Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 5. szám - Dr. Vida Sándor: Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben az NSZK, az USA és Nagy-Britannia jogában I. rész
22 dr. Vida Sándor dúlt érdemi eljárás (Hauptsacheverfahren), ami arra utal, hogy a jogviták jelentős része az ideiglenes intézkedéssel végleges rendezést nyert. Úgy tűnik, hogy ezáltal mindkét fél számára, elsősorban persze az ideiglenes intézkedés kérelmezője számára, megtakarítható volt a hosszú és költséges érdemi eljárás. Szabadalombitorlás esetén a ZPO 935. §-a alapján lehet kérni, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel kötelezze a bitorlót a jogellenes cselekmény abbahagyására. Tény viszont, hogy szabadalmi ügyekben a német bíróságok sokkal ritkábban rendelnek el ideiglenes intézkedést24 25, mint például védjegy- vagy versenyjogi perekben. A szakma képviselői az irodalomban persze amellett szállnak síkra, hogy az abbahagyást elrendelő határozatok szabadalombitorlási ügyekben is szélesebb teret kapjanak. Szemlélteti ezt a törekvést, hogy a Német Iparjogvédelmi Egyesület éves Közgyűlésén (GRUR Jahrestagung) időről időre ilyen tárgyú főreferátum hangzik el. Az egyik ilyen előadás keretében Klaka15 a Düsseldorfi Törvényszék (LG) 1979. március 20-i ítélete kapcsán arról számol be, hogy ebben az esetben a szabadalom már az elsőfokú eljárás során is jól kiállta a megsemmisítés „tűzpróbáját”, a szabadalomban foglalt kitanítás érthető volt, más bitorlók elleni eljárásokból a bíróság már kellőképpen ismerte a szabadalom tartalmát, a kérelmező a bitorlás tényállását rajzokkal, mintákkal, modellekkel megfelelően szemléltette, s szerencsés volt az is, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtása és utóbbinak elrendelése között kellő idő telt el (az adott esetben közel két hónap), ami mind a felek, mind a bíróság számára megfelelő felkészülést tett lehetővé. Az említett előadást követő jogfejlődést jelzi, hogy néhány Felsőbíróság ítélettel hagyta jóvá az elsőfokon eljárt bíróság által szabadalmi ügyben elrendelt ideiglenes intézkedést, így a Karlsruhei Felsőbíróság26, ill. a Frankfurti Felsőbíróság27. Schultz-Süchting28 közel kilenc évvel később tartott előadásában ezekről megemlékezve elemzi és vitatja azokat a szempontokat, amelyeket az ideiglenes intézkedésnek szabadalmi ügyekben való alkalmazásával szemben felhoznak, majd összefoglalja azokat az érveket, amelyek az intézmény alkalmazása mellett szólnak. Ez utóbbiakból néhány gondolatot emelünk ki. a) A német joggyakorlat különös kockázattal terheli az ideiglenes intézkedést nem kellő alappal érvényesítő szabadalomtulajdonost: ez az eset például, ha a szabadalmat utóbb megsemmisítik, vagy ha a szabadalom tulajdonosa 24 Benkhard: Patentgesetz, Gebrauchsmustergesetz Kommentar. 8. kiadás. München, 1988, 139. § Rn. 151. 25 R. Klaka: Die einstweilige Verfügung in der Praxis. GRUR, 1979, 593. o. 26 V.ö. 15. lábjegyzet 27 Schleifwerkzeug ügy. OLG Frankfurt 1981. augusztus 13-i ítélete (GRUR, 1981,905. o.) 28 R. Schultz-SUchtinn: Einstweilige Verfügungen in Patent und Gehrauchsmustersachen. GRUR, 1988, 571. o. tévesen ítélte meg szabadalma oltalmi körének terjedelmét. Igaz, ezt a joggyakorlatot többször bírálták már, az azonban évtizedek óta változatlan. b) A műszaki tartalmú szabadalmi jog oltalma jóval szerényebb, mint a személyiségi jogoké, ahol is az önsegély megengedett, vagy a tulajdonjogé, ahol például a tulajdonos kerítéssel határolhatja el földjét, vagy a becsület védelme, ahol is a becsületben sértett személy azonos eszközt vehet igénybe vagy egyszerűen kivonulhat a közéletből. A szabadalmasnak ilyen vagy hasonló önsegélylehetőségek nem állnak rendelkezésére. A szabadalmas számára fennálló egyetlen önsegély-lehetőséget, nevezetesen, hogy a bitorló vevőinek figyelmét a jogsértésre felhívja, vagyis közvetett módon fellépjen a bitorlással szemben, a bírói gyakorlat általában helyteleníti: a vevő megintését (Abnehmerverwarnung) a bíróság mindaddig jogellenesnek tartja, amíg a bitorlót magát el nem ítélik. c) Az ideiglenes intézkedésre való igény (Verfügungsanspruch) vonatkozásában azt mondja, hogy a szabadalmi bejelentés, ill. a szabadalom alapján az igény alaposságát védelmezni kell. Ellenkező helyzet csak akkor áll fenn, ha az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem benyújtását megelőző levelezésben az ellenérdekű fél vitatja a találmány újdonságát (Stand der Technik), vagy ha például felszólalást nyújt be a szabadalmi bejelentés ellen, illetve a szabadalom megsemmisítését kezdeményezi. Ilyen esetekben az eljáró bíróságnak persze meg kell vizsgálnia, hogy a szabadalmi bejelentés elutasításának, ill. a szabadalom megsemmisítésének milyenek az esélyei. Magának a bitorlásnak valószínűsége tekintetében az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban ugyanazok a szempontok érvényesülnek, mint az érdemi eljárásban: különösen ez a helyzet az ekvivalencia elv vonatkozásában. d) Ami magát a bírósági eljárást illeti, az ideiglenes intézkedés elrendelése általában szóbeli tárgyalás alapján történik. Kivételesen azonban, ha a felek az eljárást megelőző, peren kívüli szakaszban mind a szabadalmi jog fennállása, mind a bitorlás vonatkozásában kellőképpen tisztázták a tényállást, akkor megvan a lehetőség az ideiglenes intézkedésnek tárgyaláson kívüli elrendelésére is. Ez esetben a biztosítékadásra való kötelezés lehetőségével élhet a bíróság, különösen akkor, ha a kérelmező szegény, vagy ha úgy tűnik, hogy szabadalmi joga vitatható. Irányadóak persze ilyenkor is az adott eset körülményei. A Hamburgi Törvényszék29 Iparjogvédelmi Tanácsa elnökének közlése szerint - amint arról Schultz-Süchting beszámol - azokban a szabadalmi ügyekben, amelyekben a bíróság ideiglenes intézkedést rendelt el, utóbb szinte 29 Az NSZK-ban Hamburgot az ideiglenes intézkedések Mekkájának tekintik. V. ö. Klaka id. mű 594. o.; Schultz-SUchling id. mű 671. o.
