Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 97. évfolyam, II. 1992. február BOBROVSZKY JENŐ Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI I. A KUTATÁSI FELADAT ÉS TUDOMÁNYOS ELŐZMÉNYEI A hazánkban végbemenő történelmi rendszerváltás egyik célja a nemzetközi együttműködésre fokozottan támaszkodó piacgazdaság kiépítése, amely magával hozza a piac tradicionális értékeinek helyreállítását a parancsuralmi tervirányítási rendszer lepusztult, csillagukat vesztett struktúrái helyébe. Ez a folyamat szükségképpen együtt jár a szellemi javak mint gazdasági és szellemi erőforrások, valamint az iparjogvédelmi jogintézmények mint a jogilag szabályozott piaci harcmodor eszközei szignifikáns felértékelődésével, mivel mindezek eredendő közege és ihletője a piaci verseny. A csúcstechnika, a „high tech” egyes új eredményei, különösen a szoftver, az integrált áramkörök és a biotechnológia (új növény- és állatfajták, génsebészet) speciális nemzeti és nemzetközi szabályozást igényelnek, új fogalmak bevezetését, elméleti összefüggések tudományos tisztázását és mélyebb megértését követelik meg. A magyar külpolitikai reorientáció, az Európai Gazdasági Közösségbe való integrálódás távlati célja szükségessé teszi az Európai Szabadalmi Szervezethez való csatlakozás feltételeinek, előnyeinek, ütemezésének átgondolását. Az iparjogvédelem napjainkban felgyorsult globális nemzetközi harmonizációja a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) és az Általános Kerskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) keretében, megköveteli a magyar álláspont kimunkálását, majd a következő években a magyar iparjogvédelmi jogszabályok adaptációját ezekhez a nemzetközi egyezményekhez. A világban végbemenő, jelzett változások új módon vetnek fel számos, korábban megválaszoltnak hitt kérdést, az iparjogvédelem és általában a szellemi tulajdon elmélete, a jogalkotás, a joggyakorlat, a nemzetközi kapcsolatok és az iparjogvédelem kutatása és oktatása szempontjából. Az értekezés célja, hogy ezek közül megvizsgáljon néhány, a gyorsuló idő által felvetett fontos elméleti és gyakorlati kérdést. Az értekezés sokrétű, szerteágazó témájának átfogó, egységes rendszerben való történeti és elméleti igényű feldolgozására még nem került sor. Az egyes részkérdéseknek hatalmas mennyiségű, rohamosan gyarapodó külföldi szakirodalma van, és néhány témakörben értékes hazai eredmények is születtek. Ezeket a tudományos előzményeket az értekezés 25 év szakmai tapasztalata, egyes empirikus vizsgálatok, a hazai és nemzetközi irodalom áttanulmányozása és a mérnök, jogász, közgazdász kollegákkal folytatott inspiráló, impulzusadó szakmai viták tanulságai alapján tovább építeni törekszik. II. A KUTATÁS MÓDSZERE A kutatást a téma sokoldalúsága által igényelt módszertani pluralizmus — a történeti, komplex, logikai és jogösszehasonlító módszerek együttes alkalmazása — jellemezte. Az iparjogvédelem egyetemes és hazai fejlődésmenetének feldolgozását indokolták az ezekben az években világszerte összetorlódott iparjogvédelmi bicentenáriumok (USA, Franciaország) és centenáriumok (Magyarország, Ausztria, Svájc), valamint az ilyen jellegű, egyben a jövőre is orientált hazai feldolgozás hiánya. A multidiszciplináris, a témát egy átfogó technikai, piacgazdasági, nemzetközi és civilizációs összefüggésrendszerbe helyező megközelítést megkövetelte az a körülmény, hogy az iparjogvédelem természettudományos, technikai, informatikai, közgazdasági és nemzetközi elemekkel átitatott, több szakma metszéspontján található jogterület, jogászok, mérnökök és közgazdászok közös professzionális szférája, amelynek elemei, összefüggései és a mögöttük zajló eleven reálfolyamatok komplex, sokoldalú megközelítése, elemzése nélkül nem lehet eljutni a megkísérelt válaszadások verifikálásához és egy viszonylagos összegezéshez. Logikai módszerként az értekezés az általánostól az egyre konkrétabb jelenségkörök felé haladó koncentrikus tárgyalást, a rendszerszemléletű megközelítést és az ellentétpárok dinamikus egyensúlyi szemléletét alkalmazta az egyes fogalmak elméleti felbon-
