Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - Tanulmány. Ficsor Mihály: A gyógyszertermékek kiegészítő oltalmi tanúsítványa az Európai Közösségben
44 Ficsor Mihály A rendelet szabályainak szó szerinti értelméből kiindulva mindazonáltal nem tűnik mégsem kizártnak, hogy ugyanarra a termékre több tanúsítványt is szerezzenek. A 3. cikk ugyanis a tanúsítvány megszerzéséhez szükséges feltételeknek a bejelentés napján való meglétét követeli meg; vagyis a tanúsítvány akkor nem adható meg a termékre, ha a bejelentés benyújtása időpontjában már volt e termékre kiadott tanúsítvány. Nem kizárt tehát, hogy különböző alapszabadalmakra építő, de ugyanarra a termékre vonatkozó bejelentéseket tesznek egymáshoz közel eső időpontokban, és így párhuzamos, egymástól független, de azonos tárgyú bejelentések várjanak elbírálásra. E bejelentések mindegyike elvileg eleget tesz a 3. cikk c) pontjában foglalt követelménynek, hiszen benyújtásuk napján még nem adtak a tárgyukat képező termékre tanúsítványt (38). Úgy tűnik, a rendelet megfogalmazásakor ezzel az eshetőséggel nem számoltak. Erre utal a rendelet megalkotására irányuló bizottsági javaslat magyarázó szövege is, amely szerint „bár egy és ugyanazon termék különböző szabadalmak és forgalombahozatali engedélyek tárgya lehet egy és ugyanazon tagállamban, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány e termékre csupán egyetlen szabadalom és egyetlen forgalombahozatali engedély alapján adható meg” (39). A cél lehetett ez, a rendelet szövege azonban más eredményre vezet. 5. IGÉNYJOGOSULTSÁG A TANÚSÍTVÁNYRA 5.1. A rendelet 6. cikke szerint a tanúsítványt az alapszabadalom jogosultjának (az eredeti szabadalmasnak vagy jogutódjának) kell megadni. 5.2. Abból, hogy a rendelet kizárólag a szabadalmast nevezi meg a tanúsítványra vonatkozó igényjogosultjaként, következik: a licenciavevő nem szerezhet tanúsítványt. Mivel a licenciavevőesetenként érdekelt lehet a kiegészítő oltalom biztosításában, az ő szempontjából célszerű lehet felvenni egy olyan kikötést a licenciaszerződésbe, amely alapján a szabadalmas - a licenciavevő kérésére vagy akár anélkül is - köteles tanúsítványt kérni a szerződés tárgyát képező termékre (40). A gyakorlatban előfordulhat, hogy a licenciaadó a jogosultja ugyan a szabadalomnak, de a forgalombahozatali engedélyt a licenciavevő szerzi meg. Ennek a valószínűsége nagy. hiszen általában a licenciavevő az, aki az adott terméket forgalomba hozza az engedély hatálya alá tartozó területen. A rendeletben semmi sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szabadalmas, aki kéri a tanúsítvány megadását, és a forgalombahozatali engedély jogosultja két (több) különböző személy legyen (41). A szabályozás élesen veti fel azt a kérdést, hogy a kiegészítő oltalmi tanúsítvány megadása miként érinti az alapszabadalom alapján megkötött licenciaszerződéseket. A német jog azt a megközelítést fogadja el, hogy a licenciavevő a kiegészítő oltalmi tanúsítvány tartama alatt továbbra is díjfizetésre köteles, hacsak a szerződés kifejezetten eltérően nem rendelkezik. A díjfizetési kötelezettség természetesen csupán a tanúsítvány hatálya alá tartozó termékekre nézve marad fenn (a szabadalmi oltalom terjedelme ennél jóval bővebb lehet) (42). Nem zárható ki azonban a német jogban alkalmazott értelmezéstől eltérő megközelítés sem: nevezetesen, hogy a szabadalmi licenciaszerződés a szabadalmi oltalom lejártával megszűnik, a kiegészítő oltalom pedig új kizárólagossági jogcímet jelent, amelyre nézve új licenciaszerződést kell kötni. E felfogás szerint a licenciavevő díjfizetési kötelezettsége a tanúsítvány alapján csupán akkor marad fenn, ha erről kifejezetten megállapodnak a szabadalmi licenciaszerződésben, viszont a licenciavevő a tanúsítvány szerinti termék hasznosítását (előállítását, forgalomba hozatalát) sem folytathatja csupán a szabadalmi licencia alapján, hanem arról külön meg kell állapodnia a szabadalmassal, illetve a tanúsítvány jogosultjával (42/a). Az első értelmezést támasztja alá a rendelet 5. cikke, amely szerint a tanúsítvány ugyanazokat a jogokat nyújtja, mint az alapszabadalom és e jogok ugyanolyan korlátozások alá esnek és ugyanolyan kötelezettségekkel járnak együtt, mint az alapszabadalom esetében. Mindazonáltal ez az első értelmezés nyilván csak az olyan licenciaszerződések alapján fennálló hasznosítási jogosultság és díjfizetési kötelezettség fennmaradását eredményezheti, amelyeket nem határozott, az oltalom tartamánál rövidebb időre - pl. öt évre hanem, mondjuk, az oltalom lejártáig szólóan kötnek meg (43). 6. A KIEGÉSZÍTŐ OLTALOM TERJEDELME, TARTALMA, TARTAMA ÉS MEGSZŰNÉSE 6.1. A rendelet 4. cikke értelmében az alapszabadalom által biztosított oltalom határain belül a tanúsítvány szerinti oltalom csupán a forgalombahozatali engedély hatálya alá tartozó termékre és csupán e termék gyógyszertermékként történő olyan alkalmazásaira terjed ki, amelyeket a tanúsítvány lejártát megelőzően engedélyeztek. 6.2. A tanúsítvány által nyújtott oltalom terjedelmének meghatározásakor tehát egyaránt tekintettel kell lenni az alapszabadalom szerinti oltalom terjedelmére és az engedély tárgyának körülhatárolására. A szabadalom ugyanazon a képleten alapuló termékek egész sorát oltalomban részesítheti, míg a forgalombahozatali engedély ezeknek csupán egy szűk, a ténylegesen piacra „dobott” körére vonatkozik. A tanúsítvány csak e szűkebb kört részesíti oltalomban (44). Másfelől lehetséges, hogy a szabadalom csupán X vegyületre vonatkozik, szemben az engedéllyel,
