Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 5. szám - Dr. Vida Sándor: Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben az NSZK, az USA és Nagy-Britannia jogában I. rész
Bírósági ideiglenes intézkedés bírósági ügyekben 23 soha sem indult érdemi eljárás, ami arra enged következtetni, hogy ezt az intézkedést követően a felek valamilyen formában megegyeztek. 3. A VERSENYJOGI „LEX SPECIÁLIS" A tisztességtelen verseny elleni 1909. évi törvény (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb, a továbbiakban: UWG) a következőképpen rendelkezik: „A jelen törvényben biztosított abbahagyási igények érvényesítése céljából az abbahagyást ideiglenes intézkedéssel akkor is el kell rendelni, ha a ZPO 935, 940. §aiban megállapított feltételek nem állnak fenn.” (25. §) Az irodalom szerint30 e rendelkezés célja, hogy előmozdítsa a felek közötti jogvita gyors és végleges rendezését anélkül, hogy az ügy érdemében pert (Hauptsacheverfahren) kellene lefolytatni. A versenyjogi deliktumok és okozott hátrányok gyakran nehezen egyenlíthetők ki, a rendes eljárásban hozott ítélet sokszor későn jön. Egyébként is az ideiglenes eljárás kérelmezőjét a ZPO 945. §-ban foglalt kártérítési szabály óvatosságra fogja inteni. Az idézett lex specialis tárgyi jelentősége abban áll, hogy felmenti a kérelmezőt az ideiglenes intézkedés jogcímének bizonyítása alól, gyakorlatilag a sürgősség valószínűsítése alól, azt a törvény alapján a bíróság vélelmezi31. Ez persze nem jelenti, hogy az ideiglenes intézkedésre irányuló igényt (Verfahrensanspruch) és az alapul szolgáló okokat (Verfahrensgrund) ne kellene megjelölni, valószínűsíteni. Ezenkívül az idézett rendelkezés alapján a kérelmezőt általában nem terheli biztosítékadási kötelezettség sem (ZPO 921. §), ilyent a bíróság csak akkor ír elő, ha a kérelmező igényét nem valószínűsíti kellőképpen32. E különös versenyjogi szabály alapján a bírói gyakorlatot különösen a sürgősség vélelme, e vélelem megdöntése (pl. a kérelmezőkésedelmeskedése az igény érvényesítésével), a közösség érdekeinek védelme foglalkoztatta, ajogtudományt pedig az UWG 25. §-ának kárcsökkentő funkciója, mivel az a gyorsított eljárás egyik fontos hatása33. E gyakorlatias jellegű elemzéseken túlmenően, a jogtudományi kutatás még arra az általánosabb következtetésre is jutott, hogy e különös versenyjogi szabály új eljárástípus kifejlődését eredményezte34, de legalábbis a rendes peres eljárás egyik új alternatívájáét. Ez utóbbi kissé szerényebb nézet szerint, amelyet Leipold35 képvisel, a versenyjogban szerzett tapasztalatok elemzése kiindulást adhatna olyan 30 Baumbach-Hefermehi: Wettbewerbsrecht Kommentar. 16. kiadás, München, 1990 § 25 UWG Rn. 1; ugyanígy W.L Pastor. Der Wettbewerbsprozess. 3. kiadás. Köln-Berlin-Bonn-München, 1980, 225. o. 31 Baumbach-Hefermehi id. mű 25. § Rn. 9-18; Pastor id. mű 241. o.; H.J. Ahrens: Wettbewerbsverfahrensrecht. Köln-Berlin-Bonn-München, 1983, 327. o. 32 Baumbach-Hefermehi id. mű 25. § Rn. 6. 33 Mindkettőről részletesen: Ahrens id. mű318-351. o. 34 Ahrens id. mű 398. o. 35 E. Blankenburg-D. Leipold-Ch. Wollschläger: Neue Methoden im Zivilverfahren. Köln, 1991, 111. o. koncepció kialakításához, amely azt célozná, hogy egyéb bírósági eljárásokban is hasonló eljárási alternatívát alakítsanak ki. A versenyjogi ügyekben elrendelt ideiglenes intézkedések átütő sikere (vagyis, hogy azt követően az esetek döntő többségében az ügy érdemében nem is indul eljárás) e szerző szerint feltehetőleg főként arra vezethető vissza, hogy a felek ilyen intézkedés esetén arra a meggyőződésre jutnak, hogy a rendes eljárás is csak ugyanezt az eredményt hozná, miért is az ideiglenes intézkedést tudomásul veszik. Ez utóbbinak elrendelése alkalmával ugyanis a bíróság a tényállást kellő mélységben vizsgálja, a jogkérdésben pedig ugyanolyan alapossággal kell állást foglalnia, mint a rendes eljárásban. Minthogy pedig ezenfelül az ideiglenes intézkedést rendszerint a bíróság szakosított (versenyjogi) tanácsa rendeli el, a peres felek által tanúsított magas elfogadási hányad feltehetőleg ez utóbbi körülményre is visszavezethető. 4. A VERSENYJOG KÜLÖNÖS ELJÁRÁSI SZABÁLYÁNAK KITERJESZTÉSE A VÉDJEGYBITORLÁSRA Mind a bírósági gyakorlat, mind az irodalom álláspontja szerint az UWG 25. §-ában foglalt különös szabály hatálya (sürgősség vélelme) kiterjed a védjegytörvényre, a kereskedelmi ráadásokat szabályozó rendeletre, a rabattot szabályozó rendeletre alapított igényekre is (de nem terjed ki a szabadalmi jogok, valamint a szerzői jogok megsértésére alapított abbahagyási igényekre).36 Védjegybitorlási ügyekben a bíróságok által alkalmazott ideiglenes intézkedésekről a müncheni Max Planck Institut munkatársai által végzett jogi ténykutatás37 ad értékes tájékoztatást. Ez az 1983—1984 években a Müncheni, Berlini, Hamburgi, Frankfurti, Düsseldorfi, Kölni, Stuttgarti és Mannheimi Törvényszékeknél (LG) benyújtott valamennyi kereset, ill. ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem, összesen 985 védjegyper (beleértve a törlési, nemleges megállapítási stb. pereket) alapján elemzi a tapasztalatokat. Az elemzés eredménye szerint a vizsgált időszakban indult 985 védjegyperből 886-ban terjesztettek elő abbahagyási kérelmet, s ebből 446-ot (50,3%) ideiglenes intézkedés keretében. A tapasztalat - hasonlóan a versenyjogi ügyekben alkalmazott ideiglenes intézkedéseknél - az volt, hogy védjegybitorlási ügyekben hozott ideiglenes intézkedéssel az esetek túlnyomó többségében a bírósági eljárás lezárult (a 446 ideiglenes intézkedéssel elintézett ügyből csupán 42 esetben, azaz az ügyek 9,4%-ában kezdődött az ügy érdemében per). Védjegyügyekben tehát az ideiglenes intézkedés az esetek több mint felénél véglegesen rendezte a jogvitát (endgültiges Regelungsmittel). Különösen népszerű az ideiglenes 36 Baumbach-Hefermehi id. mű 25. § Rn. 5; Pastor id. mű 256. o. 37 E.M. Bastian-H.P. Götting-R. Knaak-D. Stauden Der Markenverletzungsprozess in ausgewählten Ländern der Europäischen Wirtschaftsgemeinshaft. Köln-Berlin-Bonn-München, 1993, 10-36. o.
