint megalapozatlant el kell utasítani, vagy pedig a felleb­bezésnek helyt kell adni. A fellebbezés ügyében mindig végzéssel kell határozni. A döntés lehet a nem megengedhető fellebbezés visszauta­sítása, a megalapozatlan fellebbezés elutasítása vagy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése és újbóli vizsgálatra és döntésre való visszaadása a Hivatalnak, vagy a hivatali határozat hatályon kívül helyezése és - amennyiben szükséges - a Bíróság határozatával való helyettesítése. A Szabadalmi Bíróság a fellebbezést akkor utasítja vissza, ha az nem megengedett, vagy nem kellő időben és formában nyújtották be. Az ilyen határozatot a felek írás­beli meghallgatása után szóbeli tárgyalás nélkül lehet ki­adni. A megengedett, de érdemileg nem megalapozott felleb­bezést mint megalapozatlant kell elutasítani. Ha a fellebbezés megalapozott, a Szabadalmi Bíróság­nak érdemben kell az ügyben döntenie olyan módon, hogy ezzel az ügy lezárható legyen. A lezáró döntés a megtáma­dott határozatot általában hatályon kívül helyezi és egy­idejűleg megváltoztatja. A Bíróság ilyenkor a kért szaba­dalmat engedélyezheti vagy a bejelentést visszautasít­hatja. Ha a Bíróság a felszólaló fellebbezésének csak rész­ben ad helyt és a megtámadott szabadalmat csak korláto­zott terjedelemben adja meg, ezt a határozatban kifejezés­re kell juttatni. Ha a fellebbezés megalapozottnak bizonyul, a Szaba­dalmi Bíróság kivételesen arra is szorítkozhat, hogy a hatályon kívül helyezett hivatali határozatnak saját hatá­rozattal való pótlása helyett közölje a Hivatallal a szüksé­ges intézkedéseket. A bejelentés tárgya szabadalomképességének megítélé­se szempontjából jelentőséggel bíró, újonnan megállapí­tott technika állásának felderítése esetén a Szabadalmi Bíróság nem köteles az ügyet a Szabadalmi Hivatalnak visszautalni, mert ilyen esetben maga is hozhat az ügyet lezáró döntést. Ha a Szabadalmi Hivatal még nem döntött végleg az ügyben, a Szabadalmi Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezheti és az ügyet további vizsgálat céljából a Hivatalnak visszautalhatja. Az ügy akkor is viszszautalható a Hivatalnak újbóli határozathozatal cél­jából, ha a hivatali eljárásban lényeges hibát követtek el. Ilyen hiba lehet például, ha a hivatali határozat nincs kellően indokolva, vagy ha megtagadták a szóbeli tárgya­lást, vagy ha az elővizsgáló nem bizonyította, hogy szak­ember számára általánosan hozzáférhetők azok az ismere­tek, amelyekre a találmányi szint hiányát alapozta. A megtámadott határozat hatályon kívül helyezhető és az ügy további vizsgálat céljából a Szabadalmi Hivatalnak visszautalható, ha olyan új tények és bizonyító adatok váltak ismertté, amelyek lényegesek a döntés szempont­jából. A fellebbezés ügyében kiadott döntést mindig indokolni kell. Ennek elmulasztása kötelezővé teszi a bírósági hatá­rozat hatályon kívül helyezését. A határozatban meg kell adni azokat az indokokat, amelyek a tények megléte vagy nemléte fölötti bírói meggyőződés kialakításában mérték­adók voltak. Az indokolásnak ezért ki kell térnie a felek által előadott tényekre, a hivatalból megállapított körül­ményekre és adott esetben a benyújtott bizonyítékokra. Ki kell belőle tűnnie, hogy milyen ténybeli megállapítások és jogi megfontolások voltak mérvadók a döntés meghozata­lában. Ki kell fejteni a Bíróság álláspontját, és azt meg kell indokolni a felek és a Hivatal eltérő álláspontjával szemben. A Szabadalmi Bíróság határozata a fellebbezési határ­idő lejártával jogerőssé válik. A jogerőre emelkedés idő­pontjáig a bejelentést még visszavonhatják, aminek az a következménye, hogy a már kiadott határozatok - külön hatályon kívül helyezés nélkül is - hatástalanná válnak. A Szabadalmi Bíróság által engedélyezett vagy fenntar­tott szabadalom megsemmisítési keresettel megtámadha­tó, adott esetben a felszólalási eljárásban részt vevő felszó­laló által is. 1.10. A Szabadalmi Bíróság a költségek ügyében csak ak­kor határoz, ha a fellebbezési eljárásban több fél vesz részt. Ha az eljárásban csupán a bejelentő vesz részt - mint pél­dául egy elutasító végzés ellen benyújtott fellebbezés ese­tén -, a költségek ügyében nem hozható határozat, mert ilyenkor a bejelentőnek kell a költségeket viselnie, és siker esetén i s csak a fellebbezési illeték utalható vissza számára. A törvényi szabályozás abból indul ki, hogy a fellebbe­zési eljárás által okozott költségeket alapvetően maguknak a feleknek kell viselniük. Ha azonban több fél vesz részt az eljárásban, így például a szabadalmas egyrészről és a felszólaló másrészről, vagy a kérelmező és az ellenérdekű fél, a költségeket - ha ez méltányos - a felek egyikére lehet részben vagy teljesen terhelni. A fellebbezésnek a fellebbezési határidő lejárta utáni visszavonása önmagában nem indokolja a fellebbezési illeték visszafizetését. Visszajár azonban a felebbezési illeték, ha az ügyet a Szabadalmi Hivatal hibásan kezelte. Az illeték visszafizetését indokolttá tevő eljárási hibák például az alábbiak: a fellebbezőt jogi meghallgatásra

Next

/
Thumbnails
Contents