Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám - Milan Jurceka: Ipari oltalmi jogok a piacgazdaságra való átmenet időszakában
4 Milan Jurceka az ilyen társadalmi hasznosítás meghiúsításának eszközeit. Nagyon fontosnak tekintjük azt, hogy az iparjogvédelem tárgyaival (a szellemi tulajdonnal) való foglalkozásnak ugyanazok legyenek a jellemzői, mint az anyagi tárgyakkal való foglalkozásnak. Megfelelően elméleti és gyakorlati bizonyítást nyert, hogy bármely hatékony gazdasági tevékenység szükséges feltétele nagymértékben visszatükröződik a gazdasági kapcsolatokban, és az állami tulajdon nem képes ezt biztosítani. Ha a kiút ebből a helyzetből az állami tulajdon megszüntetésében és a jelenleg állami tulajdonban lévő vállalatok privatizálásában van, ez nem csupán az anyagi tulajdonjogot érinti, hanem az úgynevezett ipari tulajdont is. Ez képezi az ipari tulajdonjogok — különösen a szabadalmi jogok — alapját és filozófiai értelmét. Elméleti és jogi szempontból tisztázni kell, különösen a szabadalmi jogban — ami a teljes iparitulajdonjog-rendszer elsődleges összetevője — azt, hogy oszlik meg a közjog és a magánjog. Ez a természetes felosztás még „meghaladja értelmi képességeinket” . Az egész társadalom érdekeit érintő tézisek (állítások) szerzői, akik a műszaki haladás kiemelkedő képviselői stb. az új megoldások létrehozása és hasznosítása terén újból és újból úgy bukkannak fel, mint az elmúlt évtizedek totalitariánus gondolkodásmódjának maradványai. Korábban ezeket a viszonyokat a személyhez fűződő jogok alapján tervezték meg, hangsúlyozva a szerzők személyhez fűződő vagy tulajdonjogait, és ez azt jelentette, hogy a kizárólagos rendelkezési jog valódi gazdasági tartalma csaknem elveszett, így az ipari tulajdon tárgyaihoz fűződő jogviszonyban a résztvevőknek ugyanabban a helyzetben kellett osztozniuk, mint a gazdasági folyamatokban részt vevőknek az anyagi tárgyak esetében. Elválasztották őket az eredményektől, és ez az azokban való érdekeltség elvesztéséhez és a hatásfok nélküli hasznosításhoz vezetett. A jogi terminusokban a piacgazdaság bevezetése — ami az iparjogvédelem tárgyainak „kezelését” illeti — semmi többet nem jelent, mint a tulajdonosi jogok pontos meghatározását ezen tárgyak tekintetében és a kereskedelmi viszonyok teljes gyakorlatára való adaptálását. Ebben az esetben e jogok fókuszpontja áttevődik a szerző és az ipari tulajdon tárgya közötti viszonyról a megoldás jogosultja és az egyéb személyek viszonylatára. Az összes alanyi jog megtartása mellett a szerző „visszafelé lép”, és a tulajdonos kerül kulcshelyzetbe. Az alkotótevékenység leválasztása a cselekvés eredményeinek ipari hasznosításáról, teljes mértékben legális, megszokott és érthető dolog egy fejlett, ipari társadalomban, amelyhez visszatérni kívánunk. Legtöbbször a szerző maga nem a tulajdonos; ez azonban nem azért van, mert a jog nem teszi ezt lehetővé, hanem mert a piacgazdaság nem ad erre lehetőséget. Ily módon a feltaláló rosszabb helyzetbe kerülne, mint ahogyan korábban volt? Egyáltalán nem. Korábban a találmány szerzőjének, vagy ha úgy tetszik, a feltalálónak, garantált joga volt a találmány hasznosításától függő díjazáshoz, most viszont ez a garancia sokkal értékesebb jog, ugyanis olyan áron értékesítheti a találmányát, amilyent ő maga állapít meg. * * * A piacgazdaságra való átmenet időszakában, az ipari tulajdonjogok oltalma kérdéskörének tekintetében végezetül a következőket kell hangsúlyozni: — Az ipari tulajdonjogok új koncepciójának kialakítása és az európai ipari jogi kultúrához vezető első lépések nem tehetők meg azonnali kívánság vagy esetleg azonnal felmerülő szükséglet alapján. Az ennek bázisán felépülő jogrendszer általánban nagyon finom és érzékeny hálózat, amelyik automatikusan nem „ állíthat mindent félre”, ami a társadalomban az évtizedek során létrejött. Ez korlátokat teremt minden egyes újonnan létrehozott normára. — Az ipari oltalmi jogok esetében pedig az azt jelenti, hogy a fejlett ipari országokban meglévő rendszerre való egyszerű és azonnal „átültetésre” nincs lehetőség, mivel az egyedülálló műszaki megoldásból folyó viszonyokat már egy fél évszázada valamilyen módon szabályozták. Ennek ellenére az iparjogvédelmi jogszabályalkotási tervek megvalósítása a Cseh és Szlovák Köztársaságban még most is egy erőteljes beavatkozást jelent a „berögzült” nézetekbe. A jogszabályi változások megtörténtek, elfogadták az új találmányi, ipariminta- és újítási törvényt, megtették az első lépést az ipari tulajdon oltalmával kapcsolatos, valóban új jogszabályok létrehozása terén. A jövőben is az ipari oltalmi jogokkal kapcsolatos minden egyes eldöntendő kérdésnél számításba kell venni a többi jogágazat jogszabály-alkotási szándékával való koordináció szükségességét, különösen azokét, amelyek az ipari oltalmi jogok kialakításával állnak összefüggésben. Esetünkben ez főként a kereskedelmi és a versenyjogokra fog vonatkozni, de a közigazgatási bíróságokra, a polgári jogokra és egyebekre is kiterjed. Természetszerűleg az ipari tulajdonnal kapcsolatos jogszabályalkotás sohasem marad el az európai oltalmi jogok, különösen a szabadalmi jog mögött. És ugyanúgy természetes az, hogy ez egyszerűen nem éri el ezt a szintet jelenleg a piacgazdaságra való átmenet időszakában, a jól ismert okokból kifolyólag. Ami fontos azonban, az az, hogy a jelenlegi jogi helyzet és a felmerülő piacgazdasági szükségletek közötti leginkább „zajos” ellentmondások máris megszűntek. A Cseh és Szlovák Köztársaságban
