Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez
4 dr. Bendzsel Miklós Az Európai Megállapodásban foglalt legfontosabb harmonizációs követelményeknek az EPC-hez való csatlakozási kérelem benyújtására rendelkezésre álló időnél jóval korábbi teljesítését az Amerikai Egyesült Államokkal kötött megállapodásunk végrehajtása tette szükségessé. Az 1994. évi VII. törvény egyéb iparjogvédelmi tárgyú rendelkezései főként eljárási egyszerűsítéseket tartalmaznak, hozzájámlnak a hatékony jogérvényesítés feltételeinek megteremtéséhez, továbbá hasznosítási cselekményként nevesítik az oltalmazott találmány vagy minta tárgyának az országba gazdasági tevékenység körében történő behozatalát. 16. A korábban összefoglalt szempontok alapján, s az itt ismertetett módosító törvényre támaszkodva írja elő a 3433/1993. sz. Kormányhatározat a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó hazai szabályozás átfogó felülvizsgálatát. Ennek III/2. pontja szerint 1994. december 31-ig el kell készíteni a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló új törvény tervezetét (továbbá felül kell vizsgálni a védjegyek, az ipari minták és az újítások szabályozását). Mivel a magyar szabadalmi jog az Európai Szabadalmak Engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezmény jogegységesítést megvalósító rendelkezéseinek legnagyobb részével összhangban áll jövendő csatlakozásunk közvetlenül lényegében csupán a szabadalmazható találmány fogalmát illetően, illetve az eljárási, terminológiai és módszertani igazodás (illeszkedés) érdekében teszi szükségessé szabadalmi jogunk további módosítását. A termékoltalom bevezetésével Magyarország már megtette a gazdaságpolitikai szempontból megkülönböztetett fontosságú és legnehezebb áldozatot kívánó lépést. 17. Az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok felelősségi és koordinációs rendjéről szóló 1093/1994. (X.7.) Kormányhatározat előírása értelmében az Országos Találmányi Hivatal elnöke saját feladat- és hatáskörében felelős az európai integrációból eredő feladatainak végrehajtásáért és integrációs szakmai kapcsolatainak szervezéséért és irányításáért. így tehát az itt bemutatott jogharmonizációs feladatok végrehajtása közben indokolt és halaszthatatlan az európai szabadalmi rendszerhez való csatlakozás célszerű menetrendjének kidolgozása kapcsán az Európai Szabadalmi Szervezet és Hivatal új, „kiterjesztési rendszer” elnevezésű közbenső javaslatának értékelése csakúgy, mint a csatlakozás gazdaságpolitikai és intézményi feltételeinek, illetve következményeinek áttekintése. II. AZ EURÓPAI SZABADALMAK KITERJESZTÉSÉNEK RENDSZERE 18. Az Európai Megállapodás aláírását közvetlenül megelőző és az azt követő időben gyors ütemű politikai változások mentek végbe Közép- és Kelet-Európábán. A Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlásával új államok keletkeztek, és ezek önálló szabadalmi intézményrendszerük kialakításának megkezdésével egyidejűleg a kapcsolatok kiépítését szorgalmazták az Európai Szabadalmi Hivatallal (EPO), támogatást kerestek a szükséges infrastruktúra, valamint szellemi potenciál megteremtéséhez, az európai szabadalmi rendszerbe való bekapcsolódáshoz. Az új helyzetben az EPO-nak, amely kezdetben csak Csehszlovákiának, Lengyelországnak és Magyarországnak a csatlakozásával, illetőleg az ebből következően szükségessé vált támogatással számolt, át kellett alakítania szemléletét: 1993-ra létrejött az Európai Közösségek PHARE Regionális Iparjogvédelmi Programja (RIPP), amely intézményszerű kereteket adott és anyagi hátteret biztosított a felülvizsgált politikának. A RIPP-programban jelenleg 11 ország (Albánia, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia) kap támogatást. Az Európai Szabadalmi Szervezet új formulát alakított ki a RIPP-programban résztvevő országoknak az európai szabadalmi rendszerbe való részleges integrálásához, amely az Európai Szabadalmi Egyezményhez való teljes jogú csatlakozás előtt, annak „előszobájaként”, kétoldalú szerződések keretében az Egyezménynek a szerződésben részes államra való „kiterjesztését” kínálja. 19. A „kiterjesztési rendszer” alapgondolata az, hogy működteti az Európai Szabadalmi Egyezmény funkcionális oldalát, de elhalasztja az intézményi oldal bevezetését. Jellemzését az Európai Szabadalmi Egyezmény teljes jogú tagsági viszonyával összevetve indokolt bemutatni. A konstrukció az EPO és az ún. „kiterjesztési állam” közötti Együttműködési Megállapodáson alapul; egy különleges „Kiterjesztési Megállapodás” és a nemzeti rendelkezések működtetik. Jóllehet a külföldi feltalálók és bejelentők szemszögéből nézve a „kiterjesztési rendszer” nagymértékben megegyezik az EPC-nek a szerződő államokban működő változatával, célszerű a különbségeket és az azonosságokat a jogi szerkezet és a gazdasági hatások szempontjából megvizsgálni. Jogi szerkezet 20. Az Együttműködési Megállapodás rögzíti, hogy a „kiterjesztési állam” (bár még nem EPC-szerződő tagállam) önálló saját jogot szerez arra, hogy az EPC rendszerét - az európai szabadalmak engedélyezésére létrehozott központosított eljárást - a nemzeti jog szabályainak alkalmazásával használja. Az EPO minden támogatást meg szándékozik adni a „kiterjesztési rendszer” működtetéséhez - különösen technikai, igazgatási és jogi ügyekben. 21. A Kiterjesztési Megállapodás ismerteti az igazgatási támogatás főbb jellemzőit:
