Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Paul Braendli: Az Európai Szabadalmi Rendszer
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 97. évfolyam, II. 1992. február DR. PAUL BRAENDLI* Az Európai Szabadalmi Rendszer Nem beszélhetek az európai szabadalmi rendszerről anélkül, hogy ne említeném az utóbbi néhány évben bekövetkezett átfogó politikai változásokat. Kelet- és Nyugat-Európában mindeddig sokan úgy tekintettek Európa természetellenes megosztottságának befejeződésére, mint valami távoli álomra, amely talán a jövő században válhat valósággá. A háború utáni Európa politikusai azonban mindig is hangoztatták azt a mélyről jövő meggyőződésüket, hogy kontinensünknek csak egyesített Európaként van jövője. Ebben a jövőben az európaiaknak egységes politikai megoldást kell találniuk kulturális, társadalmi, jogi, mindenekelőtt azonban gazdasági problémáikra. Európaiakon nemcsak az EGK-hoz tartozó 343 millió lakost és az EFTA 33 miihó tagját értem, hanem mindazokat, akik az „Európa” kifejezés ernyője alá tartoznak. Budapesti szimpóziumunk csak egy a számtalan lépés közül, amely e gondolat tettekre váltásához vezet. A szimpózium fókuszpontjában álló országok, de rajtuk kívül mások is, most veszik át azt a politikai és gazdasági filozófiát, amely az elmúlt négy évtizedben a nyugat-európai fejlődést formálta. Szabadpiaci elvek bevezetése és alkalmazása egyrészt műszaki haladás, másrészt: ezek a tartós gazdasági siker közös követelményei. A műszaki haladás azonban megkívánja a szellemi tulajdon hatékony oltalmát — ezt a tényt elsőként alighanem a Velencei Köztársaság ismerte fel mintegy 500 évvel ezelőtt, amikor is dekrétumot adott ki a feltalálók védelme érdekében. Ez volt az első lépés. Az akkoriban vezető kereskedelmi hatalomnak számító Velence urait ugyanaz az éleslátás vezette, amely végül is az egységes nyugat-európai iparjogvédelmi rendszer létrehozatalát eredményezte. Az Európai Szabadalmi Szervezet létrejöttének rövid áttekintése után szeretném megvizsgálni, hogyan fejlődött, hol tart most a szervezet, és mit tartogat számára a jövő. Végezetül néhány észrevételt szeretnék tenni a közös piaci kilátásokról, mindenekelőtt pedig a közép-európai országokkal való jövőbeni kapcsolatokról. 1949-ben Franciaország és a Benelux-országok létrehozták a Hágában működő Nemzetközi Szabadalmi Intézetet — Önök közül többeknek nyilván ismeretes francia nevének rövidítése: IIB. Ugyanabban az évben Longchambon francia szenátor Strasbourgban az Európa Tanács elé terjesztette javaslatát egy Európai Szabadalmi Hivatal felállítására és a szabadalmi jogok és az engedélyezési eljárás harmonizálására. Meghaladná az előadás kereteit, ha részletezném mindazokat a lépéseket, melyek az ötlet megvalósításához vezettek egy nehézségekkel teli úton. Hadd említsem meg azonban a két legdöntőbb eseményt az Európa Tanács munkájának eredményeként: — 1953-ban kötötték meg a szabadalmi bejelentések alakiságaira vonatkozó Európai Egyezményt, és — 1963-ban írták alá a találmányi szabadalmakra vonatkozó egyes jogi rendelkezések egységesítésére létrejött Egyezményt. A következő párhuzamos fejlemények mintául szolgáltak az európai szabadalmi rendszer további fejlődése számára: — 1951-ben létrehozták Párizsban az Európai Szén-és Acélközösséget; — 1958-ban hatályba lépett az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés. Csupán egy év telt el, és az Európai Közösség hat tagállama tárgyalásokat kezdett egy európai szabadalomjogi rendszer felállításából. Több éves szünet után a tárgyalások betetőzéseként 1973-ban aláírták az európai szabadalom engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezményt, majd 1975-ben a közösségi szabadalomról szóló Luxemburgi Egyezményt. Ez utóbbiról a későbbiek során részletesen fogok beszélni. Végezetül, miután a Müncheni Egyezmény 1977. október 7-én hatályba lépett, az újonnan létrehozott Európai Szabadalmi Hivatalhoz 1978. június 1- jén nyújtották be az első szabadalmi bejelentést. Huszonkilenc évig tartott, amíg az ötlet valóra vált. Azért hangsúlyozom az eltelt időt, mivel jól szemléltet egy meglepő tényt: az átfogó politikai szándék és az európai ipar európai szabadalom iránti, egyre növekvő igénye ellenére a gyorsabb előrehaladást számos politikai, jogi és adminisztratív tényező gátolta. * Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke.
