Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám - Dr. Bokor Tamás: A szoftverek és a szoftvertartalmú találmányok szabadalmazhatóságának néhány kérdéséhez
14 dr. Bokor Tamás elem nem a szabadalmi jog által védett új ötlet vagy a szerzői jog által védett eredetiség. Nem kétséges ugyan, hogy sok program tartalmaz új ötletet, valamint csaknem mindegyik hordoz eredeti, egyéni jegyeket is. Azonban az igazán oltalmat igénylő elem a programok létrehozására fordított szellemi munka mennyisége, amely általában a programok méretében, szolgáltatásaiban és komplexitásában tükröződik vissza. Természetesen egy találmány vagy egy, a szerzői jog hatálya alá tartozó „hagyományos” mú létrejöttéhez is szükséges lehet adott esetben nagy menynyiségű szellemi munkát felhasználni, de ez sokkal kevésbé tipikus, és a ráfordított munkamennyiség sem tükröződik úgy a műnek a társadalom által elismert értékében, mint egy meghatározott feladatot végrehajtó szoftvereseiében. Egy szabadalmi vagy egy szerzői jog alá tartozó alkotás létrejötte lehet, hogy csak pillanatok kérdése. A műszaki gondolat megszületésével kapcsolatban gondoljunk pl. a kádból kiugró Archimedesre vagy a művészi alkotásoknál egy fénykép elkészülésének az idejére. Ezzel szemben egy (szerzői jogra igényt formáló) szoftvert szinte minden esetben hosszú ideig tartó, komoly mennyiségűés magas szintű szellemi munka ráfordításával lehet elkészíteni. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a szoftverben megtestesülő ötletet a szabadalmi jog, konkrét megvalósítását, az egyéni jegyeket a szerzői jog védje. Marad azonban a kérdés: mi legyen a befektetett munkával? Annak bizony csak az a kevéssé megfogható oltalom marad, amit a polgári jog biztosít a szellemi alkotásoknak általában. Hiszen sem a szerzői jog, sem pedig a szabadalmi jog nem védi a befektetett munkát, csupán a kvalifikált eredményt. Nem kap semmiféle elismerést a társadalomtól sem a használhatatlan találmány, sem az élvezhetetlen műalkotás, bármekkora munkát is fektettek létrehozásukba. Sejtjük azonban, hogy a szoftver ebből a skatulyából is kilóg egy kicsit, mivel szoftver létrehozásánál jobban lehet arra számítani, hogy az elért eredmény arányos lesz majd a ráfordított munkával. Továbbá úgy érezzük, hogy bárki teljes jogot formálhat arra, hogy saját alkotását akkor is megóvja a lemásolástól - nem az utánzástól! -, ha annak semmiféle értékelhető eredménye nincs. A piac ugyan elismerheti a munkát ajogi oltalomra való kvalifikáció nélkül is, de csak akkor, ha az eredmény a piacon is mérhető. Az oltalom hiányában azonban a piacon nem megveszik, hanem - természetes reakcióként - lemásolják a terméket. 2. A SZOFTVER SZERZŐI JOGI OLTALMÁNAK EGYES PROBLÉMÁI Amint az előzőekből kitűnt, a szerzői jog - az angolszász jogrendszerekben különösen - védelmet nyújt az eredeti alkotás jogosulatlan másolása ellen. Ezt a két fogalmat azért emeltük ki, mert különös problémákat vet fel érvényesítésük a szoftverekkel kapcsolatban. Ezekre célszerű részletesebben is kitérni. a) Eredetiség Mitől lesz eredeti egy szoftver? Csak attól, hogy az alkotója az alkotó. Hiszen könnyen belátható, hogy magának a programnak konkrét megjelenési formáján ugyancsak kevés eredetiség fedezhető fel. A programutasítások szigorú szabályok által rögzítettek, és egymás után történő elhelyezésük szabad megválasztását is erősen korlátozza a programnyelv szintaxisa és szemantikája. Alaposabban belegondolva rá kell jönni, hogy a program utasításait tulajdonképpen a forrásnyelv megalkotója hozza létre. Ő tehát minden esetben társszerzőnek tekintendő? Arra is rá kell mutatni, hogy ma az értékes és jelentős szoftveralkotásokat szinte soha nem egy ember, hanem munkacsoportok hozzák létre. Ebben az esetben viszont az egyes alkotók eredeti megoldásai kifejezetten hátráltathatják a végső program egységes és hatékony működését (7). Vagyis azzal állunk szemben, hogy ha szelleme nem is, de a törvény betűje kifejezetten a védendő tárgy érdekei ellen hat. Külön kell foglalkozni a szoftverek átdolgozásának problematikájával. Az átdolgozás ugyanis a szoftvereknél sokkal többször valósul meg, mint hagyományos alkotásoknál (8). Tegyük fel, hogy az átdolgozás folyamán egyes programrészek - vagy akár a teljes program - működése gyakorlatilag változatlan marad, ám a közben elhelyezett további programlépések - amelyek lényegileg nem változtatják meg az eredeti program futását, mivel valamilyen más feladatot végeznek el - gyakorlatilag felismerhetetlenné teszik az eredeti programot. Ha pedig a program forráslistája nem áll rendelkezésre - márpedig a gyakorlatban csaknem mindig ez a helyzet -, a másolás, a plágium bizonyítása gyakorlatilag lehetetlen, hiszen adott feladatot elvégző, adott felhasználói felületet nyújtó programot rengetegféleképpen lehet megírni. Röviden érdemes néhány gondolatot szentelni az ún. felhasználói felületnek is. Ez a fogalom azokat az eljárásokat és a hozzájuk tartozó, vizuálisan vagy más módon érzékelhető gépi reakciókat fedi, amelyekkel és ahogyan a felhasználó egy adott programmal (nem a számítógéppel!) társalog, kommunikál, illetve ahogy a programot irányítja. Megemlítendő, hogy felmerült ezeknek a megoldásoknak az oltalma is (9,10). A felhasználói felület tulajdonképpen a program arca, megjelenési formája is egyben, így valamilyen oltalom iránti igény mindenképpen megalapozottnak tűnik. Ma pl. az egyik ilyen ismert felhasználói felület a Microsoft cég „Windows” elnevezésű operációs rendszere által elterjesztett, sok grafikát és egységes utasítás-struktúrát alkalmazó felhasználói felülete. Ennél viszont pontosan annak vagyunk tanúi, hogy a Windows-rendszerrel együtt használható programok egyre inkább törekszenek arra, hogy ugyanolyan felhasználói felületet nyújtsanak, mint a Windows. Ezt saját jól felfogott érdekükben is teszik, mivel a felhasználóknak vonzó, hogy nem kell újra tanulniuk az egyes programoknál a kezelést, hanem a megszokott módon és formában kezelhetik a programokat. A mai programok szinte átte
