Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai 21 Szabadalmi licencia esetén a Legfelsőbb Bíróság versenyellenesnek tekintette pl. az olyan kikötést, amely „árukapcsolást” jelent, azaz valamely licenciát csak akkor ad, ha egy másik licenciát is vesznek. Az amerikai monopolellenes törvényhozás érvénytelennek tekintette a „patent pool” megállapodásokat, amikor több szabadalmas megállapodik, hogy a versenytársakat kizárja. A monopolellenes törvényhozás és a szabadalmi oltalom összefüggését végül úgy döntötték el, hogy bár a jogszerűen szerzett szabadalom önmagában nem jelent monopóliumot, de annak minősülhet, ha csalással szerezték a Szabadalmi Hivataltól, vagy ha visszaélésszerűen monopolizálási célokra használják fel.18 Japánban viszonylag kevés jogeset született a monopolellenes törvények és a szabadalmak összefüggéseiről.19 11. Az Európai Gazdasági Közösség keretében — a gazdasági verseny új dimenziói, európajogi paraméterei között — elvben és gyakorlatban fontos kérdésként merült fel az ipari tulajdonjogok és a velük kapcsolatos licenciaszerződések viszonya a Közös Piacot létrehozó Római Szerződésnek a verseny és a forgalom szabadságának biztosítására vonatkozó rendelkezéseihez, különösen a 85. (3) és a 36. cikkhez. A nevezetes 85. (3) cikk — mint ismeretes — lényegében a gazdasági verseny korlátozásának tilalmára vonatkozik, mentesítést ad azonban a kartelltilalom alól többek között abban az esetben, ha a korlátozás a technológiai fejlődés előmozdítását szolgálja, promotív jellegű. Egy másik cikk, amely kapcsolódik az iparjogvédelemhez, a Római Szerződés 36. cikke. Ez mentesíti az áruk szabad áramlását akadályozó korlátozások tilalma alól egyebek között az ipari tulajdonjogokat. A Római Szerződés említett cikkei alapján tisztázni kellett az elméletben és a gyakorlatban egyaránt a szellemi tulajdonjogok és a verseny, illetve a szabad áruforgalom korlátozásának tilalma közötti összefüggése két. Az a defenzív doktrína, hogy a szellemi tulajdonjogokat — mint „kartellrechtfrei” jelenségeket — feltétel nélkül mentesíteni kell a kartelltilalom alól, végül is nem aratott sikert. Nyilvánvaló ugyanis, hogy pl. maga a szabadalmi jog is gátolni törekszik az oltalom túlzott versenykorlátozó hatását (különösen a kényszerengedély belső rendszerével, a nem-nyilvánvalóság követelményével). A bíróság egy 1969. évi ítéletében (Parke, Chloramphenicol) még kimondta, hogy „azokat a jogokat, amelyeket valamely tagállam valamely szabadalom tulajdonosának ad, a Római Szerződés 85- 86. §-ai nem érintik”. Végül a működőképes verseny („workable competition”) fenntartása érdekében az az elv kristályosodott ki, hogy a szellemi tulajdonjogoknak csak a rendeltetésszerű, „normál” gyakorlása nem tekinthető tilalom alá eső, piacmonopolizáló versenykorlátozásnak. Emögött az úgynevezett pozitív hatás tana (Effektivitätsprinzip, efficiency) húzódik meg, amelynek alapján különbséget tesznek jó és rossz monopólium, pozitív és negatív hatású kartell között.20 A Közösség Bizottság külön, ún. csoportmentesítő szabályozást adott ki a Római Szerződés 85. (3) cikkének a szabadalmi és know-how licenciaszerződésekre való alkalmazásáról. A szabadalmi licenciaszerződésekre vonatkozó 2349/94. sz., 1984. július 23-i szabályzat a szabadalmakkal, a védjegyekkel, a használati mintákkal és a hasznossági tanúsítványokkal, valamint a szerződéskötés után egy éven belül bejelentett találmányokkal összefüggő licenciaszerződésekre terjed ki. (Nem terjed ki azonban a patent poolokra, a joint venture keretében adott licenciákra, keresztlicenciákra, növényfajta licenciákra.) A szabályozás a technikai fejlődést előmozdítónak, ezért a 85. (3) cikk versenykorlátozási tilalmába nem ütközőnek tekinti, különösen a következő kikötéseket a szabadalmi licenciaszerződésekben, ha azok érvényes szabadalom hatálya alatt történnek: kizárólagos, illetve egyedüli licencia, az ugyanazon találmányra vonatkozó analóg szabadalmakkal védett egyes területeket érintő hasznosítási korlátozások legfeljebb öt évre, a licenciaadó védjegyének és ipari mintájának a licenciavevő általi használatára vonatkozó kötelezettség, a licenciatermék műszakilag kielégítő hasznosításához szükséges áruknak és szolgáltatásoknak a licenciaadótól való beszerzésére vonatkozó előírás, minimális kötelezettségek és minimum royalty kikötése, a hasznosításnak a szerződés tartamára műszaki területek szerinti korlátozása, az al-licenciaterméknek a szabadalmasra, illetve a szabadalomra való utalással történő ellátása, a knowhow-ra vonatkozó titok megőrzése, a szabadalombitorlásra vonatkozó információ, a bitorló elleni fellépés, illetve annak elősegítése kikötése, ha ez nem sérti a licenciavevő jogát a licencia tárgyát képező szabadalom érvényességének vitatásához, minimális minőségi követelmények kikötése, a javítások kölcsönös átadásának előírása, a licenciaadó által a jövőben nyújtandó kedvezőbb feltételek kiterjesztése a licenciavevőre. A versenykorlátozás tilalmába ütköznek viszont olyan kikötések, mint a licenciavevő jogának korlátozása, hogy a szabadalom érvényét vitathassa, a licenciaszerződés hatályának a szabadalom oltalmi idején túli automatikus kiterjesztése, a meghatározott partnerekkel való verseny korlátozása, nem szabadalmazott, illetve már közkinccsé vált know-how-ra vonatkozó royalty kikötés, mennyiségi korlátozások a licenciatermék gyártásával és eladásával kapcsolatban, az árképzés megkötése, a fogyasztókra vonatkozó korlátozások, a fejlesztések átruházására vonatkozó kikötések, további licenciákra, árukra, szolgáltatásokra vonatkozó „árukapcsolások”, a licencia hasznosításának 5 évet meghaladó egyes területi korlátozásai,
