Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
22 dr. Bobrovszky Jenő áruk, szolgáltatások beszerzési forrásaira, az iparjogvédelmi jogok gyakorlására vonatkozó megkötések. 12. A GATT szellemi tulajdoni egyezménytervezete szerint a felek megegyeznek abban, hogy az olyan gyakorlat, amely visszafogja a versenyt, korlátozza a technológiához vagy a piacokhoz való hozzáférést, vagy elősegíti a monopolisztikus ellenőrzést, káros hatással lehet az országaik közötti kereskedelemre és technológiatranszferre. A részes országok maguk határozzák meg, hogy milyen cselekmények minősülnek a szellemi tulajdonjogokkal való visszaélésnek, és melyeknek van negatív kihatásuk a megfelelő piacra. Az egyezménytervezet azonban felsorol egyes cselekményeket, amelyeket visszaélésnek, illetve versenyellenesnek lehet tekinteni, pl. a jog érvényessége vitatásának kizárása („challenges to validity”), kizárólagosságok, kutatási korlátozások, a személyzetre vonatkozó korlátozások kikötése, árrögzítés, az adaptációkkal összefüggő korlátozások, kizárólagos árusítási vagy képviseleti kikötések, „árukapcsolásos” kikötések („tying arrangements”), export korlátozások, szabadalmi kartell („patent pool”) és keresztlicencia megállapodások, a hirdetésekkel kapcsolatos korlátozások, az iparjogvédelmi jogok lejárta utáni fizetésre vonatkozó kikötések és egyéb korlátozások. Mindezeket a nemzetközi rendelkezéseket figyelembe kell venni a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tv. 17. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdés e) pontja jövőbeli alkalmazása kapcsán, amelyek a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma alól mentesítik az olyan megállapodásokat, amelyek esetében „a velejáró előnyök meghaladják a velejáró hátrányokat”, és amelyek a tilalom alóli mentesülés szempontjából előnynek minősítik különösen a műszaki-technológiai fejlődés előmozdítását. ÍV. A szellemi szubsztancia és a szellemi tulajdon szerkezete 13. Az amerikai és japán szellemi tulajdoni elméletben elfogadott doktrína szerint a szellemi szubsztancia két elemből tevődik össze: a külső metszetét képező kifejezési formából („form of expression”) és a belső gondolati tartalomból („idea”).21 Ez a dichotómia szolgált az amerikai, japán és nyugat-európai üzleti körök által a GATT-ban előterjesztett javaslatok alapjául is. A javaslatok szerint a kifejezési forma oltalma a szerzői jog kompetenciájába tartozik. A szerzői jogi oltalomhoz az ideának, az emberi tudattartalomnak nem kell újnak lennie, a kifejezési formával szemben viszont követelmény, hogy eredeti legyen. Az eredetiség azt jelenti, hogy a műnek a szerzőtől kell erednie, tehát az ő független munkájának az eredménye kell legyen, nem lehet más müvéről másolt. A művel szemben nem követelmény, hogy meghatározott színvonalat, minőséget vagy értéket képviseljen. A szerzői jogi oltalom tehát az eredeti kifejezési formára vonatkozik, amely a mű külső strukturális szintje, az idea megnyilvánulása (pl. egy írásmű „szövegrétege”), de a mű egyediesült eleme is részoltalomban részesül. A római-germán jogcsaládban nem ennyire éles és tiszta az elválasztás az idea és a kifejezési forma között (pl. a német szerzői jog tárgya „a személyes szellemi alkotás”, amelynek individualitása jelentkezhet a formában vagy a tartalomban, illetve a kettőben együtt, a technikai funkciók azonban per definitionem, mint nem személyes alkotások vannak kizárva az oltalomból, BGH GRUR 1984, 659,661). Hasonlóképpen a magyar szerzői jog szerint alkotásnak csak az önálló, eredeti (egyéni) gondolati tartalmat kifejező mű részesülhet. Az amerikai szerzői jog iparjogvédelmi szempontból is fontos megkülönböztetése szerint vannak az autonóm képzeleten alapuló művészi, illetve fiktív művek („works of art”, „works of fiction”), leíró jellegű tény mű vek („works of fact”) és feladatra orientált funkcionális müvek („works of function”). A megállapító, visszatükröző tényművek közé tartoznak pl. a térképek, telefonkönyvek, mutatók, katalógusok, hírek, történeti események leírása. A preskriptív, gyakorlati jellegű ideákat tartalmazó funkcionális alkotások körébe tartoznak pl. a receptek, szabásminták, barkácskönyvek, kertészeti tanácsok, játékszabályok, testedzési, oktatási, gyógyítási eljárások, üzleti módszerek. A funkcionális művek körébe tartoznak az iparjogvédelem technikai jellegű tárgyaira (találmány, használati minta, új növényfajta) vonatkozó eredeti kifejezésformák (pl. leírásuk, ábrázolásuk), továbbá ide sorolhatók a jogszabálytervezetek, egyéb normatív alkotások, valamint a szoftverek, integrált áramkörök eredeti kifejezési formái is. A funkcionális alkotások bivalens jellegűek, mivel a tartalmukat képező idea a kifejezési formában való megjelenés mellett a gyakorlatban működő operatív rendszerként is funkcionálhat, termékben vagy eljárásban ölthet testet. A szerzői jog hagyományosan az eredeti kifejezési forma jelként való, kommunikatív, szellemi szükségleteket kielégítő felhasználására (a mű többszörözésére, reproduktív, sokszorozó másolására, pl. egy könyv kiadására) terjed ki, de a tartalom, az ideavédelem hiánya miatt a műben ismertetett operatív rendszer (pl. egy találmány) gyakorlati, anyagi szükségleteket kielégítő eszközként való felhasználására nem vonatkozik. A kifejezési forma társadalmi érvényesülési módja a nyüvánosság, a funkcionális alkotás nyilvános vagy titkos formában egyaránt működhet. 14. A funkcionális alkotások gyakorlati, utilitárius eszközként való felhasználása terén a verseny, a vállalkozás szabadságából következően az általános
