Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Dr. Héléne Papaconstantinou: A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai

A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai

17

EPO tisztviselőből és a Hivatásos Képviselők Intézetében alkalmazott szakemberből tevődik össze. A Végrehajtási Szabályzat 9. cikke határozza meg a vizsgáztatás rendjét, amely a következőket foglalja magában:

aa) Az alábbiak alapos ismerete:

1. európai szabadalmi jog, amelyet az ESZE és a Közösségi Szabadalmi Egyezmény tartalmaz;

2. Párizsi Uniós Egyezmény;

3. Szabadalmi Együttműködési Szerződés, bb) A nemzeti jogszabályok általános ismerete:

1. a szerződő államok nemzeti jogrendszere olyan mértékben, amennyire azok az európai szabadalmi bejelentésekre és az európai szabadalmakra vonatkoznak;

2. más államok, nevezetesen az USA és Japán, nemzeti jogrendszere olyan mértékben, amennyire az az EPO előtti eljárásokkal kapcsolatban fontos.

Az Európai Képesítő Vizsga csak írásbeli dolgozatokból áll. Ezek a következők:

A) dolgozat: szabadalmi bejelentések megszerkesztése,

B) dolgozat: a technika állására vonatkozó hivatalos levél megválaszolása,

C) dolgozat: az európai szabadalommal szembeni felszólalással kapcsolatos értesítés megszerkesztése,

D) dolgozat: jogi kérdések.

A jelöltek a vizsgafeladatokat angolul, németül és franciául kapják kézhez, és a kérdésekre a 3 hivatalos nyelv egyikén kell válaszolniuk. Mindazonáltal a vizsgára történő jelentkezéskor kérvényezhetik, hogy a felsoroltakon kívül más szerződő állam nyelvén adhassák meg válaszaikat. Ebben az esetben a bizottság rendelkezésére kell bocsátani a vizsgaanyagnak valamelyik hivatalos nyelvre történő fordítását, amelyhez mellékelni kell az eredeti válaszokat.

A Végrehajtási Szabályzat 7. és 8. cikke jelentkezési feltételként előírja, hogy a pályázóknak tudományegyetemi vagy műszaki egyetemi végzettséggel kell rendelkezniük, vagy igazolniuk kell a bizottság előtt, hogy megfelelő szintű tudományos, ill. műszaki ismeretekre tettek szert. Fentieken kívül a Hivatásos Képviselők Lajstromába bejegyzett személy mellett letöltött, legalább 3 éves gyakorlat szükséges, az ESZE 134. cikke (1) pontja értelmében vagy a szerződő állam területén működő természetes vagy jogi személlyel fennálló, legalább 3 éves állandó munkaviszonyt kell igazolni.

A jelöltek akkor tekinthetők sikeres vizsgázóknak, ha a vizsgafeladatokban szereplő kérdéseknek legalább a felére válaszoltak, feltéve, hogy elérték a minimális megkívánt szintet. A sikertelen vizsgát tett jelölt meghatározott körülmények között megismételheti a feladatmegoldást. Csak az elégtelennek minősített feladatlapokat kell kitölteniük.

C) Statisztika

1979 és 1990 között 1213 személy jelentkezett Európai Képesítő Vizsgára. Az átengedettek aránya 49,9% (1979-1990) és 52,3% (1989) között mozgott. 1990-ben 46,2% volt.

Mint már említettem, a leendő ügyvivők számára az EPO előtti eljárásokban való közreműködés céljából írják elő a vizsgát. Mindazonáltal egy ilyen képesítés nem jogosítja fel őket arra, hogy saját nemzeti hivataluknál szabadalmi ügyvivőként tevékenykedjenek, mert az Európai Képesítő Vizsga teljesen független a nemzeti vizsgától azokban az államokban, amelyekben ilyen létezik, és az előbbi nem helyettesíti az utóbbit. Következésképpen, az ügyvivői pályát választó személynek mindkét vizsgát le kell tennie annak érdekében, hogy bármely szerződő államban működjön és mind nemzeti, mind nemzetközi bejelentésekkel foglalkozhasson.

Alá szeretném húzni azonban, hogy Hollandiában, Nagy-Britanniában és Belgiumban azok a nemzeti vizsgára jelentkezők, akik már letették az Európai Képesítő Vizsgát, elnézőbb bánásmódban részesülnek. Luxemburgban a sikeres Európai Képesítő Vizsgával rendelkező jelöltek felhatalmazást kapnak, hogy nemzeti szabadalmi ügyvivőként is működhetnek.

Az ESZE 134. cikke (5) pontja értelmében minden szerződő állam megállapodott abban, hogy a Hivatásos Képviselők Lajstromában szereplő bármely személy hivatása gyakorlása céljából jogosult székhelyet létesíteni bármely államban, ahol az adott egyezményben rögzített eljárásokat lefolytatják. Ily módon védik és szavatolják a szakmai tevékenységet anélkül, hogy az adott állam hatóságaihoz kelljen fordulni, mindaddig, amíg nem sértik meg a „közrend” jogi normáit.

D) EPI

Európai szabadalmi ügyvivőnek lenni kétségtelenül hivatás, sőt magas képzettséget igénylő hivatás. Az érdekképviseleti ügyvivői tevékenységre utaló kifejezésekben a szóban forgó szakma az Európai Szabadalmi Intézet (EPI) tagságát jelenti.

Minden európai szabadalmi ügyvivő tagja az EPI-nek, és más egységes szakmai testületük nem is létezik. Mindezekből azonban az következik, hogy az intézet európai szinten műveli a szakmát, és bármilyen lényegi szakmai változás az EPI közbeiktatásával történhet meg.

Fontos, hogy a kötelező intézeti tagságot maguk az adott terület képviselői javasolják. A szakma nincs a kormány alá rendelve.

Az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgató Tanácsának 1984. évi határozata értelmében „az EPI olyan intézményrendszert hoz létre, amely beépül az európai szabadalomengedélyezési eljárás keretei közé”. Más szóval az Európai Szabadalmi Szervezet és az európai szabadalmi ügyvivők egy mindent átfogó rendszernek a részét képezik, és együttesen kell