Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Dr. Pungor Ernő: Megnyitó beszéd a „szabadalmi oltalom a piacgazdaságban: Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország” c. szimpóziumon
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 97. évfolyam, II. 1992. február DR. PUNGOR ERNŐ* Megnyitó beszéd a „Szabadalmi oltalom a piacgazdaságban: Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország” c. szimpóziumon Nagy megtiszteltetés számomra, hogy e rangos szimpóziumon elsőként szólva, a házigazdák nevében köszönthetem a résztvevőket. Szeretnék köszönetét mondani a Szellemi Tulajdon Világszervezete főigazgatójának, dr. Bogsch Árpád úrnak és az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének, dr. Paul Braendli úrnak a szimpózium megszervezéséért és támogatásáért. Azt hiszem, valamennyi magyar résztvevő számára külön öröm, hogy a szimpóziumnak Budapest adhat otthont. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező napok jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a Cseh- és Szlovák Köztársaság, Lengyelország és hazánk iparjogvédelmi szakemberei kölcsönösen megértsék egymást, feltárják régiónk közös vonásait és az egyes országok iparjogvédelmi rendszerének sajátosságait, valamint ahhoz, hogy felmérjék európai integrációnk esélyeit e területen. Bízom továbbá abban is, hogy e szimpózium legalább akkora súllyal irányul arra is, hogy e kelet-közép-európai régió és Európa más részei közt elősegítse a kölcsönös megértést, információt nyújtva rólunk Európa más államainak — és Európáról nekünk. Különösen szerencsésnek tartom a szimpózium témaválasztását: „Szabadalmi oltalom a piacgazdaságban” . A hazánkban végbemenő rendszerváltás lényege a parlamenti demokrácia és a piacgazdaság megteremtése. Ez a folyamat — amely természetesen Lengyelországot, valamint a Cseh- és Szlovák Köztársaságot is jellemzi — szükségképpen együtt jár a szellemi javak, valamint a jogtalan elsajátításukkal szembeni védelemre hivatott iparjogvédelem felértékelődésével. Ebben az irányban hat — mindhárom ország esetében — az is, hogy a gazdasági szerkezet átalakításában meghatározó szerepet játszik a külföldi tőkeberuházás, a technológiatranszfer, aminek szintén fontos „infrastrukturális” feltétele a korszerű, európai szintű iparjogvédelmi rendszer. Műszaki fejlesztés, találmányok, innováció nélkül, alkotóerőnk, szürkeállományunk kiaknázása nélkül nem zárkózhatunk fel Európa fejlettebb részeihez. Az alkotóerő felszabadítását és fejlődésünk szolgálatába állítását úgy érhetjük el, ha eszközeinket két síkon mozgósítjuk. Egyrészt működtetnünk kell a magyar iparjogvédelem piaci eszköztárát, másrészt erősítenünk kell a műszaki fejlesztés, az innováció területén a piackonform állami szerepvállalást. A következőkben az előrelépés e két irányát szeretném röviden jellemezni. Nincs piacgazdaság iparjogvédelem nélkül és iparjogvédelem sincs piacgazdaság nélkül. Az elmúlt évtizedekben saját bőrünkön tapasztaltuk: az iparjogvédelmi oltalom gazdasági szerepét nem tudja betölteni gazdasági verseny, piaci viszonyok hiányában. Míg piacgazdasági körülményeink közt „innovációéhség” alakul ki a K+F szférában alkotott javakra, azaz létrejön a szellemi termékek keresleti piaca és a vállalkozói tőke odaáramlása, addig Magyarországon a korábbiakban ezzel ellentétes helyzet uralkodott. A gazdasági szabályozásban nem jött létre a szellemi alkotásokon alapuló innováció hosszú távú jellegét és magasabb kockázattartalmát figyelembe vevő megfelelő pénzügyi és érdekeltségi rendszer, kockázati tőke és türelmes pénzügyi szabályozás. Eltorzult a szellemi termékek piacának szerkezete, a termelés nem igényelte kellő mértékben a szellemi alkotásokat, találmányokat, ehelyett azok a kínálati piac képét mutatták, azaz csak a feltaláló próbálta alkotását „bevinni” a termelésbe. Ennek egyik súlyos következménye volt a szabadalmazás céljának deformálódása: gyakran nem a kizárólagos piaci pozíció biztosítása végett, hanem a fizetéskiegészítést jelentő találmányi díj folyósításához szükséges „fizetési bizonylat” érdekében tettek szabadalmi bejelentést. Hiába volt tehát piacgazdasági ihletettségű szabadalmi rendszer hazánkban: megfelelő gazdasági környezet hiányában rendeltetését nem tudta betölteni. A modern piacgazdaságban azonban az iparjogvédelem — azon belül a szabadalmi oltalom — piaci hatalmat biztosító versenyeszköz, és a jogterület alapvető vonatkoztatási pontja a piaci áru. A szellemi javaknak jelentős szerepük van a folyamatos innovációs tevékenységben. Lehetővé teszik, hogy a gyártmányok mind magasabb használati értékkel rendelkezzenek, illetve, hogy azokat relatíve kisebb erőforrás-felhasználással állítsák elő. Az „újdonság varázsa” a piacon áralakító tényező. * Tárcanélküli miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
