Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Dr. Héléne Papaconstantinou: A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai

A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai 17 EPO tisztviselőből és a Hivatásos Képviselők Inté­zetében alkalmazott szakemberből tevődik össze. A Végrehajtási Szabályzat 9. cikke határozza meg a vizsgáztatás rendjét, amely a következőket foglalja magában: aa) Az alábbiak alapos ismerete: 1. európai szabadalmi jog, amelyet az ESZE és a Közösségi Szabadalmi Egyezmény tartalmaz; 2. Párizsi Uniós Egyezmény; 3. Szabadalmi Együttműködési Szerződés, bb) A nemzeti jogszabályok általános ismerete: 1. a szerződő államok nemzeti jogrendszere olyan mértékben, amennyire azok az európai szaba­dalmi bejelentésekre és az európai szabadalmakra vo­natkoznak; 2. más államok, nevezetesen az USA és Japán, nemzeti jogrendszere olyan mértékben, amennyire az az EPO előtti eljárásokkal kapcsolatban fontos. Az Európai Képesítő Vizsga csak írásbeli dolgoza­tokból áll. Ezek a következők: A) dolgozat: szabadalmi bejelentések megszer­kesztése, B) dolgozat: a technika állására vonatkozó hivatalos levél megválaszolása, C) dolgozat: az európai szabadalommal szembeni felszólalással kapcsolatos értesítés megszerkesztése, D) dolgozat: jogi kérdések. A jelöltek a vizsgafeladatokat angolul, németül és franciául kapják kézhez, és a kérdésekre a 3 hivata­los nyelv egyikén kell válaszolniuk. Mindazonáltal a vizsgára történő jelentkezéskor kérvényezhetik, hogy a felsoroltakon kívül más szerződő állam nyelvén ad­hassák meg válaszaikat. Ebben az esetben a bizottság rendelkezésére kell bocsátani a vizsgaanyagnak vala­melyik hivatalos nyelvre történő fordítását, amelyhez mellékelni kell az eredeti válaszokat. A Végrehajtási Szabályzat 7. és 8. cikke jelent­kezési feltételként előírja, hogy a pályázóknak tudo­mányegyetemi vagy műszaki egyetemi végzettséggel kell rendelkezniük, vagy igazolniuk kell a bizottság előtt, hogy megfelelő szintű tudományos, ill. műszaki ismeretekre tettek szert. Fentieken kívül a Hivatá­sos Képviselők Lajstromába bejegyzett személy mel­lett letöltött, legalább 3 éves gyakorlat szükséges, az ESZE 134. cikke (1) pontja értelmében vagy a szer­ződő állam területén működő természetes vagy jogi személlyel fennálló, legalább 3 éves állandó munkavi­szonyt kell igazolni. A jelöltek akkor tekinthetők sikeres vizsgázóknak, ha a vizsgafeladatokban szereplő kérdéseknek lega­lább a felére válaszoltak, feltéve, hogy elérték a mi­nimális megkívánt szintet. A sikertelen vizsgát tett jelölt meghatározott körülmények között megismé­telheti a feladatmegoldást. Csak az elégtelennek mi­nősített feladatlapokat kell kitölteniük. C) Statisztika 1979 és 1990 között 1213 személy jelentkezett Európai Képesítő Vizsgára. Az átengedettek aránya 49,9% (1979-1990) és 52,3% (1989) között mozgott. 1990-ben 46,2% volt. Mint már említettem, a leendő ügyvivők számára az EPO előtti eljárásokban való közreműködés céljából írják elő a vizsgát. Mindazonáltal egy ilyen képesítés nem jogosítja fel őket arra, hogy saját nemzeti hivataluknál szabadalmi ügyvivőként tevékenykedjenek, mert az Európai Képesítő Vizsga teljesen független a nemzeti vizsgától azokban az államokban, amelyekben ilyen létezik, és az előbbi nem helyettesíti az utóbbit. Következésképpen, az ügyvivői pályát választó személynek mindkét vizsgát le kell tennie annak érdekében, hogy bármely szerződő államban működjön és mind nemzeti, mind nemzetközi bejelentésekkel foglalkozhasson. Alá szeretném húzni azonban, hogy Hollandiá­ban, Nagy-Britanniában és Belgiumban azok a nem­zeti vizsgára jelentkezők, akik már letették az Eu­rópai Képesítő Vizsgát, elnézőbb bánásmódban ré­szesülnek. Luxemburgban a sikeres Európai Képesítő Vizsgával rendelkező jelöltek felhatalmazást kapnak, hogy nemzeti szabadalmi ügyvivőként is működhet­nek. Az ESZE 134. cikke (5) pontja értelmében min­den szerződő állam megállapodott abban, hogy a Hi­vatásos Képviselők Lajstromában szereplő bármely személy hivatása gyakorlása céljából jogosult székhe­lyet létesíteni bármely államban, ahol az adott egyez­ményben rögzített eljárásokat lefolytatják. Ily módon védik és szavatolják a szakmai tevékenységet anélkül, hogy az adott állam hatóságaihoz kelljen fordulni, mindaddig, amíg nem sértik meg a „közrend” jogi normáit. D) EPI Európai szabadalmi ügyvivőnek lenni kétségtele­nül hivatás, sőt magas képzettséget igénylő hivatás. Az érdekképviseleti ügyvivői tevékenységre utaló ki­fejezésekben a szóban forgó szakma az Európai Sza­badalmi Intézet (EPI) tagságát jelenti. Minden európai szabadalmi ügyvivő tagja az EPI-nek, és más egységes szakmai testületük nem is létezik. Mindezekből azonban az következik, hogy az intézet európai szinten műveli a szakmát, és bármilyen lényegi szakmai változás az EPI közbeiktatásával történhet meg. Fontos, hogy a kötelező intézeti tagságot maguk az adott terület képviselői javasolják. A szakma nincs a kormány alá rendelve. Az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgató Ta­nácsának 1984. évi határozata értelmében „az EPI olyan intézményrendszert hoz létre, amely beépül az európai szabadalomengedélyezési eljárás keretei közé”. Más szóval az Európai Szabadalmi Szervezet és az európai szabadalmi ügyvivők egy mindent át­fogó rendszernek a részét képezik, és együttesen kell

Next

/
Thumbnails
Contents