Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám - Tanulmányok. Szőllősi Gusztáv: A technika állásának – mint az emberiség halmozódó ismeretei forrásának – kialakulása és néhány szabadalomjogi sajátossága
A technika állásának kialakulása, sajátosságai 21 károsak az államra, vagy nem hátráltatják a kereskedelmet, vagy általában nem hátrányosak, a szabadalmi okmány és kiváltságlevél adományozásának időpontjában ugyanis mások nem űzik”. A Monopólium Törvény 6. szakaszának szövegéből kifejezetten vagy értelemszerűen kiolvashatók a szabadalmi intézmény ma már jól ismert vonásai: a) A szabadalom tárgya találmány, mert a szabadalmat „föltaláló” kapja. A találmány szabadalmazhatóságának feltételei vannak. A találmány szabadalmazható, ha: b) a mesterségek területére esik, vagyis iparilag alkalmazható, hisz a mesterségek gyakorlása a XVII. században egyértelmű az iparűzéssel; c) új; d) ehhez a két kifejezett követelményhez járul harmadikként a találmány fogalmában rejlő feltalálói tevékenység. Ezek a szabadalmazhatóság pozitív feltételei. A találmány ezek fennállása esetén nem szabadalmazható, ha: e) ellenkezik a törvénnyel; f) az árucikkek árának emelkedésével káros az államra; g) nem mozdítja elő a kereskedelmet; h) általában hátrányos. Ezek a korlátozások a szabadalmazhatóság negatív követelményeinek sorát nyitják meg. A Monopólium Törvény tartalmazza továbbá: i) az oltalmi idő végességét (legfeljebb tizennégy év) és így egyszeriségétj j) a „territoriális elvet”, amikor a kizárólagos joggal kapcsolatban a királyságot említi, ahol ez a kizárólagos jog érvényes; k) a „feltalálói elvet”, mert a szabadalom jogosultjaként az első és valóságos feltalálót nevezi meg; l) a szabadalmi okirat intézményét. A Monopólium Törvény értelemszerűen tartalmazza: m) az egységesség követelményét, mert a szabadalmazható mesterséget ismételten egyes számban említi, vagyis egy szabadalomban csak egy találmányt tekint oltalom alá helyezhetőnek. Végül értelemszerűen tartalmazza: n) a feltárás kötelezettségét, hisz feltételezi, hogy „az oltalmi idő eltelte után a mesterséget mások is fogják űzni”.1 A Monopólium Törvény óta különböző országokban számtalan szabadalmi törvény született, azokat többször módosították, de két szabadalmazhatósági alapelem különféle megfogalmazásokban ugyan, de minden törvényben megtalálható. Nevezetesen egyrészt a kizárólagos hasznosítás joga csak akkor jár a feltalálónak, ha megoldása legalább olyan színvonalú, hogy képes a technika állását képező ismeretek bővítésére, (a) és d) feltétel), másrészt a feltaláló lehetővé teszi, illetve 1 1 Iparjogvédelmi ismeretek VIII/2. Bevezetés a külföldi szabadalmi jogba MIÉ jegyzet 1982. hozzájárul ahhoz, hogy megoldása bárki számára megismerhetővé váljék, (n) feltétel). Többé tehát nem volt szükség arra, hogy az ismereteket árucsere keretében szerezzék be. Ezt az „üzletet” az állam átvállalta. Mintegy biankó (majd csak jó lesz valakinek) formában az alkotótól megvásárolja az új ismereteket, cserébe egy forgalomképes jogot bocsát a feltaláló rendelkezésére. Ez a jog válik áruvá az információ helyett, szabadon eladható és megvásárolható, örökölhető és megterhelhető, most már nem csak szellemi értelemben, hanem gazdaságilag is tőkévé válik. A szabadalmi oltalom az oltalmazásra érdemes megoldások terén általános egyenértékessé válik. A folyamat legnagyobb eredménye azonban mégis az, hogy a megoldások információtartalma azok gazdasági értékétől függetlenül, az alkotó (jog)sérelme nélkül, a technikai ismeretek tárházát gyarapíthatja. A technika állásának szabadalomjogi megközelítése Mint az előző fejezetben említettem, csakis azon megoldások érdemlik meg a kizárólagosságot biztosító jogot, (továbbiakban oltalmat) melyek nyilvánosságra hozatalukkal az emberiség meglévő ismereteit bővíteni képesek. A szabadalmi törvények a gyakorlatban a legkülönfélébb módon közelítik meg ezt a „meglévő ismereteket bővíteni képes” fogalmat. A meglévő ismeretek ugyanis nem a már ismert megoldások összességével egyeznek meg, hiszen egy adott szakterületen járatos személy az ismert megoldásokat együtt alkalmazni, optimalizálni is képes, ahhoz szakmai tudását, hozzáadva az előzőektől különböző megoldást hozhat létre. Méltánytalan lenne az ilyen módon létrehozott megoldást oltalomban részesíteni abban az esetben, ha ezen együttalkalmazás, optimalizálás, stb. szakmai ismeretekből következik, azt bármely szakterületen jártas személy megalkothatta. Ilyen esetben ugyanis a létrejött megoldás a meglévő ismeretek bővítésére nem alkalmas. Két jellegzetes példán keresztül szeretném bemutatni a szabadalmi törvények azon lehetséges eszközeit, amelyek biztosítják, hogy kizárólag a meglévő ismeretek bővítésére valóban alkalmas megoldások nyerjenek oltalmat. A szabadalmi törvények elemzése előtt azonban az iparjogvédelem egy igen fontos fogalmát kell közelebbről megismernünk, a szakembert. A szakember fogalmának egyértelművé tétele elengedhetetlen a technika állásának megközelítéséhez. Az előzőekben már részletezettek szerint a szabadalmi oltalom feltétele, hogy a feltaláló megoldásával a meglévő ismereteket gyarapítsa. Azaz, egyrészt a megoldás olyan színvonalú legyen, hogy a technika állását képező ismereteket gyarapíthassa, másrészt pedig a feltaláló lehetővé kell tegye, hogy megoldása bárki számára hozzáférhetővé váljék.
