Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - A jogszerzéstől a jogérvényesítésig. Előadások a MIE 1994. évi továbbképzési programjának anyagából. Posteinerné Toldi Márta: Néhány hivatali észrevétel a képviselők munkájával kapcsolatban
Ipaijogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 99. évfolyam IV. 1994. augusztus „A JOGSZERZÉSTŐL A JOGÉRVÉNYESÍTÉSIG” Előadások a MIÉ 1994. évi továbbképzési programjának anyagából POSTEINERNÉ TOLDI MÁRTA Néhány hivatali észrevétel a képviselők munkájával kapcsolatban Előadásomban egyrészt általános joggyakorlati kérdésekre kívánok kitérni, másrészt olyan szempontokra szeretnék rámutatni, amelyek meggyorsíthatják a szabadalmaztatási eljárást és csökkenthetik a képviselők és a szabadalmi elbírálók közötti esetleges fölösleges vitákat. Véleményem szerint az elmúlt években az Országos Találmányi Hivatal joggyakorlata rendkívül sokat változott, joggyakorlatunkat számos ponton hasonlóvá tettük az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatához és eltérések - ha vannak - elsősorban a jelenleg még eltérő szabadalmaztatási feltételekből adódnak. Előadásomban nem évekkel ezelőtt előfordult, egyetlen ügy kapcsán felvetődött vita, vagy eltérő értelmezés alapján kívánok általános következtetéseket levonni joggyakorlatunkkal vagy a képviselők munkájával kapcsolatosan, hanem olyan problémákra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek tapasztalataink alapján többször előfordulnak és ezek tisztázása javíthatja együttműködésünket, gyorsíthatja a szabadalmaztatási eljárást és valószínűleg megkönnyítheti a képviselők munkáját is. így szeretnék kitérni:- az újdonság követelményének elbírálására;- a kémia területén a főigénypont megfogalmazására és a főigénypont és az aligénypontok kapcsolatára;- az alkalmazási igénypontra;- valamint néhány olyan, a kollégáim által felvetett, gyakran előforduló, a képviselők által „elkövetett” hibára, amely a közös munkánkat lassítja és megnehezíti. Előadásomat az előbbi felsorolás alapján az újdonság követelményeivel kapcsolatos joggyakorlatunkkal kezdeném. A Szabadalmi Törvény (a továbbiakban Szt.) 2. §-a alapján új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta. Az Európai Szabadalmi Egyezmény 54. cikkelyének (1) szakasza értelmében a találmány újnak tekintendő, ha nem tartozik a technika állásához, a feltalálói tevékenységre vonatkozó 56. cikkely szerint pedig a találmány csak akkor tekinthető feltalálói tevékenységen alapulónak, ha az adott területen jártas szakember számára nem nyilvánvaló módon következik a technika állásából. A Szt. 2. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint az újdonságrontás nemcsak akkor áll fenn, ha a megoldás szóról szóra nyilvánosságra került, hanem akkor is, ha a nyilvánosságra jutott adat szakember számára elegendő útmutatást ad a megoldás kivitelezéséhez. A szakember pedig a meglévő ismeretei alapján nemcsak „másolni” képes, hanem összetett, fejlesztést eredményező megoldásokat is létre tud hozni, képes az adott szakterületen nyilvánosságra hozott adatok felhasználására, alkalmazására. A szakember az adott szakterületen, rutinintézkedésekkel olyan megoldásokat hoz létre, amelyekhez fűződő hatások, előnyök előre kiszámíthatóak, a feltaláló pedig olyan műszaki intézkedéseket tesz, amihez a technika állásában nem volt elegendő útmutatás és az általa létrehozott megoldásnak előre nem várható új hatása van. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, ez utóbbi megfogalmazás azonosnak tekinthető az Európai Szabadalmi Egyezmény 56. cikkelyében foglaltakkal, azaz azzal, hogy a találmány akkor felel meg feltalálói tevékenység követelményének, ha az adott területen jártas szakember számára a megoldás nem nyilvánvaló módon következik a technika állásából. Azaz, szabadalmi törvényünkben a 2. §-ban együttesen szerepel az Európai Szabadalmi Egyezményben leírt újdonság és feltalálói tevékenység fogalma, természetesen a teljes kiterjesztésű technika állásának hiányát figyelembe véve. Ha szabadalmi törvényünk 2. §-át úgy értelmeznénk, mint az Európai Szabadalmi Egyezmény 54. cikkelyének (1) szakaszát, akkor az újdonságot csak akkor vonhatnánk kétségbe, ha egyetlen anterioritásban lenne leírva a vizsgált megoldás összes jellemzője és a 2. § szövegéből
