Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 3. szám - Dr. Vida Sándor: Szabadalmi licenciaszerződés a francia jogban
Szabadalmi licenciaszerződés a francia jogban 23 kötelezettségünk véleményem szerint nincs is), hanem inkább abból a megfontolásból kiindulva, hogy ha a nálunk jóval fejlettebb iparú országokban ezt a szabályozást célszerűnek tartják, akkor ennek célszerűsége előbb-utóbb nálunk is érződik majd: elszaporodnak az ilyenfajta szerződésszegések. Talán még komolyabb megfontolást igényel a francia Törvénykönyvből általam c) pont alatt idézett azon rendelkezés, amely kógens módon írja elő a licenciaszerződésnél az írásbeli alakot. Azt persze nem tudom, hogy e rendelkezés felvételénél a francia jogszabályalkotót mi vezette (az NSZK szabadalmi törvénye ilyen rendelkezést nem tartalmaz). Iparunk mai elesettsége mellett azonban nem tűnik értelmetlennek hasonló rendelkezkés felvétele. Megjegyzem, hogy a külkereskedelmi vonatozású licenciaszerződéseket amúgy is írásba kell foglalni, s az MNB ugyancsak megkívánja az írásba foglalt szerződés bemutatását. Ezért a szerződés írásbeli alakjának kötelező előírása tulajdonképpen csak a belföldiek között létrejövő licenciaszerződések vonatkozásában számítana újdonságnak. Ennek célszerűsége azonban aligha vitatható. 2. SZEMELVÉNYEK A BÍRÓSÁGI GYAKORLATBÓL A) A LICENCIAADÓ KÖTELEZETTSÉGEI Érdekes kérdést vet fel a francia bírósági gyakorlat arra az esetre, ha a szabadalmastól elperlik a szabadalmat (a bíróság ítélete a szabadalom tulajdonjogát a valódi feltalálóra, vagy annak jogutódjára ruházza át). Ebben az esetben a licenciaszerződés érvényét veszti, mivel az engedélyes nem a jogosulttól (non domino) szerezte a használati jogot (Burst 303. megj.). Más oldalról jelentkező, de hasonló problémát vet fel az az eset, amikor a licenciaszerződés fennállása alatt a szabadalmat megsemmisítik. Ilyen esetben a francia bíróság okafogyott szolgáltatás (dépourvu de cause) címén a licenciaszerződés megszűnését állapította meg. Burst bírálja ezt az állásfoglalást. Nézete szerint elegendő, ha a szabadalmi oltalom a szerződéskötés időpontjában fennállott (Burst 306. megj.). Ugyancsak érdekes - versenyjogi töltetű - kérdést vet fel az a bírósági gyakorlat, amely szerint ha a szabadalmas kizárólagos használati engedélyt adott, akkor saját maga nem jogosult a szabadalmat hasznosítani. Ezt a joggyakorlatot több francia szerző bírálja és az ellenkező megoldás mellett érvel (Burst 307. megj.). Problematikus, hogy a licenciaadó köteles-e tájékoztatni az engedélyest a találmány tárgyának műszaki továbbfejlesztéseiről. A Code civil (Polgári Törvénykönyv) 1135. cikke alapján, amely a szerződéses teljesítési kötelezettségek körét nem köti szigorúan a szerződés szövegéhez, hanem „a méltányosság, a szerződéskötési gyakorlat” alapján rendeli értelmezendőnek a szerződést, egyes francia szerzők a licenciaadónak ilyen kötelezettsége mellett foglalnak állást. Burst szerint, ha a szerződésből a felek együttműködési szándéka állapítható meg, akkor ebből ugyancsak levezethető a licenciaadónak a műszaki fejlesztések átadására irányuló kötelezettsége (Burst 312. megj.). A francia szerződéskötési gyakorlatban is elterjedt a szabadalmi licencia és a know-how átadásának összekapcsolása. Ilyen tárgyú szerződési pont esetén nem is igen merül fel vita. Vita inkább akkor keletkezik, ha a felek e vonatkozásban nem rendelkeztek. Burst véleménye szerint, az olyan know-how vonatkozásában, amely a szerződéskötés időpontjában már ismert volt a licenciaadó előtt, a Code civil 1135. cikke (3) bekezdésében megfogalmazott jóhiszeműségi szabályra tekintettel, elvárható a licenciaadótól, hogy az ilyen know-how-t is átadja. Hasonló álláspontot képvisel az említett szerző a licenciaszerződés teljesítése során létrehozott knowhow tekintetében is. A francia bírósági gyakorlat nem megy ugyan el eddig, de arra általában kötelezi a licenciaadót, hogy az ilyen know-how létrehozásáról legalább tájékoztassa az engedélyest. Megjegyzendő, hogy előfordul ezzel ellentétes bírósági határozat is: a licenciaadó a know-how átadására csak akkor köteles, ha ezt a szerződés előírja (Burst 314. o.). A licenciaszerződés megvalósításához történő műszaki segítségnyújtás is gyakori szerződési pont. Nincs azonban tudomásunk olyan francia bírósági ítéletről vagy szerzőről, aki ezt a tevékenységet minden további nélkül a licenciaadó kötelezettségei közé sorolná: tipikusan olyan tevékenység ez, amely szerződésben történő szabályozást igényel. A szerződés tárgyáért való felelősségnek (a magyar irodalomban meghonosodott szóhasználat szerint: kellékszavatosság) több aspektusa van: a) A találmányért való felelősség (robbanásveszély, a kilátásba helyezett műszaki eredmény elmaradása stb.) a Code civil 1721. cikke alapján bírálandó el: ilyen esemény bekövetkezése esetén a licenciaadót kártérítési felelősség terheli; mondja a bírói gyakorlat. Az engedélyes ezen felül felbonthatja a szerződést, vagy a licenciadíj mérséklését igényelheti, választása szerint. b) A licenciaadó felel a szerződés tárgyának megvalósíthatóságáért is (a magyar irodalomban: műszaki garancia), ez több bírósági ítélet alapján kétségen kívül áll. c) Differenciált megközelítést igényel a szabadalom megvalósításával kapcsolatos gazdasági eredményességért való felelősség', a bírósági gyakorlatban és a szakirodalomban uralkodó felfogás szerint ezért a licenciaadó általában nem tehető felelőssé. Újabban azonban a bírósági gyakorlat kissé árnyaltabb: eszerint ha a találmány megvalósítása túl költséges és emiatt a piaci értékesítés lehetetlen, akkor felmerülhet a licenciaadó ilyen irányú felelőssége is: ha más nem, de elveszti igényét, hogy a találmány megvalósításának elmulasztását az engedélyestől számon kérje (Burst 317. megj.).
