Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: Iparjogvédelmünk az európai integráció tükrében
Iparjogvédelmünk az európai integráció tükrében 27 összefüggésben mehet csak végbe, másrészt nem szorítkozhat az oltalmazhatóság feltételeire vagy a bejelentési és az oltalommal összefüggő eljárások szabályaira, hanem — és gazdasági szempontból inkább — nagyban érintenie kell az iparjogvédelmi oltalom tartalmának és korlátainak, az oltalomból folyó jogok gyakorlásának és kikényszerítésének kérdéseit is. Ez utóbbiakat illetően iparjogvédelmünk europaizálásának túl kell terjednie a szűkebben vett jogterületen, s a kereskedelmi és versenyjog, a vámjog, a polgári eljárásjog és a büntetőjog egyes rendelkezéseit is meg kell változtatnia vagy legalábbis ki kell kényszerítenie hatékony és következetes alkalmazásukat. Mivel a társulási megállapodás is külön kiemeli, célszerű talán példaként venni az iparjogvédelmi oltalomból folyó jogok kikényszerítésének kérdését. Magyarország nem számít a bitorlók paradicsomának, a bitorlási esetek száma nem haladja meg az európai átlagot. A bitorlással, a szellemi javak jogtalan elsajátításával szembeni küzdelem szervezeti, eljárási és jogi feltételrendszere nagy hagyományokra tekint vissza. Tradicionálissága azonban az idő múlásának csapdájába esett: e hagyományos eszköztár már nem tud a felgyorsult üzleti, piaci élettel lépést tartani; a gyorsan „felfutó” és „kifutó” árukkal kapcsolatban az évekig tartó bitorlási perek csak utólagos — s már ezért sem teljes — orvoslást tudnak csak nyújtani. Hazánknak az ipari tulajdonjogok kikényszerítését egyrészt a jogsérelmet szenvedő részére rendelkezésre álló polgári jogi, polgári eljárásjogi eszközök „áramvonalasításával”, másrészt egyes közjogi intézkedéseknek a megteremtésével, illetve szigorításával kell hatékonyabbá tennie. A magyar Polgári Törvénykönyv 85. §-ának (4) bekezdése a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok megsértése esetére lehetőséget ad arra, hogy a bíróság ideiglenes intézkedést tegyen — ideértve a jogsértés eszközének zár alá vételét is —, ha a jogsértést valószínűsítették, és a késedelem jóvá nem tehető kárral járhat. Hasonlóképpen alkalmazható iparjogvédelmi perekben Polgári Perrendtartásunknak az ideiglenes intézkedésre vonatkozó az a rendelkezése (156. §(4) bek.), amelynek értelmében a bíróság a szükségesnek mutatkozó ideiglenes intézkedéseket az azokra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint teszi meg.20 A jogkikényszerítés szempontjából fontos továbbá Polgári Perrendtartásunknak az előzetes bizonyításról szóló 207. §-a is, amely szerint az érdekelt fél kérelmére akár a per megindítása előtt, akár annak folyamatban léte alatt előzetes bizonyításnak van helye, ha valószínűnek mutatkozik, hogy a bizonyítás a per folyamán, illetőleg annak későbbi szakaszában már nem lenne sikeresen lefolytatható, vagy az jelentős nehézséggel járna. A bíróság az előzetes bizonyítás elrendeléséről sürgős esetben az ellenfél meghallgatása nélkül is határozhat. Ezeket a perjogi eszközöket, bár alkalmasak arra, hogy a hosszadalmas bitorlási pert megelőzően lehetővé tegyék a — feltételes és ideiglenes — jogorvoslást és a bizonyítékok biztosítását, bíróságaink — sajnos — csak elvétve alkalmazzák. Bírósági gyakorlatunk túlzott óvatosságát, vonakodását e területen ezért — a társulási megállapodásra is figyelemmel — enyhítenünk kell, akár a szóban forgó szabályoknak a szabadalmi törvényünk folyamatban lévő reformjához kapcsolódó áramvonalasítása árán is. Az iparjogvédelmi oltalmak kikényszerítésére vonatkozó közösségi és tagállami szabályok szempontjából a bitorlás elleni közhatalmi védekezésben van nagyobb adósságunk. Elkerülhetetlennek tűnik olyan határ- és vámintézkedések meghonosítása, amelyek — az európai gyakorlattal összhangban — megakadályozzák a hamisított, bitorlással előállított áruk forgalomba kerülését. Végül érdemes röviden áttekinteni azt, hogy Magyarország az EPC-hez milyen feltételekkel csatlakozhat, s hogy e csatlakozás várhatóan milyen hatást gyakorol majd a magyar szabadalmi jogra. Az EPC 58. és 87. cikkéből következően európai szabadalmi bejelentést nemcsak a tagállamok honosai, hanem lényegében bárki — természetes vagy jogi személy, illetve a jogi személyekkel egy tekintet alá eső szervezet — tehet függetlenül attól, hogy mely országban van a székhelye, lakóhelye, hogy milyen állampolgár; s a Párizsi Uniós Egyezmény tagországában, illetve arra vonatkozóan tett szabadalmi bejelentésére — honosságától, állampolgárságától függetlenül — bárki alapíthat az európai szabadalmi bejelentésével kapcsolatban elsőbbséget.21 Ebből következik, hogy a magyar bejelentők számára már ma is nyitva áll az európai szabadalmi rendszer, minden korlátozás nélkül tehetnek európai szabadalmi bejelentést — akár ún. „first filing”ként, akár a nemzeti bejelentésen alapuló elsőbbség igénylésével. A magyar bejelentők élnek is ezzel a lehetőséggel — ha nem is nagy számban (1990-ben pl. 103 magyarországi eredetű európai szabadalmi bejelentést tettek).22 Az EPC-hoz való csatlakozásunk fő eredménye az lenne, hogy Magyarországra kiterjedően is be lehetne nyújtani európai szabadalmi bejelentéseket. Az EPC 3. cikke szerint ugyanis az európai szabadalmat egy vagy több szerződő államra nézve lehet kérni; csatlakozásunkat követően a bejelentők hazánkat is megjelölhetnék európai szabadalmi bejelentéseikben. A külföldi bejelentők tehát választhatnának, hogy európai szabadalmi bejelentéssel (s azon belül többnyire a PCT-vel való kombinációban ún. „euro- PCT”-úton) vagy pedig — a Párizsi Uniós Egyezmény szerinti elsőbbség igénybevételével — hagyományos nemzeti bejelentéssel szerezzenek-e szabadalmat Magyarországon. A Magyarországra megadott európai szabadalom — az EPC 2. cikkének (2) bekezdése értelmében — a Magyarországon megadott nemzeti szabadalommal azonos hatályú és azonos feltételek alá tartozó lesz, feltéve, hogy az EPC másként nem rendelkezik. Ez
