Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám - A találmány megszületésétől az oltalomig. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Konferenciája - Faber Miklós: Jogorvoslat a szabadalomengedélyezési eljárásban
Ipaijogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 98. évfolyam IV. 1993. augusztus FABER MIKLÓS* Jogorvoslat a szabadalomengedélyezési eljárásban (Képviselői tapasztalatok) BEVEZETÉS Az 1969. évi II. törvény (Szt.) 57. §-a értelmében „az Országos Találmányi Hivatalnak a szabadalom megadása... kérdésében hozott határozatát a bíróság - kérelemre - megváltoztathatja". Az 58. § (1) bek. szerint ez az „eljárás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik”. Az 58. § (2) bek. pedig úgy intézkedik, hogy „a Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik”. Az Szt. 64. § (1) bek. kimondja, hogy „ha a bíróság a szabadalmi ügyben hozott határozatot megváltoztatja, végzése az OTH határozatának helyébe lép”. A másik lehetséges eset a 64. § (2) bekezdésben van rögzítve. Eszerint „a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi és az OTH-t új eljárásra utasítja”. Ennek a lehetősége akkor áll fenn, ha a határozat meghozatalában személyi kizáró ok áll fenn, ha eljárási szabálysértés történt, és ha alaki elutasítás esetén a hiánypótlás a jogorvoslati szakaszban történt. KÉPVISELŐI TAPASZTALATOK A) Az engedélyezési eljárásban előforduló jogorvoslati esetek gyakorisága A válasz tömören: igen csekély. Ennek a számszerű csekélységnek azonban nagyon sok háttérindoka van: a) A képviselő eleve megszűri az ügyeket, és az eleve reményteleneket etikai okokból nem vállalja el. A feltaláló számára mi az oltalomképességgel amolyan „nulladik típusú találkozást” jelentünk. Ha ő nem tud bennünket meggyőzni, akkor mi sem fogjuk tudni meggyőzni a jogosztó hatóságot. Az ilyen ügyekből azért nem lesz jogorvoslat, mert bejelentés sem jött létre. * szabadalmi ügyvivő, ADVOPATENT Szabadalmi Iroda b) Létrejött a bejelentés, az elutasítás azonban alaki okokból történt. A kérelem előterjesztésekor a kérelmező kiküszöbölte az alaki fogyatékosságot, a Hivatal pedig visszavonta az elutasító határozatot, és folytatta az engedélyezési eljárást. Ez amolyan virtuális jogorvoslati eljárás, amikor az ügy gyakorlatilag el sem jut a bírósághoz. c) Hasonló, de nagyon ritka az az eset, amikor az elutasítás érdemi okból történt ugyan, de olyan meggyőző érveket sikerült előadni a kérelemben, hogy a Hivatal nem továbbítja az aktát a bírósághoz, hanem a saját hatáskörében új határozatot hoz. Ez is csupán virtuális jogorvoslati eljárás. d) Csekély azért is a jogorvoslati esetek száma, mert nem érdemes belevágni anyagi megfontolások miatt sem. Egy magánbejelentőnek hatszor (!) annyiba kerül az újabban díjnak nevezett illeték, mint az új bejelentésé. És akkor még nem beszéltünk az esetleges szakértő költségéről, akit a Bíróság kirendelhet. (A legutóbbi esetben a Legfelsőbb Bíróság 30 eFt-ot helyeztetett letétbe az ügyfelemmel.) Ha viszont új bejelentés készül, akkor - igaz, hogy elvész a régi bejelentési nap, de - tetszés szerint elrugaszkodhat a bejelentő az eredeti műszaki tartalomtól. De ha ezt nem is teszi, akkor is esélye van rá, hogy más előadóhoz kerül az ügye a Hivatalnál és simán eljut a megadásig. e) Drasztikusan csökkenti a jogorvoslati esetek számát a használati mintaoltalom lehetősége. Hiszen az elutasító határozat kézhezvétele még nyitva tartja három hónapon át a minta számontartásának igénybevételét, és végül is a bejelentő oltalomhoz juthat. f) Ellene dolgozik a jogorvoslatok számának a Hivatal természetes önfenntartási reflexiója. Ennek is van legalább három oka:- amúgy is kevés a bejelentés, ne riasszuk el a polgárokat, mert végső soron magunkat tesszük munkanélkülivé;- a fenntartási díj egy része a Hivatalé marad, márpedig az elutasított ügyből nem lesz fenn
