Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez

Magyarország csatlakozása az európai szabadalmi rendszerhez 15 gedélyezési eljárás olcsósága, gyorsasága, valamint a megkövetelt alkotói színvonal alacsony volta következté­ben elsődlegesen a hazai kis- és középvállalkozások szá­mára lehet vonzó oltalmi forma. A bejelentői aktivitás és az érintettek körében szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalkozók még nem ismerték fel a használati mintaoltalom jelentőségét. A használati mintaoltalmi bejelentések intézésének átlagos ideje 7,9 hónap volt, és az elmúlt év folyamán 233 ügy fejeződött be, ebből 186 engedélyezéssel, 33 elutasítással és 14 megszűnéssel zárult. A lajstromozott használati mintaoltalmak közül 28-nak az oltalma meg­szűnt, újra érvénybe helyezésre egyetlen esetben sem került sor. 43. A magyar ipari szerkezet tényszerű leírása és illeszke­dési stratégiája tekintetében a FORRÁSOK vonatkozó közleményeire utalunk. A szabadalmi rendszer működésé­nek megértése, indikátor- és katalizátorszerepének felis­merése szempontjából indokolt azonban a szabadalmi sta­tisztikák és innovációs mutatók elmúlt évtizedekben, diagnosztizált gazdasági, piaci összefüggéseinek rövid el­vi áttekintése Archibugi (1994) nyomán. Nem érintve a szakemberek diszkusszióját a szabadal­mi információk és statisztikák értékeiről és esetleges meg­tévesztő jellegéről, az európai csatlakozási folyamatok szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek a következő megállapítások: a) empirikus felmérések szerint a piacgazdaságok vállala­tai szabadalmaztatható találmányaik 66-87%-ára kér­nek ténylegesen szabadalmat (Mansfield, 1986); a ténylegesen felhasznált szabadalmak részaránya az ösz­­szes bejelentés 40-60%-ára rúghat (Sherer, 1959, San­ders 1964, illetve Napolitano és Sirilli. 1990); b) az egyes szabadalmak értékének megállapítására mér­nöki szakismereten alapuló értékskálától kezdve (Townsend, 1980) a szabadalmakra vonatkozó hivatko­zások számlálásán át (Trajtenberg, 1990) a fenntartá­sukra fizetett díjak számbavételéig (Pakes és Simon, 1989) sokféle módon törekedhetünk; mindegyik mérési módszer hordozhat szisztematikus torzítást, de az infor­­matizálás gyorsuló térhódításával ezek elemzése el­hagy hatatlan; c) a szabadalmak értéke erősen szóródik és különösen a műszaki terület jellegétől függ: 1 millió USA dollár alkalmazott K+F-kiadásra jutó szabadalmak száma 1000-szeres ingadozásokat mutathat (a szer­számgépiparban ez az érték 11, az irányított rakéták területén 0,11 az USA-ban) (Griliches, 1989); d) noha a feltaláló és az újító, fejlesztő tevékenységek más-más szakaszára és oldalára vonatkoznak, a szaba­dalmi adatok és a K+F-kiadások között erőteljes pozitív korreláció áll fenn (Mueller, 1966; Pavitt, 1982; Maler­­baés Orsenigo, 1987); e) a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés kapcsola­tának dokumentálása érdekében a tényleges innovációk összeszámlálása és a tudományos közlemények szám­bavétele vált általános módszerré; f) a szabadalmak és a gazdasági teljesítmény mutatói közötti kapcsolat igazolására újszerű módszer a szaba­dalomtulajdonos vállalatok részvénypiaci értékének megfigyelése (Pakes, 1985; Griliches, 1990); g) kimutatást nyert, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a szabadalmazási hajlandóság nem változik számottevően a vállalati méretosztályok szerint (Patel és Pavitt, 1991); h) a műszaki fejlesztési stratégiák feltárására nincs jobb módszer a vállalatok „szabadalmi portfolióinak” elemzé­sénél (Kodama, 1986; CHI Research 1988, Niwa, 1992); i) a nemzetközi összehasonlítások egyetemes módszeré­vé vált a szabadalmi statisztika révén megvalósítható földrajzi megoszlásvizsgálat, a belföldi-külföldi mérle­gek felállítása, illetve a referenciapiacokon való szaba­dalmi összemérés; j) minden ország bizonyíthatóan növekvő erőfeszítéseket tesz a külföldi szabadalmaztatás érdekében; a bel- és külföldi bejelentési hajlandóság növekedési ütemének széttartó irányzata a kisebb üzleti potenciálú találmányo­kat sújtja, továbbá a kicsiny vagy közepes belső piacú országok (Flollandia, Svájc, Belgium, Dánia) rákénysze­rülnek a külföldi piacokon való érvényesülésre. Kimutatták, hogy az egyes országok által az Egyesült Államokban regisztrált szabadalmak száma pozitív korre­lációban áll az általuk K+F-re fordított erőforrásokkal (Soete és Wyatt, 1983); jelenleg és a jövőben az Európai Szabadalmi Hivatal adatait is hasonló összemérések alap­jául választják. Mivel a műszaki fejlesztés a nemzetközi verseny­­képesség egyik fő alkotóeleme, a műszaki színvonal és a külkereskedelem közötti kapcsolat feltárására sikerrel al­kalmazták a szabadalmi adatok vizsgálatát. Pozitív kap­csolatot mutatott ki az USA piacán érvényes szabadalmak SIC-osztályok szerinti adatai és a megfelelő országok exportrészesedése közötti regresszió számítás (Soete, 1981 és 1987). Végezetül fontos és hazánkban is tapasztalható jelen­ség az, hogy az egyes szabadalmi szakterületeken tapasz­talható gyors mennyiségi növekedés általában a vállalatok vagy országok közötti fokozódó versennyel párosul. Az egyes szabadalmi osztályok és területek eltérő ütemű fej­lődését az egyes vállalatok és országok dinamizmusának nemzetközi mérésére használják - a piaci verseny mellőz­hetetlen kategóriájává vált az iparjogvédelem. 44. A hazai szabadalmi statisztikai állította tükröt és annak „leképezési szabályait” megismerve, az előzőekben nyert kép „mélységélességé”-t fokozhatja az MTA Világgazda­sági Kutatóintézetének 1993 végi empirikus felméréséből származó néhány részlet.

Next

/
Thumbnails
Contents