Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben
Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben 31 tásában, elemeik, összefüggéseik és folyamataik szimmetriájának feltárásában. Az értekezés a koncentrált nemzetközi jogösszehasonlító módszert használta, elsősorban az USA, az Európai Gazdasági Közösség és Japán törvényhozására, joggyakorlatára és jogirodalmára fordítva a figyelmet, mivel az innovációnak ez — a világ szabadalmi tevékenységének 80%-át képviselő — három nagy áramköre határozza meg napjainkban a technikai, különösen a csúcstechnikai fejlődés tempóját, nyújtja az iparjogvédelmi adaptációs mintákat, bocsát ki törvényhozási lökéshullámokat és hoz világprecedens értékű elvi döntéseket. Az elméleti igényű és gyakorlati segítségnek is szánt tudományos megállapítások megtételéhez egyes kevéssé ismert nemzetközi tendenciák, tények, összefüggések leíró feltárása, a ténybeli és jogi helyzet bemutatása, az ütközőpontok, ellentmondások elemzése és kritikai értékelése szolgáltak alapul. III. AZ ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA 1. Jog és technika kapcsolata Az értekezés összefüggést keres a jog és a technika látszólag idegen fogalmai között annak alapján, hogy mindkét mesterséges képződmény forrása az emberi szellem, egyik sem csak a létező helyzet leíró visszatükrözése, hanem mindkettőnek közvetlenül a gyakorlatra ható, jövőalakító, előíró jellege van, kanti értelemben nem a „Sein” (a „van”), hanem a „Sollen” (a „legyen”) síkjába tartozó követelményeket, lehetőségeket kifejező cselekvési minták, regulativ jelenségek. A jog és a technika egyaránt megfordíthatatlanul és szakadatlanul előrehaladó történelmi kontinuum, mindkettő nyitott, a természeti és társadalmi valóság tényezői által meghatározott rögzítő-stabilizáló, de egyben dinamizáló-katalizáló rendszer. Bizonyos értelemben a jog is egyfajta társadalmi technika, másrészt a technika egyfajta normatív rendszer. A jog és a technika talán legintenzívebb összefonódási és ütközőterepe a piacgazdaság és a nemzetközi együttműködés erőterében formálódó iparjogvédelem mint természeti technikai tartalmú társadalmi technika. A tudatos és irányított állapotváltoztatásra irányuló jellegük miatt a jog és a technika a modernizáció alapvető instrumentumai, a „fejlődés ékei” és húzóerői; természetes, erkölcsileg igazolható fejlődési irányuk az ember természeti korlátáival szembeni és társadalmon belüli szabadsága kiteljesítése, az élet emberhez méltóvá tétele. 2. A technika és az iparjogvédelem történeti fejlődésvonala A technikai haladás és az iparjogvédelem történeti fejlődésvonalának párhuzamos áttekintése néhány fontos következtetés levonására nyújt lehetőséget. A szabadalmi és más iparjogvédelmi oltalom nem sine qua non feltétele a technikai haladásnak; műszaki fejlődés az iparjogvédelem kialakulása előtt is volt és — mivel a feltalálói alkotószenvedély az ember nembeli lényegéhez tartozik — bizonyosan anélkül is lenne. A találmányok végigkísérik a civilizációt, a világnézettől függően: az emberi önteremtés és/vagy a teremtés folytatása történetét. A fejlett ipari országok történelmi tapasztalata azonban alátámasztja, hogy a technikai haladás és az iparjogvédelem tandemszerű korrelációs viszonyban, egymás fejlődését előremozdító „kettős spirál” kapcsolatban áll egymással. Az iparjogvédelem kialakulásának fő csomópontjai: a szabadalmi jog csírája az antik technika időszakában (Sybaris, i. e. V. század), a szabadalmi jog kialakulása a római-germán jogcsaládban (Velencei Dekrétum, 1474), a szabadalmi jog születése az angolszász jogcsaládban (Statute of Monopolies, 1624), az iparjogvédelmi törvényhozás világméretű elterjedése, és az iparjogvédelem nemzetközi rendszerének kiépülése a XVIII. század végétől a XX. század közepéig, az iparjogvédelem egységesülése és differenciálódása a XX. század közepétől napjainkig. Az iparjogvédelem fejlődését több tényező (a technikai haladás, a piacgazdaság, a nemzetközi kapcsolatok, a jog önfejlődése és a szellemi mozgalmak) együtthatása, történelmi konstellációja váltja ki; formatív szakaszai összekapcsolódnak az „új” kultuszát, a változás tradícióit hordozó nyugati civilizációs fejlődés csomópontjaival, annak ciklikusságával (reneszánsz, angol polgárosodás, francia felvilágosodás és az amerikai függetlenség elnyerése, napjainkban az „európa ház” és a „globális falu” eszméi jegyében folyó együttműködés). A céljaiban humán értékeket hordozó, eszközeiben az élő gondolat alkotóerejére támaszkodó iparjogvédelem stratégiai jelentősége, politikuma napjaink csúcstechnikai, piacgazdasági és nemzetközi fejlődése folytán szignifikánsan felértékelődik, a technika és a jog összefüggése rövidebbre zárul; a fejlődés aktív pólusa a technika, amelyhez képest a jog állandó lépéskényszerben van. A szabadalmi jog fejlődésében két ellenpont alakult ki: az amerikai szabadalmi jog és a világ többi országának a római-germán jogcsaládba tartozó szabadalmi joga. A nemzeti iparjogvédelmi törvényhozások tartalmi kialakítása nemzetköziesedik, növekszik benne az előre megszabott, kontingenciaelem; az iparjogvédelem fejlődésének alapvető meghatározója a technika behatolása az anyag egyre mélyebb szerveződési szintjeire, a szerzői jogra viszont elsősorban a kom
