Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Héléne Papaconstantinou: A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai
A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai 23 találnak olyan iparágat, amely szívesen alkalmazná találmányukat, vagy nem kellő módon mutatják be megoldásukat, esetleg nem tudnak megfelelő bizonyítékkal szolgálni. A kudarcot a legkedvezőbb piac ismeretének hiánya is okozhatja. Fentieken kívül a szabadalmi ügyvivők és szakmai testületeik feladata, hogy mind a feltalálók, mind az ipar számára előnyös kapcsolatokat teremtsenek a kormányszervezetekkel. Néhány ország esetében megdöbbentő, hogy a vizsgálati és engedélyezési eljárásokat, illetve az éves engedélyezett mennyiségeket leszámítva milyen keveset tudnak a szabadalmi hivatalok képviselői a szabadalmakról. Az utóbbi években a szakma sokkal közelebb került a szabadalmi hivatalokhoz, és felkeltette érdeklődésüket a szabadalom engedélyezés utáni „utóélete” és a teljes szabadalmi rendszer iránt. b) Külföldön A külföldi ügyfél érdekében folytatott fáradozás a szabadalmi ügyvivőtől még nagyobb igyekezetét és az utasítások még szigorúbb végrehajtását követeli meg. A felsorolt követelményekkel vagy elvárásokkal való megbirkózás érdekében az ügyvivőnek tisztában kell lennie azzal a fő csapdával, amely a külföldi törvénynek a nemzetitől való eltérését jelenti, hogy mindenre kiterjedő felülvizsgálatot végezhessen a másik országban fellelhető ügyfelének a külföldi bejelentésekkel kapcsolatos munkája vonatkozásában. Tudnia kell, hogyan valósítható meg a legmegfelelőbb együttműködés. A leírtakon túlmenően nemcsak levelezési, hanem tárgyalási nyelvismerettel is kell rendelkeznie. Mivel az ügyvivőnek „avantgarde” technológiával kell foglalkoznia, felelősséget kell vállalnia azoknak a szabadalmüeírás-fordításoknak a helyességéért és pontosságáért, amelyeket irodája a külföldre benyújtandó bejelentésekhez mellékel. IV. A szakma A szabadalmi ügyvivők fontos szerepet játszottak néhány önkéntes nemzeti szervezet létrehozásában, figyelembe véve munkánk sajátosságait. Erőfeszítéseink Európában az UNIÓ (Európai Szabadalmi Ügyvivők és az EPO előtt eljáró Egyéb Képviselők Egyesülete) megalakulásához vezettek, amelynek több szakasza volt. A FICPI, a magángyakorlatot folytató vezető munkatársak nemzetközi szervezete, európaiból világszervezetté fejlődött. Az EPI-t, amely az európai szabadalmi ügyvivők fóruma, az EPO Igazgató Tanácsa által hozta létre. Az EPI Alapító Szabályzatából kitűnik, hogy az Intézet hivatalos célja „az EPO-val megvalósítandó együttműködés a szakmához kapcsolódó ügyekben, különös tekintettel a fegyelemre és a vizsgálatra, valamint az ismeretterjesztésben, azzal a szándékkal, hogy a tagokkal betartassák a szakmai szabályokat, továbbá az EPO-val és más testületekkel való kapcsolattartás az iparjogvédelmet érintő összes kérdésben”. Az EPI korábbi tisztviselőinek és egyéb bizottsági tagjainak köszönhető, hogy az intézetet nemzetközi szervezetté emelték, nemzeti érzékenységű „nemzeti küzdőtér” helyett. A szabadalmi ügyvivők — mind a magán-, mind a vállalati gyakorlat keretében — komoly szerepet játszanak az EPI működésében. Az intézet erejének kialakításához, jólétéhez és fennállásához elengedhetetlen, hogy a tagok kellő hatáskörrel rendelkezzenek, és minél több idejüket áldozzák az intézetre. Az EPI hasznos csatornának bizonyult az EPO irányába történő vélemény kinyilvánítása terén. Megfigyelői státusszal rendelkezik, és tanácsadói tevékenységet is fejt ki mind saját bizottságai, mint a SACEPO révén. Az EPO, a maga részéről, igen értékes együttműködésre törekszik a szakma irányában, és kész a szabad véleménycserére. Mindezt abban a meggyőződésben teszi, hogy az európai szabadalmi rendszer nem csupán az EPO-tól függ, hanem egyfelől az EPO személyzetével való szoros együttműködéstől, másfelől a szakmai képviselőktől. Az EPO az utóbbiakat legjobb követeinek tartja, és elvárja tőlük, hogy munkájukkal segítsék az európai szabadalmi rendszer értékeinek minél szélesebb körű felismerését, főleg az eljárások és a nagyfokú függetlenség tekintetében, amelyeket a nemzeti hivatalok csak irigyelhetnek. Elvárja továbbá az építő jellegű bírálatoktól és javaslatoktól, hogy alkalmassá tegyék az EPO-t újabb fejlesztések megvalósítására, amelyek mind a feltalálók, mind a szakma képviselőinek érdekeit szolgálják. Eddig az EPO a vizsgálat eredményeként 14 országnak tudott szabadalmat engedélyezni, és várható, hogy más országok is csatlakoznak az Európai Szabadalmi Egyezményhez. Felépítménye olyan magas szintet ért el, hogy csaknem helyettesíteni tudja a nemzeti rendszert. Az EPO „korunkkal lépést tartó”, virágzó, dinamikus intézménynek nevezhető. Érdemes megjegyezni, hogy az EPO mindent megtesz azért, hogy támogassa a bejelentőket és a szakmai képviselőket a szabadalmi oltalom elnyerésében, és kész minden javaslat elfogadására, amely az adott célt szolgálja. Az EPO irányába történő elkötelezettségünk folytán egy dologban biztosak lehetünk, hogy az egyéni feltalálók és a kisvállalkozások hasznot húznak majd azokból az előnyökből, melyeket az Európai Szabadalmi Rendszer számukra nyújt. Az elmondottakkal kíséreltem meg szakmánk bemutatását a nemzeti és az európai ügyvivők vonatkozásában. Remélem, sikerült betekintést adnom társadalmi szerepkörünkbe. Ha bármilyen kérdésük merülne fel, vagy néhány megállapítás vitát váltana ki, örömmel állok az Önök rendelkezésére. Fordította: Pálfi Csilla Lektorálta: Tidrenczel Béla
