Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedésekről, valamint az újításokról szóló rendeletek alkalmazásának tapasztalatai
26 Szitáné dr. Kazai Ágnes nem jelentett könnyebbséget a korábbiakban nehezen meghatározható hasznos eredménnyel szemben. E vállalati kör állásfoglalása alapján az előny kategóriájának értelmezése az eddigiekhez hasonló nehézségekbe ütközik, sok szubjektív elemet tartalmaz. A fentiek miatt a gazdálkodó szervezetek többsége a korábbi vállalati gyakorlatnak megfelelő értékelési szempontjait az iparjogvédelmi (újítási, találmányi) szabályzatban rögzítette. A válaszadók véleménye szerint bonyolítja a helyzetet az alkotói hozzájárulás bevezetése, valamint a fedési hányad kérdése. A fenti fogalmak alkalmazásához jelentős szemléletváltásra van szükség, hiszen e kategóriák csak a vállalatok piacorientált magatartása esetén működnek. • A vizsgálatunkban szereplő gazdálkodó szervezetek közül sehol sem kötöttek olyan szerződést, amelynek alapján az alkotó — munkaviszonyából származó jövedelmére tekintettel — nem részesül újítási illetve találmányi díjazásban. E megoldás alkalmazását több szempontból veszélyesnek látják a vállalatok. Abban az esetben, ha a dolgozó foglalkoztatása megszűnik (például létszámcsökkentés, átszervezés, a munkáltató felszámolása következtében), a munkaviszonyból származó magasabb jövedelem biztosítására a továbbiakban nincs lehetőség; ez természetesen kedvezőtlen az alkotó számára. A végleges szabadalmi oltalommal rendelkező találmányok értékesítése esetén fizetett találmányi díj az érvényes SZJA rendszerében adómentességben valamint (a tételes illetve az általánytípusú) költségelszámolás lehetőségében részesül. A jelenlegi szabályozás szerint a munkajövedelmeknél ilyen típusú kedvezményezett adóztatásra nincs lehetőség, tehát a feltaláló elesik e preferenciáktól. A munkaviszonyból származó jövedelem az infláció mértékével párhuzamosan elértéktelenedik. Bizonyos idő múlva kevésbé lesz vonzó a feltaláló számára, mint a találmányi díj, amelynek megállapításánál a tényleges érték vehető figyelembe. A fentieken kívül a magasabb munkajövedelem egy későbbi béremeléskor hátrányosan érintheti az alkotót. Mindazonáltal a hazai gazdálkodó szervezetek pénzügyi helyzete, a keresetszabályozás élő gyakorlata, az „irigységmechanizmusok” létezése egyelőre nem biztosít megfelelő feltételrendszert az ilyen típusú szerződések megkötéséhez. • Kritika érte a szolgálati találmányok díjazásának szabályozását a műszaki színvonal konzerválása szempontjából. A találmányi díjban részesülő vállalati vezetők érdekeltsége arra irányul, hogy találmányukat — mint díjalapot — minél tovább hasznosítsa a vállalat. E vezetői érdekeltség azonban ellentmond a folyamatos műszaki fejlesztés követelményének. A fentiek miatt összeférhetetlen a műszaki fejlesztés stratégiai irányvonalának kijelölése a szolgálati találmányuk alapján díjazásban részesülő vállalati vezetők részéről. • A gazdálkodó szervezetek egy része nem tartja kielégítőnek az összeférhetetlenség szabályozását az új (illetve a korábbi) jogszabályokban. A találmányi, valamint az újítási rendeletek előírásai szerint a vállalat magasabb vezető állású dolgozójának díjazásához a munkáltatói jogokat gyakorló szerv hozzájárulásai szükséges. A hazai gazdálkodó szervezetek jelentős részénél a munkáltatói jogokat a vállalati tanács gyakorolja. A vállalati tanácsok —- az érkezett kritikai észrevételek alapján — nem kifogásolják a szerződések kikötéseit. • Sok kritika érte a rendeleteket abból a szempontból, hogy a szakszervezetek kikerültek a tevékenység szervezéséből, az érdekérvényesítés lehetőségéből, a jogorvoslat folyamatából. A megfogalmazott vélemények szerint a szakszervezetek mozgósító erőt jelentettek és erre az alkotók egy részének feltétlenül szüksége volt. Sok vállalatnál hiányolták az ötletnapok, alkotó pályázatok, feladattervek megtartását; ezek ugyanis jelentős szerepet játszottak az alkotói tevékenység fellendítésében. (Természetesen az új jogszabályok nem zárják ki e mozgósító eszközök, módszerek alkalmazását, hiszen ez vállalati elhatározás, belső szabályozás kérdése.) Számos vélemény szerint a szakszervezetek kikerülésével nem biztosított az alkotók jogainak védelme. Nincs vállalati fórum, ahol panasszal élhetnének, érdeküket érvényesíthetnék. A jogorvoslat lehetséges útja a bírósághoz (illetve a szakértői testülethez) fordulás. Külső szervezetek igénybevétele azonban a szolgálati viszony fennállása esetén kellemetlen a dolgozók számára. • Sok vállalat kritikus észrevétellel illette a jelenlegi bírósági gyakorlatot. Véleményük szerint a bíróság egyoldalúan újító- illetve feltalálópárti és vállalatellenes. Döntésük során abból indulnak ki, hogy a peres eljárásban kiszolgáltatott alkotó áll szemben a munkáltatói jogokat gyakorló szervezettel, ezért a vállalat szempontjai a határozatok meghozatalakor kevésbé érvényesülnek. 4. AZ IPARJOGVÉDELMI TEVÉKENYSÉG SZABÁLYOZÁSA, SZERZŐDÉSKÖTÉS • Az újításokról és a szolgálati találmányok díjazásáról szóló jogszabályok hatálybalépését követően a gazdálkodó szervezetek egy részénél új iparjogvédelmi (újítási, találmányi) szabályzat készült. A belső szabályozás, ügymenet kialakításánál a vállalatok alapvetően az ÚTMUTATO-ra, valamint a korábbi szabályzatuk előírásaira támaszkodtak. A gazdálkodó szervezetek többségénél a folyamatban lévő privatizáció, átalakulás, valamint a benyújtott alkotások csekély száma miatt nem látták értelmét az új szabályzat összeállításának. E vállalatok egy része a jogszabályi változásoknak megfelelően módosította a korábbi szabályzatot. A szervezetek másik csoportja azonban úgy ítélte meg, hogy a meglévő belső szabályozás nem ellentétes az új rendeletekkel, így a módosításra, változtatásra nincs szükség. Felmérésünk során találkoztunk olyan vállalattal is, amelyiknél a belső szabályozás elveinek kialakításánál külföldi (német) értékelési szempontokat vettek figyelembe.
