Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Bánki Donát, Csonkja János
Ipaijogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 98. évfolyam, I. 1993. február Bánki Donát Bakonybánk, 1859. június 6. — Budapest, 1922. augusztus 1. Bánki Donát az 1848-49-es szabadságharc volt honvéd főorvosa, Dr. Lőwinger Ignác községi körorvos és felesége, Salzer Betti negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Kilenc éves korában Lovászpatonára költözött a család; elemi és középiskolai tanulmányainak jelentős részét magántanulóként a szülői házban végezte, vizsgáit Pápán tette le. Budapesten, az V. kerületi főreáliskolában érettségizett 1876-ban, majd a Műegyetem gépészmérnök hallgatója lett. Jó képességű diákként már IV. éves korában Horváth Ignác mechanika-professzor tanársegéde, 1880-ban abszolutóriumot nyer — oklevelet azonban csak egy évtizednyi eredményes szakmai pályautat követően, 1893-ban kap. A húszéves fiatalember 1879-ben (már „Bánki”-ra változtatott családi névvel) lép be a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletbe. Ennek az időszaknak meghatározó technikai törekvése a világban a gáz- és petróleummotorok kifejlesztése. Tehetsége igen célirányosan nyilvánult meg már egyesemista éveiben: „A gázgépeknél használandó legcélszerűbb méretek és keverékek meghatározása” című, később magyarul és németül egyaránt nyomtatásban is megjelent dolgozatával 1880-ban elnyerte a Műegyetem 100 Ft-os pályadíját. 1881-82 között a Magyar Királyi Állam vasúti Gépgyár műszaki díjnoka, majd egészen 1899-ig a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár gépkonstruktőre, később osztályvezetője, végül főmérnöke. Konstrukciói közül kiemelkedik a II. világháború alatt elpusztult, de évtizedeken át kifogástalanul működő pesti Duna-parti gabonaelevátor, amely a délvidéki termény-uszályok rakományának a Boráros tér melletti átrakását és továbbvitelét segítette. Egyik korai szabadalmának tárgya az ugyancsak díjjal elismert (MMÉE) dinamométer (1883, 1887). A magyar gépipar korszakos alakja, a Ganz-gyárban 1884-ben már negyedszázados jubileumát ünneplő Mechwart András irányítása alatt részese a Mechwart-féle forgóeke, a vasúti váltó-, fordítókorong és tetőszerkezet konstrukcióknak, s a később nevével összeforró turbinatervezésnek. A Ganz-gyár vezetősége a megvásárolt leobersdorfi gépgyár robbanómotorjainak továbbfejlesztését 1886-ban Bánki Donátra bízta. Ez a feladat szolgált kiindulásul a budapesti Műegyetem gépműhelyének vezetőjével, a későbbi gyáralapító Csonka Jánossal közösen létrehozott alkotások hosszú sorához. Az elméleti tehetség és a gyakorlati tapasztalat, a konstruktőri és a technológiai invenció együttműködése kiemelkedő találmányokban gazdag, gyümölcsöző időszakot eredményezett. A meglévőknél kedvezőbb és gazdaságosabb működésű motortípus megalkotása az első magyar robbanómotor megszületése mellett elvi felismeréseket is hozott; ezek dokumentálása sem maradt el. Közös szabadalmaik legfontosabbjai: „ Újítás gázgépeknéf’, „ Újítás gáz- és petroleummotorokon” (1888), „Gáz- és petróleumkalapács” (1829). Ezek sorában megkülönböztetett figyelem illeti az 1893 februárjában bejelentett „ Újítások petróleummotorokon” című találmányt, mert ebben adják meg először a világon a porlasztó (az, „etetőkészülék”) szabatos leírását, fél évvel megelőzve Daimler főmérnökének, Maybachnak németországi találmányát. Az elvi tételek egyik legnagyobb jelentőségű felismerése a gázkeverék kompressziójának növelésével fokozható motorteljesítmény elérése, a „kopogás” jelenségének mérséklése, s végső soron a mechanikus méret- és energiabevitel-növelés nélküli teljesítménynövelés konstrukciós, illetve technológiai megalapozása.1 A Bánki-Csonka motorokat a Ganz-gyár sorozatban gyártotta a múlt század utolsó évtizedében és a századforduló után. Közben Bánki Donát önálló szabadalmakat is szerzett: ilyen volt 1894- ben a nagynyomású robbanómotor, amelyet 1898- ban már tökéletesített a vízbefecskendezéses hűtéssel. Ugyancsak szabadalmat nyert motorkerékpár 1 1 Bánki Donát: A gázmotorok elmélete, 1892. Németül: Zur Theorie der Gasmotoren. In: Zeitschrift d. Vereines deutscher Ingenieure (VDI) 1893.
