Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 5. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
22 dr. Palágyi Tivadar delien kapott eredményeket olyannak tekinti, hogy azokból humán hasznosságra lehet következtetni, vagyis az állatmodellen, így például laboratóriumi egéren végzett in vivo kísérletek akkor tekinthetó'k kielégítőnek, ha a kísérleti eredmények összefüggésbe hozhatók emberen kapott in vivo eredményekkel; az elővizsgáló azonban valószínűleg bizonyítékot fog kívánni az összefüggés megalapozásához. Ha az elővizsgálónak megfelelő alapja van az állított hasznosság kétségbevonásához, a bejelentőnek bizonyítékot kell szolgáltatnia ahhoz, hogy kétségbe vonhassa az elővizsgáló állításának megalapozottságát, ehhez például olyan irodalmi hivatkozásokat használhat fel, amelyek azt bizonyítják, hogy szakember meg lenne győződve az állított hasznosságról. Ilyen esetben előnyös lehet olyan eskü alatti nyilatkozat benyújtása, amely az állított hasznosságot bizonyító további kísérleti adatokat is tartalmaz. Felhasználható egy szakember olyan nyilatkozata is, amely tanúsítja az állított hasznosság tudományos helytállóságát. Rákellenes hatású gyógyszerek esetében különösen nehéz meggyőzni az amerikai elővizsgálókat, mert - gyakorlati tapasztalatok szerint -jelenleg abból indulnak ki. hogy a rák nem gyógyítható; ezért a hasznosság bizonyításához viszonylag nagyszámú betegen végzett kedvező klinikai eredmények eskü alatti nyilatkozatban való benyújtására van szükség. B) Szoftver-vonatkozású találmányok szabadalmi oltalma Egyre szélesebb körben veszik igénybe a számítógépes programok szerzői jogi oltalmát, aminek révén nemcsak magára a programra lehet oltalmat kapni, hanem annak „nem betű szerinti” elemeire is, így például a szerkezetre, a lépések egymásutániságára és a szervezetre. A szerzői jog azonban nem véd a származtatott („klón”) szoftver ellen, amely egy adott szoftver szerkezetét, lépéseit hasznosítja, de eltérő programot eredményez. Minthogy a szerzői jog csak a másolás ellen véd, nem akadályozhatja meg az azonos eredményt hozó független fejlesztés hasznosítását. Emellett szerzői jog bitorlása esetén a szerzői jog tulajdonosának a vélt bitorló általi másolást kell bizonyítania, ami költséges és nehéz feladat lehet. Ezzel szemben a szoftver-vonatkozású szabadalom egyértelműen véd a szabadalmazott módszer jogtalan használata ellen, vagyis jobban véd a versenytársakkal szemben, és nagyobb bevétel fedezheti a szabadalom megszerzésének költségeit. A szabadalom véd a szabadalmazott szoftver-vonatkozású találmány továbbfejlesztése, használata vagy eladása ellen, függetlenül attól, hogy a versenytárs szoftverjét másolták vagy önállóan dolgozták ki. Szabadalombitorlás megállapításához a szabadalmasnak nem kell bizonyítania a vélt bitorló általi másolást. A fenti okok következtében egyre több szoftver-fejlesztő és -tulajdonos nemcsak a szerzői jogi oltalmat veszi igénybe, hanem szabadalmi bejelentést is benyújt annak érdekében, hogy alkotói tevékenységen alapuló szoftverjére oltalmat szerezzen. Ilyen téren adatként megemlítjük, hogy az Egyesült Államokban egyre több számítógép-vonatkozású találmányra adnak szabadalmi oltalmat: 1992- ben 60 %-kal több szabadalmat engedélyeztek a komputer-rendszerek területén, mint 5 évvel korábban. Itt csak röviden térünk ki arra, hogy a számítógépszoftverre vonatkozó találmányokat kevés kivétellel nem tartották szabadalmazhatónak, mert az ilyen találmányt csupán matematikai algoritmusnak tekintették, ami nem volt szabadalmazható. 1981-ben azonban a Legfelsőbb Bíróság a Diamond v. Diehr ügyben szabadalmazhatónak minősített egy olyan találmányt, amely műkaucsuk térhálósítását számítógépes programmal vezérelt eljárással valósította meg. Abíróság megállapította, hogy a számítógépes programot felhasználó találmányok az egyéb tárgyú találmányok esetén alkalmazottakhoz hasonló feltételek mellett szabadalmazhatok, ha kellő mértékben ki vannak nyilvánítva és az igénypontok is megfelelően vannak megszövegezve. A fentebb említett döntés óta a Szabadalmi Hivatal és a bíróságok kidolgozták a szoftver-vonatkozású találmányok szabadalmazhatóságának feltételeit. Ennek megfelelően egy ilyen találmány szabadalmazható, ha nem csupán természeti törvényre vagy tisztán matematikai algoritmusra vonatkozik, és ha kielégíti az újdonság és a nem kézenfekvőség egyéb találmányok esetén is fennálló követelményeit. A szoftver-fejlesztők régebben nem szívesen igényeltek szabadalmi oltalmat, mert a bejelentés és a szabadalom megadása közötti idő gyakran kétszer hosszabb volt, mint más típusú találmányok esetében. Ez a helyzet azonban ma már gyökeresen megváltozott, mert az USA Szabadalmi Hivatala jelentősen megnövelte az ezen a területen dolgozó elővizsgálók számát, és így ma a szoftver tárgyú bejelentések szabadalmazásáig alig hosszabb idő telik el, mint egyéb találmányok esetében. C) Csatlakozás a Madridi Protokollhoz Az USA Külügyminisztériuma egy 1994. május 9-én közreadott állásfoglalásban hírül adta, hogy az USA nem kíván csatlakozni az 1989-ben aláírt Madridi Protokollhoz. Utóbbit 27 ország aláírta ugyan, de még nem lépett hatályba, mert ahhoz négy állam általi ratifikálás szükséges, viszont mostanáig csak Spanyolország ratifikálta. A Protokoll célja, hogy áthidalja a Madridi Megállapodásban nem részes országok - így többek között az USA és Nagy-Britannia - nehézségeit, és kapcsolatot teremtsen a nemzetközi védjegyrendszer és az európai védjegyjog között. Az állásfoglalás szerint a csatlakozás nem szolgálná az ország érdekeit, mert a jegyzőkönyv olyan előírásokat tartalmaz, amelyeket az Egyesült Államok nem fogadhat el. Ilyen téren elsősorban az a szabályozás említhető, amely szerint nemcsak a tagországok, hanem a regionális védjegyhivatallal rendelkező államközi
