Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám - Milan Jurceka: Ipari oltalmi jogok a piacgazdaságra való átmenet időszakában
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 97. évfolyam, II. 1992. április MILAN JURCEKA* Ipari oltalmi jogok a piacgazdaságra való átmenet időszakában A rendszerrel és a makrogazdasággal összefüggő előkészítő intézkedések sorozata után a cseh- és szlovák gazdaságnak a nyitott piacgazdaságra való áttérése folyamatában — amelyre az elfogadott gazdasági reformprogrammal összhangban Csehszlovákiában 1991. január 1. előtt került sor — az eddigi legfontosabb lépések az alábbiak voltak: — árliberalizáció, — a kereskedelem liberalizálása és — a csehszlovák korona korlátozott belső konvertibilitásának bevezetése. Ugyanakkor a gazdasági fejlődés új makrogazdasági szerkezetét a valóságnak jobban megfelelő csereárak, devizapolitikai jellemzők, az állami költségvetés és a bér- és árszabályozási előírások határozták meg. A tulajdonviszonyok alakulásához szükséges új környezet és a magáncélú üzleti tevékenységek liberalizált fejlesztése fokozatosan és egyszerre kezdett formálódni. Az év első hónapjaiban a makrogazdasági szerkezet tovább szakosodott a kamatláb szabályozásával az importkiadásokban, a forgalmiadótételekben, párhuzamosan az egyéb eszközökben történt változásokkal. A gazdaság működését szabályozó új feltételeket — melyek ez év elején léptek hatályba — általában úgy alakították ki, hogy a cseh és a szlovák gazdaság és társadalom hosszú távú problémáinak egyetlen lehetséges megoldását, valamint a közép- és hosszú távú fejlesztés „receptjét” jelentsék. E törekvések célja: — a nyitott piacgazdaság természetes mechanizmusainak létrehozása, melyek spontán teremtik meg a világviszonylatban kovertálható minőségű és szerkezetű termelés folyamatos növekedését, megfelelően a hasonló nemzetközi eredményekhez, mivel a gazdaságnak csupán ez a működési formája képes arra, hogy mind hosszú távon, mind természetes úton, ne csupán a dinamikus gazdasági formációt, hanem a foglalkoztatás és a megnövekedett életszínvonal kívánt szintjét is garantálja; * A Cseh- és Szlovák Köztársaság stratégiai tervezési miniszterének első helyettese. — olyan kedvező makrogazdasági feltételek egyidejű megteremtése, melyek mellett ezek a mechanizmusok pontos és gyors működésre képesek. A radikális gazdasági reform megvalósítása szükségessé tette az iparjogvédelmi döntéshozatalt is, legalább az alapvető (mininális) lépések terén, azért, hogy a piacgazdaságra való áttérés ne a legrosszabb formában valósuljon meg, azaz ne a központi tervezés és a piacgazdaságok hibridje formájában, amely a két rendszer legrosszabb oldalait ötvözné. Ennek eredménye ugyanis a hatékonyság hiánya és szociális megrázkódtatások sorozata lenne. A jogilag szükséges változtatások első feltétele a tulajdonjogok meghatározása volt. Le kellett bontani és teljes mértékben el kellett törölni a létező hagyományos, központi típusú modellt képviselő tulajdonosi struktúrákat, beleértve a vonatkozó nómenklatúra-rendszert. Ezt meg kellett tenni, mivel az oltalmi jogok oszthatatlansága és át nem ruházhatósága a közös tulajdonosi rendszerben a piac létrehozásának és a vállalkozói üzleti tevékenység kibontakozásának fő akadálya lenne. Ezért volt szükség a megfelelő bevezető piacgazdasági intézmények megszervezésére a reform egyedi lépéseivel összhangban, amely lehetővé teheti a valódi tulajdonosok megbízható azonosítását és döntő hatásköreik decentralizálását, kedvező lehetőségek mellett. AZ IPARJOGVÉDELMI JOGSZABÁLYOK EDDIGI FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI Röviden szeretnénk utálni arra, hogy a második világháború előtt a Csehszlovák Köztársaság azok közé az országok közé tartozott, amelyek az egyik legkorszerűbb jogszabályokkal rendelkeztek az ipari oltalmi jogok tekintetében. A korszak bírósági és szabadalmi irodalmának tanúsága szerint a határozathozatali gyakorlat összhangban volt a fejlett ipari és kereskedelmi viszonyokkal. Az akkoriban hatályos, a maga idejében innovatív szabadalmi törvény világos jogi szerkezetet teremtett, amely a szellemi tulajdonra úgy tekintett, mint minden egyéb, más tulajdonra. A szabadalom
