Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Jeremy Phillips Alison Firth: Bevezetés a szellemi tulajdon jogába. Dr. Ficsor Mihály könyvismertetése
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 96. évfolyam, II., 1991. április JEREMY PHILLIPS-ALISON FIRTH: Bevezetés a szellemi tulajdon jogába FICSOR MIHÁLY KÖNYVISMERTETÉSE BEVEZETÉS A Jeremy Phillips — Alison Firth szerzőpáros könyve a szellemi tulajdonról, a magyar szakemberek számára több szempontból is különösen értékes olvasmány. Egyrészt igazán naprakész tájékoztatást nyújt az Egyesült Királyság szellemi tudajdoni szabályozásáról, hiszen az 1990 szeptemberében hatályos helyzetet tükrözi, ami azt jelenti, hogy „frissebb” mint a legutolsó hazai iparjogvédelmi kézikönyv1. Másrészt a kontinentális beidegződések gúzsában táncolni próbáló elme számára felszabadító és inspiráló hatású lehet a gyakran gyökeresen eltérő szemléletű, logikájú „angolszász aggyal” való találkozás. Jeremy Phillips és Alison Firth munkájának azonban nem csupán az az erénye, hogy a brit jogfejlődés eredményeit naprakészen mutatja be: értékét növeli az idegen ajkú olvasó számára is világos, a kelleténél nem bonyolultabb, szellemes stílus, a kiváló szerkesztés (amelyet számozott pontokba szedéssel tesznek még áttekinthetőbbé), valamint az alapos és jól nyomon követhető jegyzetelés. A hat részre tagozódó mü elsőként a szellemi tulajdon fogalmát, jelentőségét, védelemre érdemességét érinti, második része a találmányokról és a szabadalmakról, harmadik része a szerzői jogról, míg az ún. „ pszeudo-”szerzői jogról, az ötödik az információhoz és a reputációhoz való jogról, s végül a hatodik egyes időszerű kérdésekről (mint pl. a növényfajták oltalmáról) szól. A következőkben csupán egy kérdéskör részletesebb bemutatására kerül sor, tekintettel egyrészt arra, hogy a szűkre szabott terjedelem többet nem tesz lehetővé, másrészt arra, hogy a hazai jogfejlődés bizonyos összefüggések alaposabb vizsgálatát igényli. Ezért az alábbiakban a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény idei hatályba lépése fényében a szellemi javaknak az angol versenyjog szerinti védelméről lesz szó. CONTRACT LAW, BREACH OF CONFIDENCE, PASSING OFF A nevesített iparjogvédelmi oltalomban (szabadalmi, ipari minta- vagy védjegyoltalomban) nem részesülő és szerzői jogi védelmet sem élvező javak az angol jogban három különböző módon védhetők meg a jogtalan elsajátítással szemben. Egyrészt olyan szerződés útján, amely szabályozza valamelyik vagy mindkét fél által történő használatukat (contract law). Másrészt a korábban nyilvánosságra nem hozott információk titokban tarthatók, az ún. bizalomszegés2 (breach of confidence) tilalmának érvényesítésével. S végül harmadrészt a nyilvánosság elé tárt, forgalomba hozott áruk tekintetében az ún. „passing off’-védelem vehető igénybe. SZERZŐDÉSI JOG A szerződési jog hatalmas birodalmába a Phillips— Firth szerzőpáros is csak rövid kirándulást tesz. Egyrészt rámutatnak arra a különbségre, amely a nevesített szellemi tulajdoni védelem alatt álló és az ilyen védelmet nem élvező javak hasznosítására kötött szerződések közt éles határvonalat húz: leegyszerűsítve az mondható, hogy az első esetben a szerződés célja nem a védelem biztosítása, hanem a védelem biztosította helyzet kihasználása, azaz pénz, haszon szerzése. Az utóbbi esetben azonban a szerződésnek legalábbis a licencdíj garantálásával egyenragú célja az, hogy a licenciavevőnek feltárt bizalmas információra nézve a licenciavevő számára titoktartási kötelezettséget írjon elő. Míg a nevesített iparjogvédelmi vagy szerzői jogi oltalom alatt álló javak esetében a licenciavevőnek semmit sem szabad, amit a jogosult (szabadalmas, szerző stb.) nem enged meg, addig az ilyen oltalom alatt nem álló javak esetében a védelmet a szerződés teremti meg, s ezért a licenciavevőnek csak azt kell vagy tilos tennie, amit a szerződés előír vagy tilt. Mindebből az is következik, hogy a szerződő feleken kívüli, harmadik személyekkel szemben természetesen az ilyen, titokvédelmet konstituáló szerződések alapján aligha lehet fellépni. Phillips és Firth másrészt a szerződési jog és a szellemi tulajdon mint monopolhelyzet szinte szükségszerű konfliktusára hívják fel a figyelmet. Az a szerződés (vagy a szerződésnek az a része) ugyanis, amely azzal a hatással jár, hogy valamelyik felet kizárja a másikkal való gazdasági versenyből, az ún. „restraint of trade”-doktrína tilalmába ütközik, s érvénytelennek minősül. Ezzel szemben a szellemi tu-
