Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám - A találmány megszületésétől az oltalomig. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Konferenciája - Faber Miklós: Jogorvoslat a szabadalomengedélyezési eljárásban
24 Faber Miklós tartási díj;- az elbírálók elbírálása, a „pontozásos” teljesítménymérés. Annyi idő és energia ráfordítással 3^4 ügyet lehet megadásra vinni, amennyit rá kell áldozni egy alapos elutasító határozatra. B) Az elutasító határozat jogalapja 1) Formai elutasítás jellemzően akkor fordul elő, ha a bejelentőnek nincs képviselője. (Itt jegyzem meg, hogy korábban a Hivatal nemegyszer adott ki olyan végzést, amelyben képviselő megbízására utasította a bejelentőt. Ilyennel az utóbbi 20 évben nem találkoztam.) A Hivatal hosszú litániákban oktatja ki az ügyfelet a bejelentés alaki követelményei felől. Benne van a szövegszerkesztőben, és az automatikusan egymáshoz sorolt panelokból kihoz egy 3-4 oldalas határozatot, amit a bejelentő nem ért meg. Ha megértené, akkor el tudta volna eleve készíteni az anyagát szabályszerűvé. Valójában formai jellegű az elutasítás akkor is, ha a bejelentő még nem találta föl egészen a találmányt, és van ugyan képviselője, de nem tud neki elegendő instrukciót adni a szabályszerű anyag összeállításához. Határidőhalasztások sorozata után megismételt felhívás jöhet, amennyiben a találmány szolgálati. Ha nem, akkor elutasító határozat. Formai elutasítás történhet halasztott vizsgálatú és teljes vizsgálatú szabadalmi bejelentés esetén is. A formai okokból történő elutasítás valószínűleg nem sűrű azokban az esetekben sem, amikor a bejelentőnek nincs képviselője. Erről azonban csak az a közvetett információ áll rendelkezésemre, hogy ha sűrű volna, akkor az elutasító határozat birtokában sokkal többen jelennének meg, és keresnének képviselőt. De nincs így. Sokkal sajnálatosabbnak vélem azonban, hogy a Hivatal a nyilvánvaló formai hibák (amatőr vagy dilettáns igénypontok) esetén is nemegyszer elrendeli a bejelentés közzétételét. Úgy tűnik, hogy vannak elbírálók, akik ha meggyőződtek arról, hogy be van nyújtva minden, aminek benyújtva lennie kell, akkor közzéteszik a bejelentést. Nagyon helytelennek tartom. A közzététellel ideiglenes oltalom létesül, és az ideiglenes oltalom sem lehet olyan, amiről nem lehet tudni, hogy mire irányul egyáltalán. Az ilyen nagyvonalú közzétételek jogbizonytalanságot eredményeznek a későbbiekben. Van azonban az ilyen - általában meg nem érdemelt - közzétételeknek egy előnyük. Ha később átveszi ügyvivő a képviseletet, de azt tapasztalja, hogy a fél nem kész a kommunikációra, akkor az ügy a díjfizetés elmulasztása miatt „fájdalommentesen” kimúlik. 2) Érdemi elutasítás. A dolog természetéből folyóan jellemzően a „t” vizsgálat esetén fordul elő. Lényegében több indok alapján történhet: újdonság, haladás, műszaki jelleg és a találmányi szint hiánya miatt. Az utóbbi „expressis verbis” nincs leírva a törvényben. Valójában azonban az elutasító határozatok azon kitételei, hogy „szakember számára nyilvánvaló”, „nem meglepő”, „feltaláló tevékenység nélkül, egyszerű rutinmunkával megalkotható volt” stb. a találmányi szintet tagadják. Az elutasító határozatokban a haladás és a találmányi szint hiánya önmagában nem szokott előfordulni, inkább csak motiváló, kiegészítő indok. Ez természetes is, hiszen valamihez viszonyítva, jelesül az újdonsághiányt megalapozó adathoz viszonyítva hiányzik a haladás vagy a feltalálói tevékenység. Ezzel szemben az újdonság vagy a műszaki jelleg hiánya önmaga is elegendő ok az elutasításra, és önmagukban elő is fordulnak az elutasító határozat indokoló részében. Itt jegyzem meg, hogy a műszaki jelleg hiánya is jellemzően a képviselet nélküli bejelentésekhez kötődik, hiszen az ügyvivő azonnal meg tudja ítélni, hogy a védeni kívánt megoldás a szabadalmazhatóság ezen feltételével rendelkezik-e vagy sem. Az újdonsághiányt akkor állapítja meg a Hivatal, ha a bejelentés főigénypontjának intézkedései, azok összessége megtalálható valamely korábbi megoldásban. Ha nem valamennyi intézkedés található meg az anterioritásban, akkor jön a kiegészítő indok, amely szerint a meg nem találhatók kitalálása már csupán a szakember rutintevékenységét kívánta meg. C) Az elutasító határozatok indokolása Négy konkrét példát tudok említeni az utóbbi esztendők gyakorlatából. Ezeket a mellékelt táblázatban foglalom össze. A bejelentések éve: 1983 és 1988 közé esett. Közülük kettő szerkezetet, kettő pedig eljárást kívánt oltalom alá helyezni. Mind a négy esetben az elutasító határozat a Szt. 2. §-ában meghatározott újdonság hiányára hivatkozott. I. példánál (egy szerkezet csomóponti kapcsolatáról volt szó) a) az igényponti intézkedések egy része levezethető a technika állásából; b) másik részük célkitűzéseket tartalmaz; c) harmadik részük nem eléggé árnyalt. II. példánál (egy kompozícióval történő felületkezelés volt a bejelentés tárgya) a) hasonló célra hasonló - bár mennyiségi arányaiban eltérő összetételű - kompozíciót használ, mint az anterioritás, b) az eljárás nem több, mint optimum kiválasztás.
