Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 1. szám - Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben az NSZK, USA és Nagy-Britannia jogában (III. rész)
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 99. évfolyam I. 1994. február DR. VIDA SÁNDOR Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben az NSZK, USA és Nagy-Britannia jogában (III. rész) NAGY-BRITANNIA1 Az angol jog jellegét tekintve „precedens jog”: minden bírói ítélet korábbi, hasonló tényállású ügyben (precedens) hozott ítéleten alapul. így van ez már a XIII. század óta.“' A felsőbíróságok korábbi ítéleteit az alsóbíróságok persze minden országban figyelembe veszik. Az angol joggyakorlatban az ehhez viszonyított különbséget egyrészt az jelenti, hogy a korábbi, precedens jellegű határozatokat az alsóbíróságok kötelesek figyelembe venni, másrészt azok kötik magát az eljáró felsőbíróságot is, amely a precedens jellegű határozatot korábban (akár száz esztendővel azelőtt is) hozta. A Lordok Háza is (amely a Legfelsőbb Bíróság felett áll), mint legmagasabb bírói fórum évszázadokon át, egészen a legutóbbi időkig kötve érezte magát saját korábbi határozataihoz. Annak elnöke, a Lordkancellár, csak 1966. július 26-án tette közzé, hogy a jövőben a Lordok Háza el fog térni saját korábbi határozataitól, ha az helyesnek látszik (if it appears right to do so). A Legfelsőbb Bíróság (beleértve annak Court of Appeal szekcióját is) szintén csak egész kivételes esetekben3 térhet el saját precedens jellegű határozataitól, a Lordok Háza határozataitól pedig soha. Ezeket a számunkra különösnek tűnő és a bíróra nagy terhet jelentő kötöttségeket némiképpen magyarázza, hogy az angol bíró nem köteles (persze jogosult) a precedensekről maga tájékozódni, azok feltárása az ügyvédek feladata. Minthogy a precedensekhez való nagymérvű kötöttség nemegyszer helytelen jogi megoldásokat eredményezhetne, a bírósági gyakorlat meghonosította a precedensektől való megkülönböztetés (distinguishing) lehetőségét. Erre olyan esetben kerülhet sor, ha a precedens tényállása nem teljesen azonos az elbírálandó üggyel. Ezenfelül nem feltétlenül alkalmazandó a precedens akkor sem, ha az abban kifejtett jogelv aprecedens elbírálása alkalmával nem volt ügydöntő. Ezek persze csak kivételek a főszabály alól. 1. AZ IDEIGLENES INTÉZKEDÉS SZABÁLYOZÁSA (ORDER 29) Nagy-Britanniában a polgári peres eljárás szabályait (akárcsak az USA-ban) nem a törvény, hanem a Legfelsőbb Bíróság (tehát még csak nem is az afölött álló Lordok Háza!) által időről időre kiadott, kommentárral kombinált eljárási szabályok (Rules of the Supreme Court: RSC), valamint az azokban feldolgozott számos precedens tartalmazza. A Legfelsőbb Bíróságról szóló törvény (Supreme Court Act, 1981) 37. cikkének 1. bekezdése külön is felhatalmazza a bíróságot, hogy ideiglenes intézkedést (interlocutory injunction) rendeljen el, ha a bíróság azt indokoltnak látja.4 Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgya persze nem lehet azonos az ügy érdeme vonatkozásában előterjesztett (végleges) kereseti kérelemmel.5 Ezen most már törvényben is rögzített felhatalmazás alapján (ideiglenes intézkedést angol bíróságok már több mint száz esztendeje hoznak) adta ki a Legfelsőbb Bíróság az Ideiglenes intézkedések, a tulajdon ideiglenes megóvása, ideiglenes fizetések teljesítése stb. című, 29. sz. Szabályzatot.6 Eszerint „Ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet bármely fél előterjeszthet, akár a főtárgyalás előtt, akár azt követően. Az ideiglenes intézkedést mind a keresetben, mind külön kérelemben, mind viszontkeresetben vagy beavatkozási kérelemben lehet előterjeszteni. (Ord. 29 r. 1.(1)) A gyakorlatban az ideiglenes intézkedés iránti kérelem önállóan és a folyamatban levőpertől függetlenül bármely bíróságnál előterjeszthető (R.S.C. Ord. 5 r. 4). Persze az ilyen kérelmet mégiscsak célszerűbb annál a bíróságnál
