Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalomengedélyezési eljárás képviseleti szempontból
20 dr. Palágyi Tivadar séglet elégíthető ki, vagy valamely eddigi szükséglet előnyösebben elégíthető ki, nyilvánvaló, hogy a haladás követelménye nem kapcsolható vagy mosható össze a feltalálói tevékenység követelményével. Mint fentebb említettem, manapság az OTH határozataiban a haladás hiányát ritkán kifogásolják, de azért előfordul, hogy egy vegyészeti tárgyú bejelentésben igényelt eljárás hozamát az elővizsgáló alacsonynak minősíti, és hiányolja az eljárás haladó jellegét. Ilyenkor lehetőség van annak bizonyítására, hogy az eljárás az ismert eljárásnál magasabb hozamot ad, de a haladást azzal is lehet bizonyítani, ha az alacsonyabb hozamot adó eljárás egyéb vonatkozásban előnyösebb az ismertnél, így például nagyobb tisztaságú terméket ad, vagy környezetvédelmi szempontból biztosít előnyöket. Az OTH a bejelentések műszaki jellegének hiányát ritkán kifogásolja. Ilyen tárgyú kifogás általában számítógép alkalmazásán alapuló találmányi bejelentések kapcsán merül fel rendszerint azért, mert a bejelentés szerinti megoldás csupán jelek és adatok feldolgozására épül, és így nem eredményez változást termékben vagy termelési eljárásban. Az ilyen jellegű kifogások rendszerint megalapozottak, és olyan példát, amikor a műszaki jelleg hiányára alapozott elutasítás nem volt elfogadható, nem is tudok mondani. A gyakorlati alkalmazhatóság hiányát kifogásoló és nézetem szerint nem kellően megalapozott határozatra két példát ismertetek. Az egyik ilyen ügy növekedés-gyorsításra szolgáló készülékre vonatkozik Határozatában a Hivatal megállapította, hogy a találmány nem felel meg a gyakorlati alkalmazhatóság követelményének, mert a bejelentő nem ismertette a készülék működési elvét, ugyanakkor viszont kísérletileg igazolta a készülék hatását. A Hivatal határozata szerint „amennyiben egy eszköz működési elve ismeretlen, akkor hatása sem elméletileg, sem kísérletileg nem igazolható, mivel nem állapítható meg ok-okozati összefüggés az eszköz alkalmazása és az észlelt eredmény között.” A Hivatalnak ezt az álláspontját alapvetően elfogadhatatlannak tartom, mert a bejelentőnek találmánya kapcsán nem a hatásmechanizmust, hanem csak a hatást kell igazolnia. Az a megállapítás sem fogadható el, hogy egy készülék hatása nem igazolható, ha működési elve ismeretlen. A másik ügy egy víz alatt működő turbinára vonatkozik, amelyet a hivatali elbíráló azon az alapon utasított el, hogy a bejelentés tárgya lényegében örökmozgó, és így gyakorlatilag nem alkalmazható. A Hivatal álláspontján az a tény sem változtatott, hogy a bejelentő egy, a szakmában nemzetközileg elismert egyetemi tanár szakvéleményével igazolta a berendezés működőképességét. Hogy ne csak rosszat mondjak az OTH joggyakorlatáról, megemlítem, hogy a Hivatal egy szerves kémiai tárgyú bejelentés kapcsán kiadott határozatában az alábbi megállapítás szerepelt: „Tekintettel arra, hogy a bejelentés a bonyolult taxolgyürü peremén végrehajtott kapcsolási eljárásra vonatkozik, a Hivatal véleménye szerint a gyűrűnek a kapcsolási helytől távolabb eső részein a szubsztituenseknek a szokásosnál nagyobb mértékű általánosítása engedhető meg.” A Hivatal egyúttal arra is felhívta a bejelentő figyelmét, hogy ez csak az adott bejelentés tárgykörére tekintettel alkalmazott egyedi eljárás, amely nem szolgálhat alapul más esetekben az oltalmi kör megalapozatlan kiterjesztéséhez. Az OTH joggyakorlata ismert vegyületek új előállítási eljárására vonatkozó bejelentések esetén megegyezik a fejlett iparjogvédelmi kultúrájú országokéval, mert a Hivatal egyetlen példa alapján is engedélyez oltalmat a technika állásából megismerhető összes vegyület új előállítási eljárására. Az elővizsgálati eljárással kapcsolatban általános kifogás ként említem meg azt a sajnos nem ritkán előforduló hivatali gyakorlatot, hogy az elővizsgáló nem közli összes kifogását az első határozatban. Ez a Hivatal munkájáról a külföldi bejelentők előtt rendkívül kedvezőtlen benyomást kelt. A nemzetközi gyakorlatban ugyanis teljesen általánosan alkalmazott alapelv, hogy az első hivatali végzésben az összes alaki és érdemi k'T^gást közük, ami mind a Hivatal, mind a bejelentő munkáját egyszerűsíti. Ha viszont az első érdemi határozat a hivatali kifogásoknak csak egy részét tartalmazza, és a második vagy esetleg a további határozatokban közöl a Hivatal olyan új kifogásokat, amelyeket már az első határozatban is megadhatott volna, ezzel felesleges munkára és kiadásra készteti a bejelentőt. Ennek eredményeképpen ilyen esetekben rendszerint olyan megjegyzéseket kapunk a megbízótól, amelyeket természetesen nem közlünk a Hivatallal, de amelyekkel az illetékes elő vizsgáló nem dicsekedhetne. Példaként egy olyan bejelentést említek meg, amely üzleti bútorok kapcsán információk közlésére vonatkozott. Az első felhívásban a Hivatal két újdonságrontó nyomtatványt nevezett meg. Erre a bejelentő részletesen nyilatkozott. A következő határozatban a Hivatal egy további újdonságrontó nyomtatványt is megnevezett - ami önmagában még nem kifogásolható -, az azonban már igen, hogy a határozat számos további kifogást is felsorolt, így többek között azt, hogy a bejelentés szerinti eljárás lépései nem tekinthetők műszaki jellegű intézkedésnek, a berendezés működése nincs ismertetve, a technika állásának ismertetése nem kielégítő, a szabadalmi igénypontok nem szabályosak, a hivatkozási számok alkal
