Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 2. szám - Tanulmányok. Adler Györgyné: A szabadalmi törvény módosítása: A vegyi termékoltalom bevezetése Magyarországon
2 Adler Györgyné di jogkereső számára biztosítva van az egyenlő elbánás, amely az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény egyik alapelve. A szabadalmi törvény módosítására egy olyan törvény keretén belül került sor, amely elsősorban a magyar-amerikai megállapodásban foglalt kötelezettségek miatt született és éppen ezért nemcsak a termékoltalom bevezetését tartalmazza, hanem a kényszerengedéllyel kapcsolatos változásokat, továbbá néhány egyéb kiigazítást is. Maga az 1994. évi VII. törvény - követve a a magyar-amerikai megállapodás tartalmát - a szellemi tulajdon keretén belül egyéb módosításokat is felölel, így a szerzői jogi törvény, valamint a védjegy, ipari minta és használati minta szabályozás egyes rendelkezéseinek a módosítását is. A TERMÉKOLTALOM A termékoltalom bevezetését célzó jogszabály megszerkesztése első pillantásra nagyon egyszerűnek látszott. Hatályon kívül kell helyezni a szabadalmi törvény azon szakaszát, amely eddig a termékoltalom tilalmát tartalmazta, és rendelkezni kell a már folyamatban levő, tehát még az engedélyezési fázisban levő szabadalmi bejelentésekről; továbbá néhány szakaszt kell beiktatni az ún. átmeneti oltalom (pipe-line) érvényesíthetőségével kapcsolatban. A törvény részletes kidolgozásakor azonban nyilvánvalóvá vált a kérdés komplex természete. Az 1983. évi 5. törvényerejű rendelettel módosított 1969. évi II. törvény ( a továbbiakban: Szt. ) 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja tartalmazta a termékoltalom tiltását, amelynek értelmében a találmány nem részesülhetett szabadalmi oltalomban, ha tárgya gyógyszer, vegyi úton előállított termék, vagy - a növény- és állatfajtákat kivéve - emberi, illetve állati élelmezésre szolgáló termék; az ezek előállítására szolgáló eljárás azonban szabadalmazható volt. Az Szt. 11. §-ának (2) bekezdése szerint pedig az eljárásra engedélyezett szabadalom hatálya kiterjedt az eljárással közvetlenül előállított termékre is. Ez a megfogalmazás fejezte ki a közvetett termékoltalmat. A 4/1983. (V. 12.) IM rendelettel módosított 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM együttes rendelet ( a továbbiakban Vr.) 3. §-ának (1) bekezdése a „vegyi úton előállított” kifejezés értelmezéséhez nyújtott magyarázatot. Ennek értelmében nem vegyi úton előállított az ötvözés és az olyan fizikai műveletek révén előállított termék, amelynek létrehozásában kémiai reakciónak nincs lényeges szerepe. Az Szt. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontját, a Vr. 3. §-a (1) bekezdését, valamint az Szt. 45. §-ának b) pontjában az „ a) vagy” szövegrészt kellett az 1994. évi VH. törvény (a továbbiakban a jogszabályhelyek feltüntetésénél: Sztn. 2.) 6. §-ával hatályon kívül helyezni. Ezzel bevezetésre került hazánkban a sokat vitatott ún. közvetlen vagy abszolút termékoltalom a gyógyszerek, vegyi termékek és élelmiszerek területén. Külön meg kell említeni ebben az összefüggésben a mikroorganizmusokat és a biológia egyéb tárgyait. Ezek a találmányfajták külön rendelkezésben sehol nem szerepeltek és most sem szerepelnek a szabadalmi törvényben. A növény- és állatfajták eddig is szabadalmazhatok voltak az Szt. HL részében foglaltak szerint, amely a növény- és állatfajtákra vonatkozó külön szabályokat tartalmazza. A mikroorganizmusok és a biológia egyéb tárgyai (a genetikai mérnökség területén felhasználásra kerülő segédeszközök, sejtek vagy azok részei, gének vagy géndarabok stb.) azonban eddig termékként ugyanúgy nem voltak oltalmazhatok, mint a kémiai anyagok, az azokkal mutatott alkalmazásbeli és egyéb rokonság miatt. Az előállítási eljárás azonban ezekre az anyagokra nézve is szabadalmazható volt, a termékoltalomból kizárt említett területekhez hasonlóan. A termékoltalmi tilalom fent említett megszüntetése természetszerűen kiterjed a mikroorganizmus-törzsekre és a többi, eddig kizárt biológiai objektumra. Az újonnan felfedezett mikroorganizmus-törzsek tehát pl. - amennyiben eleget tesznek a szabadalmi törvény egyéb követelményeinek - ezentúl szintén önmagukban (per se) oltalmaz - hatóvá válnak. Ez a változás is összhangban van az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezmény előírásaival. A kizárást tartalmazó rendelkezések hatályon kívül helyezésével az új szabályozás hatálybalépését-1994. július elsejét - követően megtett szabadalmi bejelentésekben foglalt találmányokra - amennyiben azok eleget tesznek a szabadalmi törvény egyéb előírásainak - termékoltalom engedélyezhető. A jogszabálynak ugyanakkor rendelkeznie kellett azokról a folyamatban levő szabadalmi bejelentésekről, amelyeket ezen törvény hatálybalépését megelőzően jelentettek be, és amelyekben még nem fejeződött be a szabadalmazhatósági feltételek vizsgálata. A folyamatban levő bejelentésekkel a világ különböző országaiban két utat követtek. A legtöbb országban csak a termékoltalom bevezetésének időpontja után tett bejelentésekben lehetett a termékre oltalmat nyerni, a törvény bevezetésének időpontjában el nem bírált ügyekben az igény csak az eljárásra vonatkozhatott; ezek a bejelentések tehát nem voltak átalakíthatok. Néhány országban, így pl. 1968-ban Németországban megengedték a folyamatban levő ügyek átalakítását, vagyis azt, hogy utólag kiegészítsék a bejelentéseket a termékre vonatkozó igénnyel. Ezt a megoldást a Müncheni Egyezményhez később csatlakozott országok egyikében sem alkalmazták, nyilván elsősorban a jogbiztonság érdekében. A Müncheni Egyezményhez nem tartozó országokban a kép vegyes. Nálunk a rendezésnek összhangban kellett lennie a magyar-amerikai megállapodás alapján bevezetésre kerülő ún átmeneti szabadalmi oltalom által adható jogokkal is. Ezért a szabadalmi törvényt módosító új szabályozás értelmében a már folyamatban levő bejelentésekbe általában nem lehet termékigénypontot utólag felvenni. Alapvető és
