Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám - Folyóiratfigyelő. A szoftverek oltalmának kérdései a német iparjogvédelmi szakértők fórumain
38 A szoftverek oltalmának kérdései Lényeges változás várható, ha a „Komputerprogramok Oltalmáról szóló Európai Irányelveket” (1991. május 14.) a nemzeti viszonyokra alkalmazzák. Az erre vonatkozó javaslat már elkészült. A Német Szövetségi Köztársaság szempontjából a legfontosabb változtatás a számítógépprogramok oltalmával kapcsolatos túlzott követelmények mérséklése. Eszerint a program oltalom alatt áll, ha az a szerző saját szellemi alkotómunkájának eredménye. így az oltalomban részesíthetőségnek semmi más kritériuma nincs. Ezzel a megfogalmazással bizonyos „európai szerzői jogi szemlélet” épül be a német szerzői jogba. Hogy milyen mércét kell ezentúl alkalmazni, azt a joggyakorlat fogja eldönteni. Az irányelvek módosítása következtében a programokra vonatkozó olyan korábbi pontok is tisztázódtak, melyek a hatékony jogi oltalomhoz szükségesek. így:- a munkavállalóktól a munkaadókhoz rendelik a programokkal kapcsolatos vagyonjogi hatásköröket;- a jogosultnak a programra vonatkozó kizárólagos jogait pontosan meghatározzák, különösen védik a jogtalan sokszorosítástól;- ezenkívül a programokkal kapcsolatban kizárólagos „fordítói”, „átdolgozói” és „kölcsönzési” jogot vezetnek be. A kizárólagos jogok korlátáiként olyan jogokat definiálnak, melyek a program jogszerű használóját megilletik és amire neki a program rendeltetésszerű használatához szüksége van. Végül a számítógépprogramok visszafejtésének rendkívül vitatott kérdését is szabályozzák - elvileg ez tilos és csak igen szűkén behatárolt körülmények között lehetséges. Sem az irányelv, sem a német tervezet nem tárgyalja az oltalom körét és így egy program oltalomra jogosult elemei nem határolhatok el az oltalomra nem jogosult gondolatoktól és alapelvektől. Eltérően az irányelvek első vázlataitól, nincs kizárva a bizonyos logikai sorok, algoritmusok és programnyelvek oltalma. Ezáltal egy lényeges hézagot sikerül megszüntetni, mert különösen az algoritmus fogalma túl szélesen és pontatlanul van meghatározva ahhoz, hogy precíz választóvonalként szolgálhasson egy tetszőleges programmal való egybevetésben. Jó érvek szólnak amellett, hogy az algoritmus, mint gyűjtőfogalom magában foglalja a számítógépprogram fogalmát - így az algoritmusok kizárása aláásná e programok fokozott oltalmára irányuló törekvéseket. A hatékony jogi oltalom szempontjából szükséges, hogy a programot a maga teljességében, a tartalmi elemekkel együtt értékeljék, ha arról kell dönteni, hogy tartalmaze saját, személyes alkotást. A tartalomtól elvonatkoztatott „tiszta program” nem elképzelhető. A számítógépprogram oltalma a szerzői jog alapján bizonyos absztrakciót igényel; a saját alkotásnak az oltalomban nem részesíthető ötletekhez és elvekhez viszonyított mértékét az egyes esetekben meg kell határozni. Egy program oltalomban részesíthető elemeinél elsősorban a szabadalmi oltalom lehetőségét kell vizsgálni. Ez olyan számítógépprogramoknál lehetséges, ahol valamilyen műszaki eljárással kapcsolatos tartalmi elem van, és így „program-vonzatú” találmányokként határozhatók meg. Mint ahogy egy szerzői jog által védett programnál fontos az oltalom köre, a szabadalmi oltalom kérdésénél az algoritmus fogalma játszik lényeges szerepet. Mivel Németországban a 60-as évek végén, 70-es évek elején szabadalmakat adtak szoftver vonatkozású találmányoknak, a BGH (Szövetségi Bíróság) 1976-ban alapvető, iránymutató határozatában egy számítógépprogramot úgy szemlélt, mint általánosított matematikai algoritmust, egy szervezési és számítási előírást, ami, mint szellemi termék, nem tartozik szabadalmi oltalom alá. Sőt azt a következtetést is levonták, hogy a program a számítógéppel együtt sem képez műszaki alkotást, mert a „találmány” már készen állt, mielőtt a műszaki vonatkozásokkal kapcsolatba kerülhetett. Ennél a „technicitásra” irányuló vizsgálatnál a BGH az új, feltalálói „mag”-ot kereste és elutasította a szabadalmazhatóságot, ha ez a mag „csak” egy program vagy algoritmus (Magteória). Ha az algoritmus értelmezését kiterjesztik, akkor alkalmazása bizonyos műszaki eredmények eléréséhez vezethet, de a régi törvények értelmében ez nem szabadalmazható, mert maga a műszaki berendezés már ismert volt. Egészen a legutóbbi időkig a program-vonzatú találmányok ki voltak zárva a szabadalmi védelemből, amennyiben ehhez nem társult új hardver is. A 80-as évek közepére ez a helyzet egyre kényelmetlenebbé vált, mivel sok olyan korszerű technológiát zártak ki ily módon a szabadalmi oltalomból, ahol az innováció egyetlen hordozója maga a szoftver volt. A program-vonatkozású technológiák kizárása ellentétben állt más, modern technológiák (pl. a géntechnológia) felé történő nyitással is. A nemzetközi fejlődés iránya a tengerentúlon (USA) is ellenkező irányú volt. Ezek hatására az Európai Szabadalmi Hivatal 1985-ben elhatározta, hogy a programmal kapcsolatos találmányok elbírálásának elveit felülvizsgálja. Ugyanis a „számítógépprogram, mint olyan” szabadalmazhatóságának 1978- ban hatályba lépett tilalma (EPC - Európai Szabadalmi Egyezmény - 52. cikkely) tarthatatlannak bizonyult; a cikkely jogi értelmezésének finomságait - és ellentmondásait - sok szakember nagyító alá helyezve vizsgálta, konkrét példákkal bizonyítva a merev értelmezés feloldásának szükségességét. így azt, hogy „program, mint olyan”, elszakítva funkcionális szerepétől, lényegében nem is létezik. Az EPC-ben pragmatikus és politikai okokból kizárták a szabadalmi oltalom lehetőségéből a számítógépprogramokat, pedig megvizsgálva azt, hogy van-e műszaki jellegük, az elutasítás nem kézenfekvő. Ugyanis a találmány fogalmának hatályos értelmezésébe a programok jól besorolhatók, mert elektromos és mágneses kapcsolókat vezérelnek az adatfeldolgozó berendezés belsejében és így egy univerzális számítógép üzemeltetőjeként