Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Erő, Fischer Kálmán: A "lényegében származtatott fajta" fogalma és különböző magyarázatai
A „ lényegében származtatott fajta" fogalma 7 beleértve az olyan termésre vonatkozó, az (1) bekezdés a) pontjának (i)-(vii) alpontjaiban behatárolt tevékenységekhez szükséges a nemesítő hozzájárulása, amely termést az oltalmazott fajta szaporítóanyagának jogosulatlan alkalmazása révén kaptak. (3) [Bizonyos termékekre vonatkozó tevékenységek] Amennyiben a nemesítőnek a fent említett terméssel kapcsolatban sincs kedvező lehetősége jogait gyakorolni, bármelyik Szerződő Fél intézkedhet úgy, hogy — a 15. és 16. cikk figyelembevételével — az olyan termékekre vonatkozó, az (1) bekezdés a) pontjának (i)-(vii) alpontjaiban behatárolt tevékenységekhez szükséges a nemesítő hozzájárulása, amely termékeket az oltalmazott fajta (2) bekezdés rendelkezései alá eső terméséből közvetlenül, az említett termés jogosulatlan alkalmazása révén állítottak elő. (4) [Esetleges további tevékenységek] Minden Szerződő Fél intézkedhet úgy, hogy — a 15. és 16. cikk figyelembevételével — az (1) bekezdés a) pontjának (i)-(vii) alpontjaiban meghatározottakon kívül más tevékenységekhez is szükség legyen a nemesítő hozzájárulására. (5) [Lényegében származtatott és bizonyos más fajták] a) Az (1)—(4) bekezdések rendelkezéseit ugyancsak alkalmazni kell (i) az olyan fajtákra, amelyek lényegében az oltalmazott fajtából származnak, amennyiben az oltalmazott fajta maga nem lényegében származtatott fajta; (ii) az olyan fajtákra, amelyek a 7. cikk szerint nem különböztethetők meg világosan az oltalmazott fajtától, valamint (iii) az olyan fajtákra, amelyek előállítása az oltalmazott fajta ismételt alkalmazását igényli. b) Az a) pont (i) alpontja szempontjából egy fajtát akkor kell egy másik fajtából („kiindulási fajta”) lényegében származtatottnak tekinteni, ha (i) zömmel a kiindulási fajtából származik, vagy olyan fajtából származik, amely maga is zömmel a kiindulási fajtából származik, miközben megőrzi a kiindulási fajta genotípusából vagy genotípusainak kombinációjából eredő lényeges jellemzők kifejezését; (ii) világosan megkülönböztethető a kiindulási fajtától, és (iii) eltekintve azoktól a különbségektől, amelyeket a származtatási tevékenység eredményez, a kiindulási fajta genotípusából vagy genotípusainak kombinációjából eredő lényeges jellemzők kifejezésében megfelel a kiindulási fajtának. c) Lényegében származtatott fajták nyerhetők például természetes vagy indukált mutánsok, vagy szomaklonális variánsok szelekciójával, visszakeresztezéssel, vagy genetikai manipulációkkal végzett transzformálással.” A közölt 14. cikk az egyezmény három további rendelkezésére utal; ezek részletes ismertetésétől eltekintünk, mivel a „lényegében származtatott fajta” értelmezésében részleteiknek nincs döntő jelentősége. Elegendő itt annyit megemlíteni, hogy a 7. cikk a „Megkülönböztethetőség” címet viseli, a 15. cikk szabályozza a kivételeket a nemesítői jog alól, ideértve az úgynevezett „gazdálkodói előjog” (farmer’s privilege) fakultatív lehetőségét, míg a 16 cikk a nemesítői jog kimerülésével foglalkozik. A 14. cikk — ha összehasonlítjuk a konvenció korábbi, hasonló szabályaival — két újdonságot vezet be. Az egyik (amelyet a továbbiakban nem részletezünk) lehetőséget biztosít a nemesítőnek arra, hogy jogait — amennyiben a szaporítóanyaggal kapcsolatban bármely okból nem tudta érvényesíteni — termés- vagy akár termékszinten érvényesítse, amelyre a korábbi szövegek szerint nem volt mód. A másik új rendelkezás — amely közleményünk tárgya — a „lényegében származtatott fajta” fogalmát vezeti be, s terjeszti ki arra a jogi oltalmat. A kérdés felvetését és rendezését az tette szükségessé, hogy a nemesítőknek nem volt megfelelő védelmük fajtájuk továbbnemesítőivel szemben. Amennyiben egy nemesítő jelentős munkával kiváló és hasznos új fajtát állított elő, nem léphetett fel azokkal a nemesitőkkel szemben, akik ezt a kiváló fajtát — akárcsak egy apró változtatással is — továbbfejlesztették. Ez pedig nem szolgálta a nemesítői érdekeket. Ennek a problémának a megoldására született 14. cikk ilyen megfogalmazása az 1991. évi Diplomáciai Konferencián. A fentebb idézett törvényi megfogalmazás azonban szükségszerűen szűkszavú, és többféle értelmezést tesz lehetővé. Ezért nem volt véletlen, hogy már a Diplomáciai Konferencia felkérte az UPOV főtitkárát: kezdje el a munkát egy, a lényegében származtatott fajtákról szóló irányelv-tervezet elkészítésére, amelyet azután az UPOV elnöksége tárgyalhat meg és fogadhat el. Az irányelv-tervezet elkészítéséhez a Diplomáciai Konferencia az alábbi javasolt szempontokat adta: a) az irányelvnek —jellegénél fogva — nem szabad kötelező erejűnek lennie, b) az irányelv nem változtathatja meg az egyezmény előírásainak lényegét vagy értelmezését, c) a nemesítő kötelezettsége, hogy fajtája oltalmi körét megállapítsa és fajtáját megvédje más fajtákkal kapcsolatban; a lényegében származtatás tisztázása nem a szabadalmi vagy fajtaoltalmi hivatalok elé, hanem inkább bíróságok hatáskörébe tartozik bitorlási vagy függőség miatti eljárások keretében. Az UPOV főtitkára az irányelv-tervezetet elkészítette, azt azóta az elnökség kétszer is tárgyalta; el
