Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Héléne Papaconstantinou: A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai
22 dr. Héléne Papaconstantinou hogy szakmai szavatossági biztosítékkal rendelkezzenek bármilyen mulasztás esetére. III. Ügyfélkör C. Dickens a „Szegényember meséje a szabadalomról” c. írásában egy feltaláló szomorú tapasztalatait és bajait mutatja be, aki hónapokon keresztül rohangál egyik hivataltól a másikig, hogy megkapja a szabadalomhoz szükséges pecséteket. Végül a szegény feltaláló felteszi a kérdést irodalmilag ártatlan stílusban: egy ügyes megoldás feltalálásával, amellyel jót akart, valóban azt az érzést keltik az emberben, mintha hibát követet volna el. A szegény feltaláló balsorsa, amelyet Dickens nagyon szépen megfogalmazott meséjében, a szakemberek szakmai szolgáltatásai iránti bizalom szükségességéhez vezetett, akiknek szerepe ma jóval összetettebb, mint Dickens idejében volt. A szakma jelene itthon és külföldön a) Itthon A szabadalmi ügyvivő legfontosabb feladata, hogy közvetítő szerepet töltsön be a hatóságok és a feltaláló között a lehető legkedvezőbb szabadalmi oltalom elnyerése céljából, és ha ez sikerül, segítse elő a kereskedelmi úton történő hasznosítást, továbbá az ügyfél jogait bármilyen fenyegetés ellen védje. A szabadalmi ügyvivői feladatok sokkal fontosabbak a magángyakorlatot folytató ügyvivők ügyfeleinek többségét alkotó egyének és kisvállalkozások, mint a nagyvállalatok találmányi tevékenységének szempontjából. A szabadalom engedélyezésére irányuló törekvések közepette a szabadalmi ügyvivőnek nemcsak megfelelő leírást kell összeállítania és igénypontokat kell szerkesztenie. Felelős a szabadalmi bejelentések védelméért is abban a hosszadalmas eljárásban, amelynek során javítások és módosítások válhatnak szükségessé, mindaddig, amíg a vizsgálók elvárásai nem teljesülnek. Az első valódi nehézség, amellyel az ügyvivőnek szembe kell néznie, maga a feltaláló. Mindenképpen arra kell ösztönöznie a találmány megalkotóját, hogy az minden olyan adatot és információt bocsásson a rendelkezésére, amelyek lehetővé teszik számára a helyesen megszerkesztett bejelentés benyújtását és a szabadalomengedélyezési eljárás eredményes figyelemmel kísérését. Ebben a szakaszban az ügyvivő szerepe befolyásos és igen értékes. Néha a feltaláló és az ügyvivő közötti összekötő kapcsot ki lehet egészíteni az ügyintézésbe való beavatkozással. Előfordulhat, hogy az ügyvivőnek el kell hagynia hivatalát, hogy utánanézzen ügyfele megoldásának. Manapság elvárják tőle az ügyfél teljes ügye iránti érdeklődést, és ez tanulságosabb, mint egyszerűen az okirat megszerzése. A szabadalmi ügyvivőtől nemcsak azt kívánják meg, hogy a feltalálókkal tárgyaljon az oltalom megszerzésének eljárásáról, hanem azt is, hogy az üzleti lehetőségekkel is foglalkozzon, miután a találmány oltalomban részesült. A szabadalmi ügyvivő egyik kötelessége, hogy visszatartsa a feltalálókat a pereskedéstől, ha szabadalmuk nem teremt jogos alapot ehhez a lépéshez. Mindannyian tudjuk, milyen fontosságot tulajdonít a feltaláló szertelen ötletének! A szabadalmi ügyvivő szerepe, hogy tanácsot adjon a hozzá benyújtott bármilyen tárgyi megoldás vagy eljárás gyakorlati alkalmazhatóságát illetően, kereskedelmi értékére, ill. legkedvezőbb forgalomba hozatali lehetőségére vonatkozóan, valamint javaslatot tegyen, hogy adott esetben kizárólagos vagy korlátozott licenc a célszerűbb és mennyi időre. Törekednie kell arra is, hogy ügyfelét további feltalálói tevékenységre ösztönözze. Az ügyvivőnek meg kell állnia a helyét a technológia-transzferrel kapcsolatos tárgyalások lebonyolításában, megállapodás- és okirattervezetek megszerkesztésében. Az egyes feltalálók és kisvállalkozók szabadalmi ügyvivőjüktől elvárják, hogy ismerje a szellemi tulajdon összes jogi oltalmi formáját és jogaik érvényesítésével kapcsolatban is megfelelő tanácsokra számítanak. A jogérvényesítés a bíróság előtti fellépésre is kiterjedhet. Munkájuk végzése közben a szabadalmi ügyvivőnek konfliktushelyzetekkel kell szembenézniük, egyrészt két ügyfelük érdekei, másrészt ügyfelük és a nyilvánosság érdekei között. Ilyen esetekben a tanácsadásnak összhangban kell lennie a szakma képviselőitől megkövetelt erkölcsi szabályokkal. Néhány országban a szabadalmi ügyvivők a szakértői tanúk hírnevét a bitorlási és a megvonási eljárásokban való tanúskodás révén alapozták meg. Egyes országokban, különösen Nagy-Britanniában, érdekes jelenségnek bizonyult a kettős képesítés, nevezetesen a szabadalmi ügyvivői és az ügyvédi. A szabadalmi ügyvivőknek a magán- és a vállalati gyakorlat során fontos szerepük van az iparjogvédelmi rendszer támogatásában. Több területen arra törekszenek, hogy tudatosítsák a feltalálókban és a középvállalatokban a szabadalmi rendszer előnyeit és a kellő időben történő szakmai tanácsadás hasznosságát, és megértessék velük, hogy a szabadalmi rendszer az ő érdekeiket is figyelembe tudja venni, nem csupán a multinacionális nagyvállalatokét. Ilyen terület a nyilvánossággal való kapcsolattartás, a „public relations” politikája, amelynek keretében a hivatásukat gyakorló ügyvivők minden lehetőséget megragadnak, hogy cikkeket küldjenek és javasoljanak azoknak a szervezeteknek, amelyekkel kapcsolatban állnak (pl. kereskedelmi kamara, tudományos társaságok vagy egyetemek) és a szabadalmi rendszer politikájával foglalkozó szakembereknek, kiadványokat olvassanak, szórólapokat terjesszenek. A szakma legjobb reklámjának tekinthető a nyilvánosság részére történő, a szabadalmi rendszerről és szakemberekről szóló tájékoztatás. További terület a feltalálóknak való tanácsadás, arra vonatkozóan, milyen módon kelthetik fel az ipar érdeklődését. A feltalálók gyakran nem
