Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Bánki Donát, Csonkja János
18 Dr. Bendzsel Miklós Csonka János autójában A Ganz-gyár vezérigazgatója, Mechwart András 1877. évi megbízása szolgált alapul annak a mintaszerű ipari-egyetemi együttműködésnek, amelynek során az ezt követő majd másfél évtizedben a Bánki- Csonka alkotópáros munkássága nyomán a Ganzmotorok számos generációja látta meg a napvilágot, (minden egyes berendezésen azzal a fontos iparjogvédelmi tényt rögzítő felirattal, hogy Bánki és Csonka szabadalmainak felhasználásával készültek — mint például a gázkalapács, az automatikus csőgyújtású motor. A közös fejlesztési tevékenység egyik csúcspontja a már jelzett benzinmotor-konstrukció, amelynek megépítése és sorozatgyártása is az egyetemi kísérleti műhely és a felkészült, nagynevű iparvállalat együttműködését dicséri. A technikatörténeti jelentőségű „motor-etetőberendezés”, a karburátor (tűszabályozással, féklevegő bevezetéssel és pillangószeleppel kialakítva) az 1900. évi párizsi, (illetve tisztelgő jelleggel az 1958. évi brüsszeli) világkiállításon is bemutatásra került. A századforduló éveiben Csonka János a Műegyetem új mechanikai-technológiai laboratóriumának berendezése kapcsán, Rejtő Sándor professzor mellett, számos alkalmi megbízású, egyedi gépet és demonstrációs modellt készített (papír- és szövetszakító gép, műszerek, mérőberendezések, stb.); az ő nevéhez fűződik a Milleneumi Kiállítás kisvasútjának gőzmozdonya is. A magyar műszaki felsőoktatás közismert és köztiszteletben álló alakjaként számos világhírű műegyetemi tanár, feltaláló és olyan külföldi kiválóságok, mint Robert Bosch, barátságával büszkélkedhetett. Csonka János pályájának következő nagyjelentőségű szakasza századunk első évtizedében indulva a motorszerkesztési tapasztalatokon nyugvó gépjárműtervezés. A modern technika történetének egyik legfontosabb fejezete az — akkori szóhasználattal élve — „automobil” minden egyes alkatrészére kiterjedő lázas fejlesztési folyamat, amely ezekben az évtizedekben egy, a mai napig „húzóágazat”, a gépkocsigyártás alapjait vetette meg. Az abroncsozástól a motorgyújtáson és hengerelrendezésen keresztül a méretezésig a nemzetközi versengés és együttműködés olyan rohamos fejlődést produkált, amelyet a legérzékletesebben az átlagos motorteljesítmény növekedése mutat: a külföldről behozott első automobil, egy Benz-kocsi 1895-ben jelent meg hazánkban; ekkor a négyütemű motor hengerűrtartalmának egy literére átlagosan 4 lóerő teljesítmény jutott. Csonka János 1925. évi tényleges műegyetemi nyugállományba vonulásakor ez a fajlagos mutató normál kocsik esetében 20, versenykocsik esetében 100 lóerő.
