Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám - Milan Jurceka: Ipari oltalmi jogok a piacgazdaságra való átmenet időszakában
Ipari oltalmi jogok a piacgazdaságra való átmenet időszakában 3 ságra való áttérés átmeneti időszakában is. A piacgazdasági hagyományokkal rendelkező, fejlett ipari országok hosszú távú tapasztalatai azt mutatják, hogy a jogok gazdasági tartalma rendkívül fontos, ezt az alkotó műszaki tevékenység eredményei tükrözik, és ennek a szellemi tulajdonnak a piacán szükség van a maximális versenyképes környezetre. Erőfeszítéseinknek e téren tehát az a célja, hogy a jelenlegi helyzetből a piacgazdaságra való fokozatos áttérés időszaka rövidebb legyen. Újból meg kell határozni és újból kell fogalmazni az iparjogvédelmi tulajdonviszonyokat, és újból létre kell hozni a jogi kapcsolatok tárgyait. Az új jogi eszközök biztosítani fogják a gazdasági tevékenységben részt vevő személyek azonos piacgazdasági státuszát. Ez természetesen előre feltételezi az összes üzleti személy tulajdonosi jogainak elismerését és jogi függetlenségük védelmét az üzleti kapcsolatok létrehozásában és megvalósításában. Mindezek lehetővé teszik ezen viszonyok szabályozását valódi kereskedelmi és szociális megvalósításuk alapján, a korábbi adminisztratív utasítások, tiltások vagy ideológiai eszmék helyett. A piacgazdaságra való áttéréshez szükséges bázist tehát iparjogvédelmi téren elsősorban az biztosította, hogy az elmúlt év végén elfogadták az új találmányi, ipariminta- és újítási törvényt. Jelenleg intenzív munkák folynak az iparjogvédelem egyéb tárgyaival kapcsolatos rendelkezések kialakítása területén a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiája vonatkozásában; emellett készül a használatimintatörvény és egy olyan törvény is, amely módosítja és kiegészíti a jelenlegi védjegyoltalmi jogszabályokat. A Csehszlovák Köztársaságnak a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez való csatlakozására — amely mintegy 50 országra terjed ki, beleértve az európai országokat, az USA-t és Kanadát is — úgy kell tekinteni, mint a fejlett ipari országok közötti nemzetközi együttműködési rendszer részére. Kétségtelen az, hogy az iparjogvédelmi szférában a műszaki megoldásokhoz fűződő jogok rendszere különösen találmányi szinten figyelemre méltó. A velük — és nem csupán velük, hanem az iparjogvédelem egyéb tárgyaival — kapcsolatos jogi oltalom a társadalom gyakorlatában nem csupán jogi, hanem kellőképpen gazdasági kérdés is. A JOGOK IDŐSZERŰ VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ RÉSZLEGES TÁJÉKOZTATÁS A szocialista gazdálkodásról a piacgazdaságra való átmenet megvalósításával kapcsolatos cseh és szlovák tapasztalatokból kiindulva több általános következtetésre juthatunk. Mindenekelőtt kerülnünk kell azt a sztereotip állásfoglalást, hogy a gazdasági folyamatok szabályozása csupán a. jogi szabályozó rendszerre csökkenthető le, ahogyan ez a közelmúltban történt. Egy ilyen magatartás szükségszerűen a jog funkciójának túlbecsüléséhez és esetleg túlzott mértékű előtérbe kerüléséhez vezetne. Nem fogadható el az a koncepció sem, amely néha a társadalomban felszínre kerül, mely szerint egy bonyolult gazdasági mechanizmus formális jogi eszközökkel kellő mozgásba hozható. Pontosan ezt a koncepciót — mint az adminisztratív irányítási módszerek klasszikus kifejeződését — bírálták jogosan, még akkor is, ha a lényegének ellenkezőjével sem érthetünk egyet. Ugyanúgy veszélyes dolog, ha teljes mértékben tagadjuk a jogi eszközök szükségességét a különféle gazdasági kapcsolatok szabályozásában. Az a vélemény, hogy maximálisan csökkenteni kell az ilyen kapcsolatokban a jogi szabályozás szükségességét, visszafogó hatással van a szociális célokat szolgáló elfogadható szabályozás létrehozására, az ipari tulajdon valamennyi tárgya esetében, különösen a találmányokat illetően, minthogy csupán ezeknek a tárgyaknak a hasznosítása révén teljesülnek a gazdasági célok, ezek révén pedig a szociális funkció. A formális jogi oltalom és annak jogi megvalósulása közismerten arra szolgál, hogy biztosítsa az iparjogvédelem tárgyainak ilyen irányú működését. Ha ez nincs így, az oltalom abszolút mértékben értéktelen. Az iparjogvédelem tárgyaihoz fűződő kizárólagos jogok kérdésköre kétségtelenül „sínre került”, különösen a találmányok vonatkozásában, e tárgyak szociális funkciója szempontjából. Létrehozásuk — a gazdasági tevékenység során történő hasznosítás nélkül — már „értéktelen”, leszámítva az információ kérdését. Az ipari tulajdon tárgyaihoz fűződő kizárólagos jogok teljes problematikája akkor válik időszerűvé, ha a tárgya gyakorlatban hasznosul. E tárgyak hasznosítása során — és itt még egyszer kiemeljük a találmányokat — a hasznosító kockázattal megterhelt, rendkívüli gazdasági helyzetbe kerül. Ez a rendkívüli gazdasági helyzet összhangban kell hogy legyen az ehhez a találmányhoz vagy az iparjogvédelem egyéb tárgyaihoz fűződő jogokkal bíró személy rendkívüli helyzetével (ez főleg az ipari mintákra és — a jövőben — a használati mintákra, védjegyekre, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájára vonatkozik). Ha ennek ellenkezője történik, a kérdéses találmány értékét veszti, és a közkinccsé vált információ szintjére esik vissza. Bizonyos, hogy ezeknek a kérdéseknek döntő szerepük lesz majd a piacgazdaságra való áttérés folyamatában, mivel csupán az iparjogvédelem tárgyaira vonatkozó kizárólagos intézkedések adnak megfelelő garanciát hasznosításukra; példának okáért arra, hogy a rendkívüli gazdasági helyzet ne a hasznosítók kárára, hanem hasznára váljon. Csupán a kizárólagos lépések csökkentik a másolás kockázatát, és szüntetik meg azt a félelmet, hogy a beruházások e tárgyak realizálása terén kárba vesznek. Más szóval, a kizárólagos jelleg a társadalom gyakorlatában való megvalósításukat jelenti, nem pedig