Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalomengedélyezési eljárás képviseleti szempontból
A szabadalomengedélyezési eljárás képviseleti szempontból 21 mazása az igénypontokban nem kielégítő mértékű, és még több további olyan kifogást, amelyet már az első határozatban lehetett és illett is volna közölni a bejelentővel. A Hivatal joggyakorlatában kedvező és dicséretes tényezőként értékelhető, hogy régebbi bejelentések ügyében újabban többször is kaptunk tájékoztatást az elővizsgálati eljárás állásáról, így például arról, hogy az újdonságvizsgálat megtörtént, és az érdemi határozat kiadása néhány hónapon belül várható. Az OTH joggyakorlatának egy olyan pontja, amellyel kapcsolatban nem is évek, hanem szinte évtizedek óta vitáink vannak az elbírálókkal és a hivatal vezetésével egyaránt, az alkalmazási találmányokkal kapcsolatos. A nemzetközileg általánosan elfogadott gyakorlat alapján ugyanis kézenfekvő, hogy valamilyen ismert anyag új felhasználásán alapuló találmány esetében alkalmazási igénypontot állítsunk fel az alábbi formában: „X anyag alkalmazása Y célra.” Ezt az igénypont-típust a magyar Hivatal általában nem hajlandó elfogadni. Kivételt képeznek a növényvédő- és rovarirtószerekre vonatkozó bejelentések, amelyek kapcsán a Hivatal újabban felhasználási igénypontokat is engedélyez. Egyéb esetekben azonban, például amikor a feltaláló felismeri, hogy egy ismert anyag eredményesen alkalmazható egy új területen - például egy, korábban a textiliparban írezőanyagként használt vegyület a papíriparban töltőanyagként -, a Hivatal nem hajlandó az alkalmazásra oltalmat adni. Ezért ilyen jellegű találmányok esetében eljárási igénypontokat kell szövegezni, jóllehet nyilvánvaló, hogy a találmány az új felhasználásban rejlik. Arra a kérdésre, hogy a törvény melyik szakasza tiltja az ilyen igénypontokra szabadalom engedélyezését, egyértelmű választ nem sikerült eddig kapnom. A műszaki képzettségű elővizsgálók általában arra hivatkoztak, hogy a jogi osztálynak vannak ellenvetései, például azon az alapon, hogy az alkalmazási igénypont nem műszaki jellegű. Arra a válaszra viszont, hogy az ilyen igénypont is kielégíti a törvényes követelményeket, mert az alkalmazás maga változást eredményez valamilyen termékben vagy termelési eljárásban, és a többi szabadalmazási követelményt is kielégíti, a vita egyoldalúan lezáratott azzal, hogy a kérdésnek amúgy sincs jelentősége, mert az ilyen tárgyú találmányok is oltalmazhatok eljárási igénypontokkal. Amikor ezt a kérdést kb. egy évvel ezelőtt a Hivatal egyik vezetőjének feltettem, az alábbi nyugtató választ kaptam: „Ezzel a kérdéssel már igazán kár foglalkozni, hiszen nemsokára itt az új szabadalmi törvény, amely nagy valószínűséggel ezt is rendezni fogja.” Nos, ilyenkor az embernek nem illik tovább ragaszkodnia a feltett kérdés megválaszolásához. A mostani alkalom viszont talán mégis jogot ad arra, hogy ismét szóvá tegyem az alkalmazási igénypontokkal kapcsolatos elutasító hivatali joggyakorlatot anélkül, hogy megvárnám az új szabadalmi törvényt, mert - bár tudom, hogy a Hivatalnak vannak megoldásra váró fontosabb feladatai is - úgy tűnik, ideje a bejelentők számára is megnyugtató megoldást találni az alkalmazási találmányok szabadalmazására. Az előző kérdéshez szorosan kapcsolódik az első és a második indikációs találmányok szabadalmazásának kérdése. Az ismert vegyületek első gyógyászati felhasználhatóságának felismerésén alapuló első indikácós találmányok szabadalmazhatóságát az OTH dicséretes módon már a hetvenes évek végén elismerte. Az ilyen találmányokra engedélyezett igénypont szövege azonban - éppen az alkalmazási igénypontok imént említett negatív elbírálása folytán - rendkívül bonyolult. Itt sem lehet ugyanis a találmány lényegét, tehát az új felhasználást oltalom alá helyezni, hanem ehelyett eljárási igénypontot kell szerkeszteni olyan tárgyi körrel, amelyben általánosságban beszélünk gyógyhatású kompozíció előállításáról annak a vegyületnek a felhasználásával, amelynek gyógyhatását felismerték, míg az igénypont jellemző részében az illető, önmagában ismert módon előállított vegyületnek a gyógyszerkészítésben szokásos módon gyógyászati készítménnyé való átalakítását ismertetjük. Egysoros, az „X vegyület felhasználása Y hatású gyógyszerkészítmény előállítására” szövegű igénypont helyett tehát bonyolult, mondhatnám körmönfont szövegezésű igénypontra van szükség, aminek értelmét és okát rendkívül nehéz vagy egyáltalán nem is lehet megmagyarázni azoknak a külföldi bejelentőknek, akik - hazai gyakorlatuk alapján - ilyen esetekben a rövid alkalmazási igényponthoz vannak szokva. Lényegileg azonos a helyzet a már ismert gyógyhatású vegyületek új gyógyászati alkalmazhatóságának felismerésén alapuló második indikációs találmányok esetében. Az igénypontot itt is az ismertetett bonyolult eljárási formában kell megszövegezni, az első indikációs igényponthoz képest azzal az eltéréssel, hogy itt a jellemző részben a gyógyászati kompozíció új hatásterületét is meg kell adni. Elismerve, hogy a magyar Hivatal részéről jelentős előrelépésként volt elkönyvelhető 1987-ben a második indikációs találmányok szabadalmazásának engedélyezése, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy előbb vagy utóbb - remélhetőleg inkább előbb - az az idő is el fog következni, amikor nálunk is alkalmazási igénypont segítségével lesznek védhetők mind az első, mind a második és további indikációs találmányok.
