Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Vida Sándor: Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben az NSZK, az USA és Nagy-Britannia jogában (II. rész)
Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben II c) A közelség (Promixity) A közelség szűkebb fogalom, mint a hasonlóság. A kérelmező terméke, a luxuscikkek kategóriájába tartozik, és azt ezért főként áruházakban és butikokban árusítják. Az alperes termékét ezzel szemben diszkont üzletekben és alacsonyabb kategóriájú (low-end) áruházakban találni. Ennek ellenére azonban a bizonyítás eredménye azt mutatja, hogy a két termék azonos üzletekben is előfordul. Ezért könnyen megtörténhet, hogy a fogyasztók a két termék előállítóját összetévesztik még akkor is, ha a terméket magukat ritkábban tévesztik össze. d) Üzleti verseny lehetősége (Bridging the gap) Tény, hogy a kérelmező eddig kísérletet sem tett arra, hogy a luxuscikkek piacára összpontosított tevékenységét a tömegcikkek piacára (mass market) is kiterjessze. A két egymással szemben álló fél üzleti tevékenysége közötti határvonal azonban annyira elmosódott (porous), hogy annak átlépése a kérelmező számára aligha jelentene akadályt. e) Tényleges összetévesztés (Actual confusion) Az első eljárásban a kérelmező fogyasztói véleménykutatással bizonyította, hogy egy üzlet bejáratánál véletlenszerűen kiválasztott 35 fogyasztó közül, akinek diafelvételeket mutattak a két termékről, az OMNI csomagolásáról 34% úgy vélekedett, hogy az az OPIUM csomagolása. A harmadik (ideiglenes intézkedés iránti) eljárásban pedig a kérelmező azt bizonyította, hogy előfordult olyan üzlet, amelyben az ellenérdekű fél termékét úgy helyezték el a polcon, hogy a reklámszöveg második mondatát (amelyben az ellenérdekű fél a két vállalat, valamint a két védjegy közötti kapcsolat hiányára utalt: disclaimer) a közepes magasságú vevő nem láthatta. f) Jóhiszeműség (Good faith) Az alperes ismerte az OPIUM terméket és ennek ellenére szándékosan átvette annak általános imagóját, stílusát, s annak védjegyként bejegyzett csomagolását. Az állandó bírói gyakorlat szerint a szándékos utánzás azt a vélelmet támasztja alá, hogy a későbbi (second comer) alkalmazó összetéveszthetőségre törekszik. Habár ez a körülmény önmagában még nem perdöntő, azonban lehetővé teszi, hogy a bíróság a fogyasztók megtévesztésének veszélyét megállapíthassa. g) A termék minősége (Quality of products) A precedensként hivatkozott POLAROID ítélet feltételrendszerében a két utolsóként szerepeltetett körülmény vonatkozásában az ellenérdekű fél védekezése némiképpen megalapozott: a kérelmező saját előadása szerint is alperes ismételten hangsúlyozta, hogy termékei nem azonosak a kérelmező termékeivel. A jelentős árkülönbség is alátámasztja, hogy mivel az OMNI olcsó, alacsony minőségű termék, a fogyasztói félreértés veszélye is alacsony. h) A vevők igényessége (Sophistication of buyers) Minthogy a kérelmező által forgalmazott termék egységára parfüm esetén több mint 100 USD/uncia, kölnivíz esetén pedig ennek mintegy fele, ez a magas ár az igényes fogyasztókat különös figyelemre készteti, ez pedig általában az összetévesztés veszélye ellen szól. Összefoglalva megállapítható - mondja az ítélet - hogy a POLAROID határozat feltételrendszerének az adott ügyre való alkalmazása alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy az OMNI termék származási helye vonatkozásában fennáll az összetévesztés veszélye: a két utóbbi feltétel (termék minősége, vevők igényessége) fennforgásának hiánya ellenére megállapítható, hogy az OPIUM erős védjegy, a termékek hasonlóak és egymáshoz közel állnak, tényleges összetévesztések is bizonyítottak, s az ellenérdekű fél nem jóhiszemű, amikor a kérelmező csomagolását utánozza és reklámszövegében az OPIUM szót szerepelteti. A határozat indokolásnak második (B) része a POLAROID feltételrendszertől függetlenül is foglalkozik az ideiglenes intézkedés elrendelésének indokoltságával. A határozatnak ebből a részéből csupán azt emeljük ki, amelyben az elhatárolást (disclaimer, azaz a 2. reklámmondat: sem a két vállalat, sem a két védjegy nem áll kapcsolatban egymással) értékeli. E tekintetben utal az irodalomnak45 arra a megállapítására, hogy a „no” vagy „not” tagadószó általában nem elegendő (ineffective) az elhatároláshoz. Ezért helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az adott esetben az elhatárolásnak hangsúlyozottabbnak kellene lennie. Nevezetesen kívánatos lenne azt is jelezni, hogy a két vállalat versenytársa egymásnak, ahelyett, hogy az ellenérdekű fél egyszerűen a félreérthető, ill. kétértelmű „nem állnak egymással semmiféle kapcsolatban” kifejezést használja - mondja a határozat. Mint említettük, a fellebbviteli bíróságok számos esetben hagyták jóvá az elsőfokú bíróságok által elrendelt ideiglenes intézkedéseket, például- REEBOK (cipők) védjegybitorlás miatt, 46- EXCEDRIN PM (gyógyszer) védjegybitorlás miatt,47- EYE (folyóirat egyik rovatának címe) védjegybitorlás ■ „ 48 miatt, hogy csak a legutóbbi évekből említsünk néhány ügyet. Persze az elsőfokú bíróságok (district court) ilyen tárgyú határozatainak nagy része jogerőre is emelkedett, fellebbezés hiányában. Befejezésként még azt lehet megjegyezni, hogy az amerikai bírósági gyakorlatban (hasonlóan a némethez) védjegybitorlási ügyek elbírálása során a védjegyjogi és a versenyjogi szempontok meglehetősen összefonódnak, a komplex tényállást a bíróság rendszerint a két jogintézmény együttes alkalmazásával oldja meg.
