Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez

Magyarország csatlakozása az európai szabadalmi rendszerhez 7 sávban csökkenő gyakorisággal Hollandia, Spanyolor­szág, Svájc, Belgium, Svédország és Ausztria található. A legkisebb megjelölési gyakorisággal pedig 18-14% között Portugália, Írország és Monaco rendelkezik. Az 1993. évi európai szabadalmi bejelentések mű­szaki szakterület szerinti megoszlása tartós trendeket mutat: széles alkalmazási körénél fogva közel 10, illet­ve 5,5%-ot képvisel az ipari berendezések Nemzetközi Szabadalmi Osztályozás szerinti (G01-G03), illetve (G04-G08) osztálya és az elektrotechnika és a távköz­lés (HOI, H02, H05: 9% és H03, H04: 7%), a szerves kémia és a makromolekuláris szerves vegyületek terü­lete (7, illetve 4,2%). A megadott európai szabadalmak száma 1993-ban meghaladta a 36 600-at, s ebből közel 20 ezernek a jogosultja EPC-tagországból származik. A bejelentési arányoknak megfelelően magas az USA és Japán része­sedése 23 és 20,5%-kal; a világ összes egyéb államából származó bejelentők összesen 1005 európai szabadal­mat kaptak tavaly, Magyarország 38-at (Kanada 269-et, Finnország 170-et, Norvégia 101-et, Izrael 48-at, az összes többi állam hazánknál kevesebbet; régiónkból Bulgária 1, a volt Csehszlovákia 7, a Cseh Köztársaság 2, Horvátország 1, Lengyelország 5, Románia 2, Szlo­vénia 5, Szlovákia 1, a volt Szovjetunió 12 és a volt Jugoszlávia hat 1993-ban megadott európai szabada­lommal rendelkezik). A teljes jogú új tagok tapasztalatai - „szegény” gazdagok ? 28. Az Európai Szabadalmi Egyezmény eddigi tagállami bővülése két hullámban ment végbe. A 6. pontban bemu­tatott folyamat első szakaszában 1980-ig lényegében az alapítók 11 országból álló csapata vágott neki az európai szabadalmi rendszer első évtizedének. A második hullám 1986 és 1992 között 6 további állam teljes jogú csatlako­zását hozta; ezen országok belépési körülményei és ta­pasztalatai tanulságosak lehetnek a hasonló folyamat előtt álló Magyarország számára. Az 1978-tól töretlen fejlődés után 1985-ben megállt egy „lélegzetvételnyi” évre az európai szabadalmi beje­lentések számának állandó növekedése. Görögország és Spanyolország 1986. évi csatlakozását azonban az 1991. évi, világgazdasági recesszióval is összefüggő első átme­neti csökkenésig újabb lendületes ugrás követte. Dánia (1990) és Portugália, Írország (1992) csatlakozása a szin­­tentartáshoz járult hozzá. Szembeötlő tény, hogy (Monacótól eltekintve) ez az öt állam rendre számottevő európai közösségbeli tagság után vagy azzal egyidőben vált az EPC tagjává, mégpedig sajátos Észak-Dél polarizációval: EC-tagság Állam EPC-tagság 1972 Dánia 1990 1973 Írország 1992 1981 Görögország 1986 1986 Spanyolország 1986 1986 Portugália 1992 Tapasztalataik rövid összefoglalása előtt utalni kell ar­ra, hogy a következő „teljes jogú” hullám az EU 1995. évi EFTA-tagországokkal való bővülésének lendületével az EPC-hez is csatlakozó Finnországból, néhány kis európai államból (pl. Málta), továbbá a közép- és kelet-európai régió társult országainak sorából állhat össze. 29. A teljes jogú tagság minőségi értékelésének meghatá­rozó eleme lehet az EPC-re vonatkozó nemzeti jog egyes illeszkedési pontjainak rendezése. Ezek legjellegzetesebb mozzanatai az öt ország vonatkozásában a következők. a) Az európai szabadalmi bejelentés saját nemzeti ható­ságnál való benyújthatósága és ennek nyelve tekinteté­ben az EPC 75. cikkelyének (l)(b) és (2) bekezdését, illetve a 14. cikkely (1) és (2) bekezdését kiaknázva valamennyi „új tag” nemzeti hatósága saját hivatalos nyelvén is fogad ilyen bejelentéseket; egyedül Görög­ország utalja saját nemzeti elsőbbségét nem igénylő görög bejelentéseit az EPO-hoz, illetve Dánia teszi ezt a „háborús anyagokra és azok gyártására” vonatkozó honos igényű bejelentőivel. Spanyolország és Portugá­lia egyenesen megköveteli ezt „honosai” esetében, ki­véve, ha azok hazájukon kívül eső elsőbbséget vesznek igénybe. b) A közzététellel keletkező ideiglenes oltalom keletkez­­tetési feltétel-állítása terén az igénypontok nemzeti nyelven való hozzáférhetővé tétele általános követel­mény. Ennek megtörténte előtt is biztosítja az ideigle­nes oltalmat Görögország és Írország, (illetve Francia­­ország és Olaszország). A nemzeti nyelvű fordítások benyújtásához nemzeti képviselő igénybevételét, illet­ve díj lerovását írja elő Dánia kivételével az összes „újonnan” belépett nemzeti hatóság (a régebbi EPC-ta­­gok közül Ausztria, Belgium - hatósági díj nélkül). c) Az EPC 65. cikkelye alapján bármely szerződő állam előírhatja a megadni szándékozott európai szabadalom leírásának nemzeti hivatalos nyelven való benyújtását, s az ilyen fordítás közzétételének költségtérítését. A 17 szerződő országból csak Luxemburg és Monaco nem él az első feltétel kikötésével, annak nem teljesítése pedig - bizonyos szűk kivételekkel - az európai szabadalom kezdettől való hatálytalanságát eredményezi. A nemzeti képviselő előírása általános az új vagy kis tagországok esetében. (Dániában csak hatósági felhí­vás alapján, szükség esetén; Spanyolországban ugyan­akkor ez az előírás kötelező és minden más utat kizáró.)

Next

/
Thumbnails
Contents