Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám - Milan Jurceka: Ipari oltalmi jogok a piacgazdaságra való átmenet időszakában
2 Milan Jurceka tulajdonosának kizárólagos joga volt ahhoz, hogy a szabadalommal oltalmazott tárgyat előállítsa, forgalomba hozza, értékesítse vagy hasznosítsa. A szabadalom kifejezett jogot biztosított a tulajdonosnak a szabadalommal védett találmány kizárólagos hasznosítására. A szabadalmi jogot áruként is lehetett kezelni, átruházható volt, vele kapcsolatban licenciaszerződést lehetett kötni és mód volt elzálogosítására is. A szabadalom hasznosítása a szabadalomtulajdonos magánügye volt, és az állam beavatkozására csak kivételes esetben, például elkobzáskor került sor. A dinamikus iparjogvédelmi fejlődés a második világháború és a német megszállás idején megszakadt. Az 1939 utáni események a szellemi tulajdon hasznosításával kapcsolatos jogok tekintetében is igen hátrányos következményekkel jártak. A háború előidézte, meglehetősen bonyolult helyzetben nem folytatódhatott a háború előtti köztársaság idején megkezdődött irányzat. Csehszlovákiában a fasizmus alól történt felszabadulása után és azt követően, az ötvenes években, a fejlődés nem egyszerűen tovább lassult, hanem az országban végbement politikai és gazdasági változások következtében sok évvel lemaradt. Annak ellenére, hogy az addigi szabadalmi jog még hatályban volt köztársaságunkban, a nemzeti államigazgatási, államosítási és elkobzási szabályok meglehetősen hátrányosan befolyásolták a szabadalmakat, a szabadalmi bejelentéseket és a találmányhoz fűződő jogokat. Számos szabadalom, szabadalmi bejelentési jog és találmány hasznosításával kapcsolatos jog állami tulajdonba ment át (az államosítás azokat a szabadalmakat érintette, amelyek az államosított tulajdon ügygondnokát vagy tulajdonosát illették meg), az összes következménnyel együtt, amely később az egész gazdaságra átterjedt. Bármilyen erőfeszítéseket is tettek a jogszabályalkotók, nem tudtak radikálisan módosítani azokon a rossz elveken, amelyek társadalmunkban az ötvenes évektől kezdve a viszonyok alakulásának alapját képezték. Éppen ellenkezőleg, a korszak állami jogszabályai teljes egészében tagadták azt, hogy korábban szabadalmi rendszer működött, és hogy kialakult a tágabb értelemben vett kereskedelmi jogi szakma, a szabadalmi jog. Az ipari vagy szabadalmi jogok törvényessége — melynek országunkban a valóságban a második világháború előtt vége lett —- gyakorlatilag a 90-es évek elejéig fennmaradt. Hazánk több mint egy fél évszázadon át a szabadalmi rendszer területén kívül maradt, annak ellenére, hogy e rendszer évszázadokon keresztül fennállt, és természetesen létezett abban az időben is, amikor mi „ünnepélyesen” lemondtunk róla. Mindennek kikerülhetetlenül nyoma maradt. Évtizedek során a társadalom — és benne az emberek — nem mondtak le arról az eszméről, hogy a találmányok értéke nem változott, és arról, hogy az ezekkel a megoldásokkal összefüggő jogok komplexuma főként személyhez fűződő jog. AZ IPARI JOGOKKAL KAPCSOLATOS JOGSZABÁLYI ELKÉPZELÉSEK A CSEH ÉS SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Jelenleg a Cseh és Szlovák Köztársaságban a jogrendszer strukturális átalakítási folyamatának csúcspontját éljük. A gazdasági szférában az új jogszabályalkotás a módosított Csehszlovák Alkotmányból következik, amely valamennyi tulajdonformának hasonló jogi oltalmat biztosít. Az elfogadott Alapvető Jogok és Kiváltságok Chartájának ez képezi az alapját. Ezen alkotmányos elvekkel összefüggésben a Polgári Törvénykönyv alapvetően megváltozott, az új Munka Törvénykönyve és az Üzleti Törvény előkészület alatt áll. Az új jogszabályok figyelembe veszik a korábbi törvénykönyveinket és a csehszlovák jogi kultúra szintjét, de következetes törekvésünk az, hogy e rendelkezéseket összhangba hozzuk az Európai Közösség országaiban és az államközi megállapodásokban alkalmazott joggal, amely fokozatosan alakul ki az egyes országokban. Az új iparjogvédelmi jogszabályokat úgy alakították ki, hogy az előző törvényekhez képest egy sor alapvető módosítást tartalmazzanak. Ezeket a módosításokat főként az idézte elő, hogy a piacgazdaságban, amely jelenleg bevezetés alatt áll, olyan jogi alapokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik a szellemi tulajdon megbecsülését, melyeket ezen a területen a találmányok, az ipari minták és bizonyos mértékig, egy átmeneti időszak alatt, az újítási javaslatok reprezentálnak. Az alkotómunka eredményeinek létrehozásából és megvalósításából folyó viszonyok korábban hiányos jogi elrendezése — mely az akkoriban támogatott központi és adminisztratív gazdaságirányítási rendszerből következett — teljes mértékben megszűnt. Az erre vonatkozó szabályok nem felelnének meg a piacgazdaság igényeinek, nem is említve azt a tényt, hogy közvetlen ellentmondásban lennének a megváltozott, illetőleg az új jogszabályokkal, amelyek a szükséges jogi feltételeket teremtik meg a gazdasági reform céljainak megvalósításához és a piacgazdaságra való áttéréshez. Ezek az eredmények fontosak a belső és a nemzetközi iparjogvédelmi gazdasági kapcsolatokban, ahol az egyedülálló műszaki megoldások intellektuális jellege, amely jelentősen befolyásolja a műszaki fejlesztést, extenzív cserelehetőséget, maximális megtakarításokat eredményez munkában és költségekben anélkül, hogy az anyagi alapokat meg kellene mozgatni, és ahol ezek a gazdasági verseny hatékony eszközei. Az elmúlt időszakkal összefüggő korábbi jogi eszközök szovjet modell szerinti „találmányi és újítási törvény” jogintézményeinek megszüntetésével elsősorban arra van szükség, hogy az iparjogvédelem tárgyai valódi áruként viselkedjenek már a piacgazda
