Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Erő, Fischer Kálmán: A "lényegében származtatott fajta" fogalma és különböző magyarázatai
20 dr. Szarka Ernő - Fischer Kálmán VIII. VÉGSŐ KÖVETKEZTETÉSEK Az ismertetett dokumentumokból elég világosan kitűnnek a vélemények egyezései és különbözőségei, így ezek önmagukért beszélnek. Mi azért az alábbiakban röviden kommentáljuk az UPOV irányelvtervezet és a különböző szervezetek véleményei közti egyezéseket és eltéréseket. 1) Mindenki egyetért abban, hogy a „lényegében származtatás” fogalmának bevezetésére szükség volt, mert így szilárdabb jog adható egy fajta eredeti nemesítőjének, mint a nemesített fajta továbbfejlesztőjének. 2) Egyetértés van abban is, hogy a „lényegében származtatás” ügyében a kezdeményezés nem a szabadalmi (növényszabadalmi) hivatalok dolga, hanem a nemesítőé, és ezt bíróság előtt kell kezdeményezni. A szabadalmi (növényszabadalmi) hivatalok az oltalom megadását nem tagadhatják meg a „lényegében származtatás” miatt, ha az oltalomképesség egyéb feltételei fennállnak. Ennek nem mond ellent az a vélemény sem, hogy a minimális különbség alapos figyelembevételével már a vizsgálati stádiumban ki kell szűrni a fenotípusosan alig különböző „lényegében származtatott” fajtákat. 3) A „lényegében származtatott” fajták a kiindulási fajtáktól olyan függőségbe kerülnek, amely az egyéb szabadalmi kategóriák függőségi viszonyaihoz hasonlít. 4) Nem teljesen egyezőek a vélemények a kiindulási fajta fogalmát illetően. A vélemények főleg akkor térnek el, ha a kiindulási fajta nem oltalmazott vagy oltalma már nem érvényes. Egyes vélemények szerint nem helyes az a merev álláspont, hogy származtatott fajta kiindulási fajta nem lehet, hiszen előfordulhat, hogy éppen a továbbnemesítés adja a jelentősebb és hasznosabb változást. 5) Az új biokémiai-genetikai módszerek, ha rutinszerűen használhatók lesznek, már teljes bizonyító erejűek lehetnek, különösen egymással kombinálva. A szubjektív bizonyítási elemek így kiküszöbölhetővé válnak. 6) A bizonyítási teher megfordítása szükségszerűen bekövetkezhet akkor is, ha ezt tételesen nem rögzítik. A fentebb említett bizonyító erejű biokémiai vizsgálatok olyan erős helyzetbe hozzák az eredeti nemesítőt a „ lényegében származtatás” tényének bebizonyításában, hogy ez ellen a vélt továbbnemesítő csak úgy védekezhet, ha bizonyítja: fajtája nem a kiindulási fajtából származik, és csak véletlen egybeesésről van szó. 7) A „lényegében származtatás” még nem élő fogalom, gyakorlati alkalmazására eddig még sehol sem került sor. Jelentősége és szükségessége miatt azonban rövidesen várható ennek gyakorlati alkalmazása. Az UPOV-irányelvre tehát nagy szükség van. Ennek az irányelvnek azonban nem szabad túlzottan korlátozónak lennie, hogy rugalmasan beleférhessenek az előre nem látható problémák. Azt is tudomásul kell venni, hogy a fogalom gyakorlati birtokbavétele után, a valóságban felvetődő gondok alapján néhány év múlva az irányelvet át kell dolgozni vagy újat kell kidolgozni, amelyben már tényleges tapasztalatokat is figyelembe lehet venni.
