Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Jeremy Phillips Alison Firth: Bevezetés a szellemi tulajdon jogába. Dr. Ficsor Mihály könyvismertetése
46 Ficsor Mihály könyvismertetése lajdon lényege, hogy másokat a versenyből időlegesen kizáró monopolhelyzet biztosításával védje az elsajátítással szemben az alkotó (vagy jogutódja) ráfordításait, amelyeket a szellemi termék kifejlesztésére vagy megszerzésére áldozott. Phillips és Firth válasza ugyan nem vágja át e konfliktus gordiuszi csomóját, ám józan tanácssal szolgál, amikor a szélsőségektől való ódzkodásra int, figyelmeztetve egyrészt arra, hogy a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok lehetővé teszik az általuk biztosított monopolhelyzet megfelelő indokok alapján történő korlátozását, másrészt arra, hogy a szerződési jog megtűr olyan ,.ésszerű” klauzákat, amelyek mintegy „szükségszerű melléktermékként” korlátozzák a versenyt, éppen a szerződő fél üzleti titkainak, know-how-jának védelméhez fűződő jogos érdekekre tekintettel. A BREACH OF CONFIDENCE ÉS A PASSING OFF KÖZÖS VONÁSAI A breach of confidence és a passing off noha jelentősen különböznek egymástól mind történeti hátterüket, mind természetüket illetően, annyi közös vonást azért felmutatnak, hogy mindkettő a. olyan üzleti praktikák ellen nyújt segítséget, amelyek tisztességtelen versenyként jellemezhetők; b. valamelyest bizonytalan körvonalaiban és alkalmazhatóságában; c. ugyanakkor rugalmas és fejlődőképes; d. kiegészíti a „statutory law” szerinti szellemi tulajdoni védelmet; e. egyaránt hivatott mind az egyéni érdek, mind a piac működőképességéhez, a forgalmi viszonyok biztonságához fűződő közérdek szolgálatára; f. tápot adott olyan eszmefuttatásoknak, amelyek védelmük tárgyát tulajdonként írták le. Végül a szerzők fontos közös jellemvonásként emelik ki azt, hogy sem a breach of confidence, sem a passing off nem hoz létre és nem erősít monopolhelyzetet . A bizalmas információ jogosultja ugyanis csak azt kényszerítheti ki, hogy vele szemben ne kövessenek el titoksértést, az ó' titkát jogosulatlanul ne hozzák nyilvánosságra, ne használják fel, azonban az üzleti titkával azonos információkat publikálókkal vagy felhasználókkal szemben eredményesen nem léphet fel, ha azok az információt még közvetve sem tőle származtatják. A passing off megítélése e szempontból már összetettebb kérdés. Bortermesztők- és forgalmazók érezhetik úgy, hogy nem alakulhat ki egészséges verseny, s hogy egy örökös piaci hátránnyal kell megküzdeniük azért, mert — a passing off tilalma miatt — nem forgalmazhatják összetételében és kivitelezésében azonos termékeiket „Champagne” megjelöléssel, ha nem Franciaország Champagne elnevezésű területéről származik. Ez az álláspont azonban téves. A Champagne döntően nem azért örvend kiváló piaci pozíciónak, mert így hívják, mert azokból a betűkből tevődik össze, amelyekből áll, hanem azért, mert ezt az elnevezést — komoly ráfordítások árán -— népszerűsítették, ezt használták az áru reklámozásához. A rivális borkereskedőket semmi sem akadályozza meg abban, hogy a borukat vagy a pezsgőjüket más módon népszerűsítsék, reklámozzák, s hogy adott esetben az „image” szerencsés megválasztásával akár ki is szorítsák a Champagne-t a piacról (Bollinger v. Costa Brava Wine Co. Ltd. (1960) Ch 262, RPC 16.). Az ún. JIF-citromok ügyében a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a passing off csak arra ad kizárólagos jogot, hogy a felperes a citromlét citromformájú műanyag palackokban hozza forgalomba. A versenytársakat azonban semmi sem zárja el magának a citromlének a forgalombahozatalától, ha az a szóban forgótól eltérő formájú, kialakítású csomagolással történik (Reckitt k Coleman Products Ltd. v. Borden Inc. (1990) 1 All Er 873.). A BREACH OF CONFIDENCE Mint már említettük a titokvédelem egyik útja a szerződési jogon át vezet. A breach of confidence ösvényét a „common law” körébe tartozó bírósági döntések nyomán taposták ki. Három feltétel együttes fennállása esetén vezethet eredményre a breach of confidence-re alapított kereset: a) az információnak bizalmas természetűnek kell lennie, azaz olyannak, hogy a jogi védelemre alkalmas és érdemesnek bizonyuljon; b) az információt olyan körülmények közt kell átadni, amelyekből kifolyólag az információt szerző felet a jóhiszemű eljárás kötelezettsége (duty of good faith) terheli; c) az információt szerző fél olyan módon jár el (vagy szándékozik eljárni), amely nincs összhangban a jóhiszeműség e követelményével vagy más egyéb kötelezettséget sért. Bobrovszky e feltételegyüttest az 1969. évi „Coco v. Clark”-precedensre hivatkozva úgy foglalja össze, hogy „először az információnak bizalmas természetűnek kell lennie, másodszor az azt továbbadót bizalmi viszony kell fűzze a másik félhez, harmadszor az információ jogosulatlan, kártokozó használata kell megvalósuljon.” 3) ad a) Ami az információ természetét illeti Phillips és Firth eloszlatják azt a tévhitet, hogy csak olyan információ lehet breach of confidence tárgya, amely nem vált a közkincs részévé, amely nem férhető hozzá — még alapos vizsgálódással sem — bárki számára. Ez tipikus ugyan, ám nem szükségszerű. Először is egy olyan információ, mint pl. egy tejtermékeket kihordó vállalkozó fogyasztói címlistája, könnyen megszerezhető ugyan a tejesember útjának nyomon követésével, ám e címlistát mégis védi az angol jog a jogosulatlan nyilvánosságra hozatal, illetve felhasználás ellen. Másrészt védelemre érdemes lehet a korábban már a közkincs részévé vált olyan információ, amelyet azóta már elfelejtettek vagy amelynek a jelentőségét mindeddig nem ismerték fel. Az információ akkor védelemre alkalmas és érdemes természetű továbbá, ha kellő pontossággal azonosítható. Ha az információt túl általánosan,
