Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám - Daniele Franzone: A szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon az európai közösség, valamint Közép- és Kelet-Európa országai közötti kapcsolatokban
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 97. évfolyam, II. 1992. április DANIELE FRANZONE* A szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon az európai közösség, valamint közép- és kelet-európa országai közötti kapcsolatokban 1. A közös politikai, történelmi és kulturális hagyományok ellenére 1989-ig Nyugat-Európa és Kelet-Európa államai csak korlátozott gazdasági és kulturális kapcsolatokra szorítkoztak. Az ideológia megakadályozta ezek elmélyítését. A „közös európai ház” építésének szándéka és a jól ismert változások az aktuális megújulás bázisai. 2. Földrajzi, gazdasági és kulturális kötelékeink jelentősége miatt a Közösségnek keletre kellett tekintenie. Ez a figyelem az első időszakban — 1989— 90-ben — Albánia kivételével valamennyi országgal megkötött kereskedelmi és kereskedelmi együttműködési szerződésekben testet öltött gazdasági kapcsolatok erősödéséhez vezetett. A következő szakaszban a Közösség Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország vonatkozásában célirányosabb, a „társulási szerződésekre” vonatkozó kezdeményezést vállalt. 3. Egy ilyen kezdeményezésnek integrálnia kellett a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdont (a következőkben: szellemi tulajdon). Valójában mindez igen szoros átfedésben van a technológia-transzferrel és a közösségi cégek ezen országokba irányuló közvetlen külföldi beruházásaival. Másfelől a nyugati országok gazdaságai kiváltképp azon magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások iránt érdeklődnek, amelyekben a szellemi tulajdon valóságos, eredeti alkotórészt képvisel. A Közép- és Kelet-Európa országaiban végbemenő gazdasági változásnak meg kell ragadnia ezt a kedvező alkalmat. A szellemi tulajdon megfelelő és hatékony védelme lehetővé fogja tenni, hogy ezen államok eredményes gazdasági rendszerrel és fejlett kutatási-fejlesztési struktúrával rendelkezzenek. Az érdekeltség e területen kölcsönös. 4. A Közép- és Kelet-Európa országaival kapcsolatos közösségi tevékenység bemutatása előtt hangsúlyozni kell: a Közösség azzal a szándékkal folytatja a sokoldalú folyamatokban — kiváltképp a GATT és a WIPO keretei között — a kiemelt támogatás gyakorlatát, hogy világméretekben megerősítse a szellemi tulajdon védelmét. A világkereskedelem élénkülésének perspektívája, az új technológiák keltette kihívások, az Észak és Dél közötti kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés szükségessége átfogó, világléptékű választ igényel, a sokoldalú megoldás pedig mindenképp viszonylag hosszú határidőket. Egyfelől kielégítő egyensúlyt kell találni az iparosodott és a fejlődő országok számos tekintetben különböző érdekei között. Fel kell ismerni azt is, hogy jóllehet néha nem teljesen tűnik el ugyan a szellemi tulajdon középtávon elsődleges fontossága, mégis előfordul, hogy egy rövid távú szempont vagy esély fontosabb a legtávolabbi átfogó víziónál. Másfelől minden nemzetközi eszköz ratifikációs eljárásoknak van alávetve. Természetüknél fogva minden hasonló eljárásnak megvan a maga időszükséglete, illetve határideje. A szellemi tulajdon esetében, talán nehezen megragadható, immateriális jellege folytán, a kérdés még összetettebbé válik. Általában a nemzeti jogalkotók — helytelenül — nem tartják tulajdonjogi jellegű területnek ezt a kérdéskört. Mindezen szempontok ellenére a multilaterális megoldás a kötelező és minden eszközzel támogatandó irányzat. 5. A multilaterális megállapodások mindettől függetlenül nem állítanak akadályt egy, az államcsoportok közöttinél vagy regionális viszonylatánál kiterjedtebb oltalom keresése elé. Ez a kutatás újra megerősíti a multilaterális megoldás elsődleges szerepét: minden egyezménynek összeegyeztethetőnek kell lennie az utóbbi betűjével és szellemével. Egyidejűleg lehetővé válik olyan konkrét és az érdekeltek számára értékesebb védelmet biztosító eredmények elérése, amelyek szélesíthetik az egyes államok közötti szűkebb kapcsolatokat. Általában az ilyen szerződések gyorsan érvénybe léphetnek, lévén, hogy a gazdasági konvergencia mértéke vagy a politikai akarat meghatározó impulzust adhat e téren. Ilyen keretek közé kell helyezni a Közösség és Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia közötti társulási szerződéseket. Ugyanezen keretek közé lehet helyezni a szellemi tulajdon közösségi belső piacának létrehozását, habár a Közösségnek magának, különféle struktúráinak, valamint a közösségi jognak a sajátosságai ezt befolyásolják. * Európai Közösség Bizottsága, Belső Piaci és Ipari Főigazgatóság, Brüsszel.