Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Dr. Héléne Papaconstantinou: A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai

20 dr. Héléne Papaconstantinou a 3 ország szakemberei számára áttekintést adjon az európai szabadalmi rendszerről és az európai eljárás­ról. Kiegészítő tantárgyként a szabadalmi információt és a jövőbeni Közösségi Szabadalmi Egyezmény al­kalmazásának kérdéseit tanulmányozták. A tanfolya­mok értékes tájékoztatási forrásként is szolgáltak a hallgatók részére országaik iparjogvédelmi jogszabá­lyainak legutóbbi átdolgozására vonatkozóan. Több mint 100 fő vett részt a képzésben. A tanfolyam nagy sikert aratott, amely arra ösztönzi az EPO-t, hogy ha mód van rá, ismét szervezzen hasonló tanfolyamokat, ily módon erősítve a képzést az elkövetkezendő évek­ben. 4. A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai A) A házon belüli szabadalmi ügyvivők szerepe és feladata Az egynél több ügyvivőt foglalkoztató, házon belüli szabadalmi osztály határozza meg az adott szakemberek feladatait és tevékenységi körét. A rendszer irányítása szempontjából fontos szere­pet játszik a szabadalmi osztály, a kutatás és a veze­tés közötti kapcsolat kialakításának módja. A házon belüli szabadalmi ügyvivő feladata a következő: — a szabadalmi, használati minta és ipari minta bejelentések benyújtásával és ügyintézésével kapcsolatos feladatok ellátása, valamint a vo­natkozó jogok oltalma harmadik személyekkel szemben; — a szolgálati találmányok és harmadik személyek találmányainak értékelése; — a találmányi bejelentések benyújtásával és a megadott szabadalmak fenntartásával kapcso­latos tanácsadás, ill. részvétel a vonatkozó ha­tározatok meghozatalában; — a szolgálati találmányokról szóló jogszabályok alkalmazása; — a vállalati és intézményi igazgató tanácsok, valamint bizottságok szakmai és ipari ügyeket tárgyaló ülésein való részvétel; — a nemzeti és nemzetközi fejlesztések befolyáso­lása és az abban való részvétel, különös tekin­tettel a szabadalmi, ipari és használati mintaü­gyekre, valamint a vonatkozó jogszabályokra. Néhány vállalatnál a szabadalmi ügyvivő fela­datkörébe tartoznak a védjegybejelentésekkel és - ügyintézéssel kapcsolatos teendők is. Számos cégnél külön részleg foglalkozik a szaba­dalmakkal és külön részleg a licenctevékenységgel. A hivatásukat gyakorló ügyvivőknek jobb és mél­tóbb helyük van azoknál az anyavállalatoknál, ahol teljes munkaerő-állományuk — nevezetesen minden fiókvállalatuk és kirendeltségük — iparjogvédelmi ügyeivel is foglalkoznak. A nagyvállalatok saját üzemi szabadalmi osztá­lyukon belül alakítanak ki házi oktatási rendszert, amely kiterjed a beiskolázásra, valamint a minősítés­sel záruló oktatási időszakra. Az intézményen belüli képzést általában külső tevékenységekkel egészítik ki. (tanfolyamokon való részvétel stb.) Az intézményen belül tevékenykedő ügyvivők fel­adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy rengeteg háttérmunkát követelnek meg tőlük a kutatási te­vékenység megkezdése előtt, és jobban kell ismer­niük vállalatuk belső ügyeit, mintha magángyakor­latot folytatnának. B) A magángyakorlatot folytató ügyvivők szerepe és feladatai A foglalkozási ágakat, figyelembe véve jellegüket, mind az adott szakmát művelők, mind az ügyfe­lek könnyen tekintik statikus tárgynak az egyébként változó világban. Az utóbbi években a technológia rohamos léptekben fejlődött, és ami foglalkozásunk szempontjából fontosabb, ügyfélkörünk szervezetei­ben, nagyságában, összetételében és felkészültségé­ben figyelhetők meg lényeges változások. Ügyeik in­tézésének módját is ugyanez jellemzi. Következéskép­pen a változások újabb változásokat vonnak maguk után a szakma megközelítését és a magatartást il­letően. Lényeges különbség tapasztalható a 20 évvel ezelőtti és a mai szabadalmi ügyvivői irodák között. Napjaink ügyvivőjének „kelléktárából” az aláb­biak semmiképpen sem hiányozhatnak: I. Személyisége, beleértve szakmai színvonalát és hozzáértését. Ma a szabadalmi ügyvivőtől elvárják, hogy „szélesebb skálán” mozogjon a modern iparban. Ennélfogva megkövetelik tőle, hogy szakképzettsége és ismeretei lépjék túl a képesítő vizsgához szükséges ismeretek szintjét. II. Hivatala. III. Ügyfélköre, nemzeti és nemzetközi méretekben. IV. A szakmai ügyekkel foglalkozó testületek (pl. az EPI) munkájában való részvétel. I. A szabadalmi ügyvivő személyisége A „public relations” szinte minden területén az embert inkább személyisége, mint munkája szigorú értékelése alapján ítélik meg. A legkorábbi időszakban, a szakma „hajnalán”, amikor még nem jegyezték be a szabadalmi ügyvi­vőket, a „feltalálók barátjának” nevezték őket. Ma szabadalmi ügyvivőnek lenni több, mint a „feltalá­lók barátjáénak lenni. Az elméleti és gyakorlati kép­zés folyamán szerzett ismereteken kívül ez a hivatás megkívánja az ügyvivőtől, hogy megfeleljen a becsü­letesség szigorú követelményeinek az ügyfelekkel való kapcsolattartás során, amely magában foglalja az ér­dekellentétek kikerülését, a lehető legnagyobb biza­lom alapján megvalósuló bánásmódot és a pártat­lanságot. A fenti tulajdonságokat és követelményeket mind nemzeti, mind nemzetközi szinten intézményesítet­

Next

/
Thumbnails
Contents