Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Bánki Donát, Csonkja János
Csonka János 19 1900-tól a német Daimler- és Benz-gyárakon kívül különösen a francia nemzeti ipar karolta fel a járműgyártás új ágát (Panhard-Levassor, Peugeot, Renault, Brasier, De Dion-Bouton). Ekkor alakult meg a turini Fiat-gyár, s jött létre 1903-ban az amerikai Ford-automobilgyár. Hazánkban az 1900-ban alakult Magyar Automobilclub alapító tagja Csonka János; a mérnöki tudomány és gyakorlat számos kiválósága olyan műszaki szellemet honosít meg az automobüizmus hazai gócpontjaként, 1904-től pedig nemzetközi szövetségi tagsággal elismert „főhatóságaként” működő társaságban, amely hazánkban is lerövidíti a fejlesztési utat a sportgéptől a nagyipari termékig. A József-Műegyetem műhelyében már 1896-97-től folyt a fejlesztő-tervező munka; a Ganz-gyárban készült motoros triciklik 1900-ban történt bemutatás sukat követően közel 20 évig szolgálták a „m. kir. postát” — a világ első gépesített postai szolgálataként. 1904-ben a Magyar Posta újabb szállítójárműversenytárgyalásán a győri Magyar Vagon- és Gépgyár csakúgy, mint a budapesti Rock István Gépgyár Csonka János terveit mutatta be; a megbízást Csonka nyerte el. Az öntvények a Röck-gyár, a pontosabb megmunkálásé szerkezeti elemek a Csonkaműhely termékei voltak. Az első teljesen magyar tervezésű és gyártmányú automobil, a Csonka-féle négyütemű, négyhengeres, vízhűtéses, Bosch-féle nagyfeszültségű elektromos gyújtású gépkocsi — az első magyar postaautó — 1905. május 31-én gördült ki Csonka János vezetésével a Műegyetem Múzeum körúti udvaráról. Ugyancsak postai megrendelést elégített ki az első hazai személykocsi (1907), valamint az első magyar autóbusz (1910). Csonka konstrukciói számos hazai és nemzetközi sport-, túra- és hegyiversenyen helytálltak, s üzleti érdeklődést keltve gazdasági sikereket is arattak — az egyes műszaki megoldások mellett érvényesített szabványosítási és tipizálási törekvéseknek köszönhetően. A magyar autógyártás alapvetése mellett Csonka János tervezte és készítette az első hazai kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony- és sínautómotort is. O alkalmazta először motorgyártásunkban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepeket, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. Nevéhez fűződik az első magyar automobil-szakszótár elkészítése. A Mérnöki Kamara 1924-ben — tagjai sorába fogadva — tiszteletbeli gépészmérnökké avatta. A címadományozás kapcsán bízvást állíthatjuk, hogy hivatásunk rangját viszont a kivételes alkotó és gyakorlati szakember, Csonka János „mérnök”-volta emelte magasra. Visszatérve gyökereihez, fél évszázados munkásság után 1925-ben bekövetkezett nyugállományba vonulását követően saját, családi gépműhelyt alapít — ma emléktábla örökíti meg a Műegyetem fölötti, Bartók Béla úti kisüzem helyét. Fiaival közös tervei és fáradhatatlan munkálkodásuk külföldön is megbecsülést szerzett az 1941-ben, halálát követően felépült Csonka János Gépgyára Rt. (Kismotor- és Gépgyár) 1948-ig fennálló működésének. A műszaki invenció kiapadhatatlan forrását, a nyugtalan elme teremtőképességét példázza közel nyolcvannégy éves korában, 1935-ben szabadalmazásra benyújtott utolsó találmánya, a „Hordozható, szétszerelhető láncfűrészberendezés”. A magyar gépipar élő történelmének tölgyfaalakját csak szakmája kiváló folytatóira, három mérnök-fiára is tekintő emlékezéssel köszönthetjük méltón. A híres gyógyszerkémikus, Winkler Lajos húgával, Johannával 1895-ben kötött házasságából származó János és Béla gépészmérnökök a családi gyár alapító-vezetői és apjuk világhírű találmányának tengerentúli továbbfejlesztői voltak. Bátyjuk, Csonka Pál a Műegyetem alkalmazott szilárdságtani tanszékének vezető professzora, az MTA kutatócsoportjának vezetője, a héj szerkezetek elméletének nemzetközi hatású tudósa hosszú alkotó pályájával egy évszázaddal toldotta meg apjuk egyszeri életének üzenetét. B.M. IRODALOM Stark Oszkár: Belsőégésű motorok p. 794-801. Horovitz György: Automobilizmus p. 802-818. In: Technikai fejlődésünk története 1867-1927, MMÉE Budapest, Stádium Rt, 1929. Kövér György: Iparosodás agrárországban. Gondolat, Budapest, 1982. Terplán Sándor: Csonka János, ifi. Csonka János p. 93-96. Hajós György: Csonka Pál p. 96-97. In: Magyarok a természettudomány és technika történetében, OMIKK, Budapest, 1992. Garamvári Pál: 100 éves a porlasztó; Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 1993. MTESZ. Műszaki nagyjaink. Gépipari Tudományos Egyesület, Budapest, I. kötet, 1967.
