Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalomengedélyezési eljárás képviseleti szempontból
A szabadalomengedélyezési eljárás képviseleti szempontból 19 dúsítmányt állítunk elő” azon az alapon kifogásolta, hogy a főigénypont „továbbra sem eljárási lépéseket, hanem csupán célkitűzéseket tartalmaz”. Egy gépészeti tárgyú bejelentésben az elővizsgáló célkitűzésre való utalásnak minősítette az alábbi igényponti jellemzőket: „...működtetéséhez egy bütyökkel rendelkezik...” és úgy van felszerelve, hogy „a nyomástér felől nézve ... mélyebben fekszik”. Nem ritka kifogás a Hivatal részéről az, hogy a bejelentő az igénypontban találmányát működésre utaló jellemzőkkel határozza meg. így például egy gépészeti tárgyú bejelentésben az elővizsgáló ilyen alapon kifogásolta az alábbi kifejezést: „...felületére felfekszik és e felület alakváltozása következtében egy adott helyzet előre megválasztott végállásában egy, az előzőtől eltérő kapcsolóállásban helyezkedik el”. A rend kedvéért jegyzem meg, hogy e kifogást a bejelentő képviselője az OTH által több alkalommal kiadott „útmutató feltalálók részére” című ismertetőre való utalással végül eredményesen hárította el, hivatkozva az 1984. évi kiadás 15. oldalán található alábbi megállapításra: „Természetesen, ha szükséges, és ha az oltalmi kört ez teszi egyértelműbbé, vagy ha a megoldás egy ismert részletét a működésre utaló fogalom egyértelműen és közismerten meghatározza, akkor jelzői értelemben megfogalmazott működést és célkitűzést az igénypontban alkalmazni lehet.” Most egy olyan kérdésről kívánok beszélni, amely a bejelentők és a szabadalmasok számára igen gyakran okoz gondot nemcsak az elővizsgálati eljárásban, hanem - még inkább - a szabadalmi jogok érvényesítése kapcsán, és ez az OTH-nak az a gyakorlata, hogy olyan esetekben is ragaszkodik az igénypontokban számértékek, ill. konkrét paraméterek megadásához, amikor ezáltal jelentős mértékben korlátozza a megadandó szabadalom oltalmi körét. Több olyan példát tudnék mondani, amely egyrészt jelenleg a Hivatal előtt elbírálás alatt álló ügyekre, másrészt olyan megadott szabadalmakra vonatkozik, amelyek kapcsán nemleges megállapítási eljárás vagy bitorlási per van folyamatban. Konkrét példa helyett azonban inkább egy elméleti példát adok meg egy olyan találmány kapcsán, ahol egy anyagot x pH-jú savoldattal kezelve alakítanak át. A Hivatal ilyen esetekben nem szokott megelégedni a pH-tartomány megadásával, hanem annak igénypontban való kinyilvánítását is kivánja, hogy a kezelésre milyen savakat és milyen töménységben használnak, jóllehet a leírásban foglalt kitanítás alapján egyértelmű, hogy bármilyen sav bármilyen koncentrációban felhasználható, ha a kapott oldat pH-ja a megadott tartományon belül van. Emellett az elővizsgáló rendszerint nem elégszik meg azzal, hogy az igénypontban a felső koncentrációhatárt adjuk meg, hanem az alsó határérték megadásához is ragaszkodik. Mindennek az lehet a következménye, hogy az engedélyezett szabadalom gyakorlatilag semmit nem ér, mert oltalmi körét nagyon egyszerűen meg lehet kerülni a felsorolásban nem szereplő sav vagy az igényelt határértékek alatti vagy feletti koncentráció-értékek alkalmazásával. Ezzel a kérdéssel függ össze, hogy az OTH általában nem hajlandó elfogadni a funkcionális jellemzést, hanem konkrét számértékek, ill. paraméterek megadásához ragaszkodik olyan esetekben is, amikor a jellemzés egyértelműbben lenne megoldható például az alábbi szövegezéssel: „... a kezelést az Y anyag átalakításához megfelelő koncentrációjú savoldattal végezzük”. Dr. Szarka Ernő elnök úrnak a Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnökéhez intézett márciusi leveléből örömmel értesültem arról, hogy a Hivatal már korábban előirányozta a funkcionális jellemzésnek az EPO-értelmezés szerinti lehetővé tételét. Itt szeretnék utalni arra, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal és más fejlett ipari országok szabadalmi gyakorlatában a funkcionális jellemzést általában elfogadják, és célkitűzésre vagy működésre utaló kifejezéseket is engedélyeznek az igénypontok szövegében. Viszonylag ritka az olyan hivatali határozat, amelyben a bejelentést a haladás hiánya miatt utasítják el, bár régebben - és itt a 60-as és 70-es évekre gondolok - tapasztalható volt olyan irányzat, amely a magyar szabadalmi törvényben a feltalálói tevékenységnek mint szabadalmazási követelménynek a hiányát az újdonság és a haladás összekapcsolásával, ill. jelentős műszaki haladásnak a megkövetelésével próbálta pótolni, ill. helyettesíteni. Ezt a joggyakorlatot nyilván befolyásolta az a tény, hogy a német szakirodalomban számos cikk olvasható a haladás és a találmányi szint összefüggéséről. Tény, hogy a haladás a találmányi szinttel bizonyos összefüggésben áll, mert jelentős műszaki haladás a feltalálói tevékenység meglétére utalhat; a műszaki haladásból azonban nem lehet minden további nélkül feltalálói tevékenységre következtetni. A haladás és a találmányi szint között inkább kölcsönhatás van. A műszaki haladást és a feltalálói tevékenységet azonban semmiképpen sem szabad azonosítani, és a találmányi szint hiányát nem pótolhatják a bizonyított műszaki előnyök. Ugyanígy nem helyeselhető az, ha egy bejelentés kapcsán a hivatali elővizsgáló a haladással kapcsolatban támaszt túlzott követelményeket abból kiindulva, hogy ilyen úton közvetve lehetőség van a feltalálói tevékenység követelményének kielégítésére. Ha a magyar szabadalmi törvény ilyen vonatkozású előírását vesszük alapul, amely szerint a megoldás a technika adott állásához képest akkor jelent haladást, ha annak révén eddig ki nem elégített szűk-
