Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
24 dr. Bobrov8zky Jenő a német Lilienthal, az angol Pilcher és az amerikai Wright testvérek. A tudományos felfedezések multiplicitásának klaszszikus esete pl., hogy Descartes és Schnell az optikai töréstörvényt (törésmutatót) egymástól függetlenül fedezték fel az 1600-as években, továbbá hogy a kémiai elemek periódusos rendszerét 1869-ben csaknem egyidőben, egymástól függetlenül fedezte fel a német Lothar von Meyer és az orosz Dimitrij Mengyelejev. A fenti példákból levonhatjuk azt a következtetést, hogy egyes műveket az egyszeri, másokat a többszörös megalkothatóság jellemez. Az autonóm, öntörvényű alkotói fantáziából, az érzelmi, érzékletes, lelki dimenziókból is eredő művészi, illetve fiktív alkotások, mint a valóság szubjektív tükrözései erős alkotói személyiségi jegyeket viselnek, ezért az unicitás, a statisztikai egyediség, a páratlanság, a kifejező eszközök világot teremtő hatalma jellemzi őket. Ezzel szemben a döntően racionális dimenziókban, az objektív természeti törvények és tények feltárása alapján dolgozó tudományos és tényleíró, valamint az azokat alkalmazó funkcionális alkotásokat a potenciális multiplicitás, tehát a többszörös megalkothatóság lehetősége és a halványabb individuális, személyiségi jegyek jellemzik. Az autonóm művészi alkotások — mondjuk egy Shakespeare színdarab vagy egy Beethoven szimfónia — nem születtek volna meg, ha szerzőjük nem élt volna, más szerzők merőben más darabokat írtak volna. Ha azonban történetesen Kopernikus nem alkotja meg a heliocentrikus elméletet, vagy Irinyi János nem találja fel a zajtalan gyufát, biztosan akadt volna más, aki ezt megteszi, amint ezt a tudomány- és technikatörténet igazolja. He egy probléma „érett almaként” függ a levegőben, a megoldás többeknél is „lepottyanhat”, ezért is gyakori a tudományos-technikai területen a vitatott prioritás, és ezért érvényesül a jogterületen intenzívebben a „qui prior tempore, potior iure” elve.25 Az ilyen tudományos-technikai műveknél nem a kifejezési mód, hanem a tudományosan megállapított tények, illetve a funkcionális tartalom a lényeg, az pedig sok vonatkozásban szinte természetileg, objektíve meghatározott, mert az alkotók egyetlen világot tükröznek, illetve egyetlen világból merítik zárt számú eszközeiket. A többszöri megalkothatóság, a párhuzamos művek lehetősége a kifejezési formáknál inkább csak elméleti és ritkán előforduló jelenség, és annál ritkább, minél magasabb szintű egy mű unicitása az absztrakció szintjéből adódó eredetisége. Kosztolányi halotti beszédével mondhatjuk, hogy szegény ahhoz a forgandó szerencse, hogy ezt a csodát — gondoljunk megint egy Beethoven szimfóniára — mégegyszer megteremtse. A tény leíró és funkcionális alkotásoknál azonban az idea többszörös megalkotási lehetősége nagyonis gyakorlati, és annál gyakoribb, minél inkább a tények, a természetelvűség és a funkció követelményei határozzák meg döntő módon az alkotást. 17. A szerzői jogban és az iparjogvédelemben az alkotás létrehozásának egyszeri vagy többszörös lehetősége fordított viszonyban van a jogi oltalom egyszeriségével vagy többszörössé gével. A kifejezési forma unicitásának következménye a szerzői jogi oltalom multiplicitása, tehát a többszöri, párhuzamos oltalom elvi lehetősége, amely szerint nincs elsőbbségi rangsorolás, minden szubjektíve eredeti, nem plagizált, önálló munkán alapuló mű, személyes kifejezési forma oltalmat élvezhet. Az idea multiplicitásának, többszöri megalkothatóságának jogi következménye viszont a szabadalmi, használati minta, valamint az ipari minta és védjegyrendszerben a jogi védelem unicitása, a kettős oltalom tilalma és az alkotások elsőbbségi rangsorolása, mimellett az elsőbbséget élvező jog zárolja az oltalmi lehetőséget, kioltja (pl. az amerikai jog szerint) vagy alárendelt jogi pozícióba (előhasználati jog) szorítja vissza az elsőbbségi versenyben lemaradt versenytársat. A szerzői jogban is olyan művek kapcsán jelenik meg a regisztráció igénye (pl. audiovizuális művek, integrált áramkörök), ahol a többszörös megalkothatóság lehetősége fennáll. Ezzel függ össze a szoftver programozók valamely „hiteles helyen” való regisztrációs igénye is, amelyet esetenként a programnak a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz való beküldésével, közjegyzői letétbe helyezéssel vagy szabadalmi bejelentés tételével próbálnak teljesíteni, és ezen keresztül szerzőségük prima facie bizonyítékát megteremteni. 18. A szellemi tulajdon tárgyait jogi státus szempontjából két, ellentétpárt képező csoportba sorolhatjuk: a közkincs („public domain”) és a jogi védelem („private domain”) körébe. A közkincs fogalma a dologi tulajdon terén is ismert volt már a római jogban is. A „res omnium communes” körébe sorolták pl. a levegőt,'a folyóvizet („aqua profluens”). Beszéltek továbbá senki tulajdonában nem lévő dolgokról („res nullius”), illetve közhasználatról („usus publicus”). A közkincs fogalma a mai értelemben vett szerzői művek kapcsán is megjelent. Symmachus IV. századbeli szónok és politikus megállapítása szerint: „Oratio publicata res libera est”) (a nyilvános szónoklat közkincs).26 A közkincs körébe tartozhat származékos, esetleges módon elvileg minden — jogi oltalom nélkül — nyilvánosságra hozott szellemi termék, különösen pedig — az elvileg oltalomban részesíthető, de oltalmazni nem kívánt (az amerikai jogi szóhasználattal elhagyott („abandoned”) vagy elegánsabban a köznek felajánlott („dedicated”/) szellemi javak, — a lejárt oltalmi idejű szellemi javak.
