Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Fellebbezési eljárás a Német Szövetségi Köztársaságban szabadalmi ügyekben
Fellebbezési eljárás a Német Szövetségi Köztársaságban 15 általa benyújtott fellebbezés visszavonásával egyenértékű. Ha a fellebbezést a fellebbezési határidő lejárta után vonják vissza, a megtámadott határozat felülvizsgálata végleg ki van zárva. 1.5. A fellebbezés benyújtására az jogosult, aki a Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban részt vett, így elsősorban a mindenkori bejelentő és a szabadalmas, továbbá a szabadalmat megadó határozat vonatkozásában a felszólaló attól függetlenül, hogy szabályszerűen szólalt-e fel, amennyiben a határozat kiadása előtt a Hivatal előtti eljárásban részt vett. Ha a szabadalmi oltalmat fenntartó határozatban megállapítják a felszólalás megalapozatlanságát, a felszólaló e határozat ellen fellebbezéssel élhet, és egyúttal megtámadhatja a szabadalmi oltalom fenntartására vonatkozó határozatot. A Szabadalmi Bíróság előtt alapvetően nem kötelező az ügyvivői vagy egyéb képviselet; ezért a fellebbezésre jogosult a fellebbezést saját maga is benyújthatja, de képviselőt is igénybe vehet. Minthogy azonban külföldiek számára kötelező az ügyvivői vagy ügyvédi képviselet, a fellebbezést egy külföldi benyújthatja ugyan saját maga is, de az eljárás lefolytatásához képviselőt kell igénybe vennie. 1.6. A fellebbezés benyújtása gátolja a Szabadalmi Hivatal határozatának jogerőre emelkedését, vagyis határozatának érvényessége a fellebbezés alapján kiadandó döntésig függőben marad. Ennek következtében a megtámadott határozatból a bírósági határozat meghozataláig nem vezethetők le jogi következmények. 1.7. A Szabadalmi Hivatal elnöke a fellebbezési eljárásban írásbeli nyilatkozatokat adhat a Szabadalmi Bíróságnak, amelyeket az eljárásban részt vevő feleknek is továbbítani kell. Ilyen módon a Hivatal elnöke gondoskodhat arról, hogy az általa hivatalból védeni hivatott közérdek a fellebbezési eljárásban kellő mértékben érvényesüljön. Ha alapvető fontosságú kérdésekről van szó, a Szabadalmi Bíróság a Hivatal elnöke számára biztosíthatja az eljárásban való részvételt, és ezáltal az elnöknek arra is lehetősége van, hogy saját maga jogorvoslati kérelmet nyújtson be, vagy pedig közreműködjék az egyik fél által benyújtott jogorvoslati kérelem elbírálásában. A Hivatal elnöke a közérdek megóvása céljából tehet nyilatkozatot a fellebbezési eljárásban, és ezáltal olyan szempontokra hívhatja fel a figyelmet, amelyek túlmutatnak az eldöntendő egyedi eseten és a közérdeket érintik. Mindazonáltal az elnöknek csak nyilatkozattételi joga van, tehát arra van korlátozva, hogy a fellebbezési eljárásban eldöntendő kérdések kapcsán állást foglaljon, de ezáltal nem válik féllé az eljárásban. Ha azonban alapvető jelentőségű jogi kérdés miatt ez célszerűnek látszik, a Szabadalmi Bíróság a Hivatal elnöke számára lehetővé teheti, hogy a fellebbezési eljárásban félként vegyen részt. Erre elsősorban olyan esetekben kerülhet sor, amikor alapvető fontosságú jogi kérdéseket a Szabadalmi Hivatal és a Szabadalmi Bíróság eltérően ítél meg. Mindenesetre ahhoz, hogy a Hivatal elnöke a fellebbezési eljárásban félként vegyen részt, a Szabadalmi Bíróság ilyen vonatkozású „meghívására” van szükség. Ennek alapján a Hivatal elnöke egyoldalú nyilatkozattal az eljárás résztvevőjévé válik, és mint ilyen, igényt tarthat arra, hogy a Szabadalmi Bíróság határozatait és az eljárás többi résztvevőjének írásbeli nyilatkozatait kézhez kapja. 1.8. A fellebbezési eljárásban szóbeli tárgyalást kell tartani, ha azt a felek egyike kéri, vagy ha a Hivatal előtt bizonyítási eljárást kívánnak lefolytatni, vagy ha azt a Szabadalmi Bíróság célravezetőnek tartja. A szóbeli tárgyalás fontos eszköz a fellebbezés ténybeli és jogi vonatkozású kérdéseinek tisztázására, mert azon a felek a tényállásról és a jogi helyzetről nyilatkozatot tesznek. A szóbeli tárgyalás az eljárás gyorsítását is lehetővé teszi; ennek ellenére nincs kötelezően előírva a fellebbezési eljárásban, de mindenképpen kell tartani, ha valamelyik fél kéri. Az ilyen kérelemnek világosnak és határozottnak kell lennie. Bizonyítás lefolytatása céljából akkor is kell szóbeli tárgyalást tartani, ha erre különben semmilyen egyéb ok nincs. A Fellebbezési Tanács is elrendelhet bármikor szóbeli tárgyalást, ha ezt a tényállás és a jogi helyzet további tisztázása érdekében célirányosnak tartja. 1.9. A Szabadalmi Bíróságnak a fellebbezést elsősorban abból a szempontból kell megvizsgálnia, hogy joghatályos-e, továbbá, hogy törvényes formában és határidőn belül nyújtották-e be. A törvényes feltételeknek meg nem felelő fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, tekintet nélkül arra, hogy a megtámadott határozat érdemben helytálló-e vagy sem. A fellebbezés joghatályosságának feltétele, hogy a megtámadott határozatra vonatkozzék, és hogy a fellebbezési illetéket időben leróják. További feltétel, hogy a fellebbező jogosult legyen fellebbezés benyújtására, vagyis a megtámadott határozat által jogsérelmet szenvedjen. A fellebbezést csak akkor lehet érdemben vizsgálni, ha az általános eljárási feltételek is teljesülnek. Ilyen feltétel például, hogy a külföldi félnek legyen képviselője. Egy felszólaló fellebbezésének érdemi vizsgálatához arra is szükség van, hogy a szabadalmi oltalmat fenntartó határozat elleni felszólalás megengedett legyen; ezért egy felszólaló fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha a felszólalás nem megengedett. A Szabadalmi Bíróság Tanácsának a megtámadott határozatot a beterjesztett kérelmek keretein belül ténybeli és jogi vonatkozásban telül kell vizsgálnia. A vizsgálat alapját a teljes anyag képezi, amely már a Szabadalmi Hivatal előtti eljárás alapjául is szolgált. A fellebbezési eljárásban azonban új tényeket, így pl. új irodalmi adatokat is figyelembe lehet venni. A fellebbező más indokolást is előad
