Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 2. szám - Dr. Gyertyánfy Péter: A szerzői jogi törvény módosítása
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 99. évfolyam IV. 1994. április DR. GYERTYÁNFY PÉTER A szerzői jogi törvény módosítása Az Országgyűlés 1994. február 8-án elfogadta a Kormány 14372/93. sz. alatt benyújtott tervezetét az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt) 1978-ban és 1988-ban történt, inkább pontszerű módosítása (a követőjog és az adatbankok szabályozása) után ezúttal főleg a szomszédos jogok újrafogalmazásáról és kiterjesztéséről van szó. A szerzői jogokkal szomszédos jogok alatt az előadóművészek, hangfelvételgyártók és műsorszóró szervezetek azon törvény által adott kizárólagos engedélyezési vagy díjigényre vonatkozó jogait értjük, amelyek a szerzői műveket ezen közönséghez közvetítők javára a saját interpretálási és művészeti szervezői teljesítményeikre (előadás, hangfelvétel, műsor) fennáll. Ezek a jogok függetlenek az előadott, rögzített vagy sugárzott művekre a szerzői jog által biztosított szerzői jogoktól. A már régen előkészített jelentős módosításra az adta az alkalmat, hogy 1993 szeptemberében a szellemi alkotásokról („szellemi tulajdonról”) magyar-amerikai kétoldalú kormányközi megállapodást írtak alá. Ez a törvény no vei la kiterjed egyes más, a szomszédos jogokkal többé-kevésbé összefüggő fontos részterületekre is. Ez tehát a szerzői jog 1993 májusában történt, kiterjedt büntetőjogi védelem alá helyezése után egy újabb lépés a magyar szerzői jog korszerűsítésében. Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény az Szjt vonatkozásában az alábbi fontosabb változásokat tartalmazza. I. SZOMSZÉDOS JOGOK i. ELŐADÓMŰVÉSZEK A 49. § újraszövegezése, amely messzemenően követi az 1961-es, a szomszédos jogokról szóló Római Egyezmény 7. §-át, egyben az előadóművészi rögzítési és többszörözési jogok fontos, eddig csak a bírói gyakorlatban megtörtént tisztázását is jelenti. Eszerint a sugárzáshoz vagy pedig a forgalomba hozatalhoz adott rögzítési engedély nem foglalja magában a másik felhasználáshoz való hozzájárulást is, hanem ezek két külön, egymástól független engedélyt megkívánó felhasználások. Az új szabályból látható továbbá, hogy az előadás ismételt sugárzás célját szolgáló, tehát több, mint időleges rögzítéséhez az engedélyt az előadóművészek jogait közösen képviselő szervezettől kell megszerezni (új 50. § (2) bek.). A módosítás egyik legfontosabb újítása az előadóművészek és hangfelvételgyártók díjigényének elismerése a kereskedelmi forgalomba hozott hangfelvételek nyilvános előadása vagy sugárzása esetére (új 50/C §). A két érdekcsoport részesedése 50-50%, hacsak egymás között másképpen nem állapodnak meg. Az igényeket az érdekképviseleti szervezetek útján kell érvényesíteni és azokról nem lehet lemondani. Az egyes jogosultak részesedésükkel csak a felosztás után rendelkezhetnek. A fenti változást - érthető módon - elsősorban a sugárzó szervezetek kritizálják, elfogadása azonban a nyilvános előadások körében is zavarokhoz vezethet. A szerzők joggal tartanak attól, hogy saját jogigényeik érvényesítése nehezebbé válik, függetlenül attól a törvényszöveg szerinti formális garanciától, hogy az új díj a védett szerzői művekre fizetendő jogdíjakon felül jár. Az előadóművészi jogok védelmi ideje a rözítés vagy a bemutatás évének végétől számított 50 év lesz. Ez vonatkozik az előadóművészek már korábban is törvénybe foglalt személyhez fűződő jogaira is (új 50/K §). Annak ellenére, hogy a hatályos jog a védelmi időre nézve szabályt nem tartalmaz, a módosított törvény kifejezetten előírja, hogy a több mint 20 évvel a módosítás hatályba lépése előtt történt előadások végképp kiestek a szomszédos jogi védelemből. Megjegyzendő, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy, a jogirodalomban is feldolgozott korábbi ítélete még abból indult ki, hogy az előadóművészi védelmi idő a 20 évet meghaladóan is fennáll.
