Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: A szolgálati találmányok és az újítások díjazásáról
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 96. évfolyam, I., 1991. február DR. FICSOR MIHÁLY A szolgálati találmányok és az újítások díjazásáról TAPASZTALATOK A szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedésekről szóló 77/1989. (VII.10.) MT rendelet (a továbbiakban: Tr.) és az újításokról szóló 78/1989. (VII.10.) MT rendelet (a továbbiakban: Úr.) hatályosulásáról az Országos Találmányi Hivatal (a továbbiakban: OTH) három különböző forrásból gyűjthetett tapasztalatokat. E források közül elsőként kellene említeni a joggyakorlatot, azaz a bíróságok, az Újítási és Találmányi Szakértői Testület, valamint az OTH Jogi Osztályának döntéseit, illetve állásfoglalásait. Elsőként kellene ismertetni a joggyakorlatot, ha lenne. A rendeletek hatálybaléptető rendelkezéseire (Tr. 8.§ /2/ bek., Úr. 11. § /2/ bek.) figyelemmel azonban a jogesetek túlnyomó többségére a korábbi, 1983-as rendeletek az irányadók. Ezért, valamint az átlagos bírósági átfutási idő folytán az 1990. január 1-je óta hatályos rendeletekkel kapcsolatos joggyakorlat még nem alakulhatott ki, s a Bírósági Határozatokban közölt, az 1983-as rendeletek alapján hozott ítéletek szövegéhez is általában csak az a szerkesztőségi lábjegyzet társul, hogy „a határozat az 1990. január 1. napjától hatályos új rendelkezéseknek is megfelel.”1) A tapasztalatok másik, legalább csordogáló forrása az a reprezentatív felmérés volt, amelyet az OTH szakemberei végeztek az érintett gazdálkodói körben. A kérdőíves adatgyűjtést személyes interjúkkal gazdagító tájékozódás a viszonylag közönyös közegben is tudott kézzel fogható eredményeket felmutatni. Ennek a felmérésnek a tapasztalatait külön tanulmány összegzi. Ezért az interjúk során, illetve a kérdőívekre adott válaszokat éppúgy csak a jogértelmezési gondok enyhítése érdekében érintem, mint a tapasztalatok harmadik forrását, az OTH és a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület (a továbbiakban: MIÉ) részéről közösen kiírt pályázatra2) beérkezett pályamüveket. E pályázatot kiírói a gazdálkodó szervezetek iparjogvédelmi tevékenységének továbbfejlesztése érdekében hirdették meg, az OTH számára azonban nemcsak a gazdálkodó szervezeteknek nyújtható módszertani segítség egyik eszköze volt a pályáztatás, hanem egyben lehetőség arra, hogy információkat gyűjtsön a rendeleteknek az iparjogvédelmi gyakorlatban kialakult értelmezéséről. JOGÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK AZ ÚJÍTÓ ÚJ FOGALMA — AZ ÚR. SZEMÉLYI HATÁLYA Az OTH reprezentatív felmérése azt mutatta, hogy az Úr. személyi hatályára vonatkozó rendelkezés nem egy esetben fejtörést okozott. Az Úr. 1. §-a szerint ugyanis a rendelet hatálya a gazdálkodó szervezetekre (Ptk. 685. § c) pont), valamint a velük munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyekre és azok szerzőtársaira terjed ki. A megkérdezettek egy része a rendelet személyi hatálya alá nem tartozók javaslatainak, megoldásainak minősítésében és díjazásában sajátos gyakorlatot alakított ki: szerintük ugyanis az Úr. „biztosítja a külső személyek részére az újítóvá válás lehetőségét. A szerző számára elegendő egy vállalati dolgozót névlegesen szerzőtársként bevenni, javaslatát máris a rendelet előírásainak megfelelően kell kezelni.” A Tr. és az Űr. alkalmazásához készült útmutató3) 6.4. és 6.5. pontjai e kérdésben — úgy tűnik — megfelelő eligazítást adnak. Az Úr. hatálya alá nem tartozó személyek szellemi alkotásaikat, vagyoni értékű műszaki, illetőleg szervezési ismereteiket, tapasztalataikat, megoldásaikat — a Ptk. 86. §-ának /3/ és /4/ bekezdése alapján — a polgári jog általános szabályai szerint bocsáthatják a gazdálkodó szervezetek rendelkezésére. Az Úr. személyi hatályára vonatkozó korlátozásnak a megoldásért való szavatosság, illetve a megoldással való rendelkezés joga szempontjából van jelentősége. Az Úr. hatálya alá nem tartozó személyek ugyanis a szolgáltatott megoldásért jog- és kellékszavatossággal tartoznak. E személyek korlátozás nélkül rendelkezhetnek szellemi alkotásukkal,